Egy seggfej naplója

Huszonkettedik bejegyzés

1999.01.10.

Elkezdtem megszervezni Oroszországi akciómat. Utána néztem a történelmüknek az elmúlt században, így eldöntöttem, hogy a legjobb ha megint... papnak állok. ((- Megint?!)) Csak most ortodox. Rasputyin is az volt, vagy valami hasonló és nekem vele kell jóban lennem a jövőben. ((- Eléggé jóban vagytok!))

Egyébként ma rájöttem honnan volt annyira ismerős Jafar. Vagyis nem én, hanem Malazár miután elpanaszoltam neki, hogy valahonnan nagyon ismerős volt az az ember. Pár percig gondolkodott, majd hátra küldött a családi festményekhez. Teljesen meglepett, amit... akarom mondani akit ott láttam. ((- Sokáig tartott! - Nevetem el magam.))

- Jafar Atlantisz! - felkapta a fejét. Lenéztem a névtáblára mielőtt folytattam. - Vagy hívjalak inkább Cetus Mardekárnak?

- Alexander! Évezredek óta nem láttalak - lelkendezett, de már ténylegesen látszódtak rajta a Mardekáros jellemzők. ((- Igaz anno még nem nagyon volt Mardekáros.))

- Ki gondolta volna, hogy véletlenül pont a családunk alapítójába fogunk belefutni a nyaralásunkon - eszembe jutott az ősök listája, amit szintén be kellett magolni és így visszagondolva tényleg hasonlított a neve melletti kis festmény rá.

- Te is megleptél mikor pár évvel később megjelentél és elmondtad, hogy rokonok vagyunk - mondta, majd hosszas beszélgetést folytattunk arról, hogyan lett ő az uralkodó, változtatta meg a nevét és egyéb dolgokról... valamint beszéltünk Infinitoról. ((- Mi van a kígyóval?))

- Hogy érted, hogy nem te csináltad? Minden örökösnek azt mondták - értetlenkedtem.

- Igen, azt mondtam a gyermekeimnek, de csak azért, hogy biztosan eljusson hozzád - jelentette ki boldogan. - Mivel már nálad van, így az igazat is elmondhatom és nem kell tovább ügyelnem arra, hogy a család főágán öröklődjön.

- Honnan származik akkor? És ami fontosabb, hogy érted, hogy el kellett juttatnod hozzám? - kissé meglepett ez a kijelentése. ((- Kivételesen én is egyet értek veled!))

- Hát nem sokkal az előtt, hogy másodszor is találkoztunk egy furcsa férfi jött hozzám és odaadta nekem a gyűrűt. Azt mondta, hogy juttassam el Alexander Venicenek ajándékként. Mondtam neki, hogy évekkel az előtt láttalak utoljára, de azt mondta, hogy előbb fogok veled találkozni, mint ő. Ezzel nem bírtam ellenkezni, mert tényleg megígérted a királynak, hogy még visszajössz, így elraktam a gyűrűt. Mikor megjelentél oda akartam adni, de akkor elmondtad, hogy időutazó vagy és egyenesági örökösöm, ekkor láttam meg az ujjadon a gyűrűt amit oda kellett volna adnom. Eldöntöttem, hogy örökségként hagyom a családomra, így biztos eljut hozzád, mert már nálad volt - fejezte be hosszú történetét. ((- Meglepően logikus döntés! - Biccentek egyet.))

- A nevét tudod annak, aki odaadta neked?

- Nem, mielőtt megkérdezhettem volna eltűnt. Mielőtt mondanád, hogy felelőtlenség volt tovább adnom a gyűrűt leszögezném, hogy minden lehetséges módon ellenőriztem és nem volt semmilyen ártó szándékú varázslat rajta - tette fel a kezét védekezőn. Ez után már tényleg semmi érdekes nem történt. Rögtön a beszélgetés vége után lerendeztem a kis kiruccanást, amit Cetus említett, így ezzel nem kell később foglalkozni. Most ideje elmennem lerendezni a királynő által kért gyilkosságot és utána elintézni a családfői tevékenységeket. ((- Az ilyeneket miért nem tudod leírni? Miért csak az igazgatói dolgaid vannak itt? - Kezdek el lapozgatni, amíg valami érdekeset nem találok.))

1999.03.07.

Ideje, hogy másik naplót készítsek az iskolai teendőimnek, túlságosan sok lesz belőlük és nem szeretném ha csak ezzel lenne tele minden oldal. ((- Engem már ennyi is idegesített.))