Egy seggfej naplója

Ötödik bejegyzés

1991.09.01.

Ténylegesen itt. Végre rendesen is az iskolában vagyok. ((- Oh, oh, oh! Ez a mi korunk! - Kezdenek el csillogni a szemeim, ahogy nekikezdek az oldal olvasásának.))

Hosszú napom volt. Kezdve azzal, hogy már nyolc órakor kint voltam az állomáson. Inkább ott mint az árvaházban várni. Tíz óra körül szállingózni kezdtek az emberek, én egy árnyékból figyeltem a tömeget. Egyszer csak egy ismerős árnyalatú erőt éreztem az átjáró felől, és megláttam. Ki gondolta volna, hogy rögtön három személlyel is találkozok a családomból. Puppe princeps megérkezett. ((- Ki a bánat az a Puppe princeps?)) Nem akartam rögtön oda menni hozzá, így tovább nézelődtem.

Megjött Harry is. Sajnos beleütközött a sült csirkék ((- Jól van, ott a pont, ez majdnem olyan jó, mint a Hamukupac rendje! - Kuncogom.)) beszervezett embereibe, mindig is rossz volt az emberek kiismerésében. Ha jobban figyelne ránézésre észre vette volna, hogy nem véletlen találkozás volt.

Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje felszállni a vonatra. Csomagjaim leraktam az egyik vagon végébe (így is-úgyis bekerül az iskolába minek hurcoljam magammal ((- Attól, hogy seggfej vagy még nem kellene felvágnod! Olyan nehéz lenne magaddal cipelni a cuccodat? - Egy pillanatra elgondolkodom. - Igen az lenne. - Rázom meg a fejem, túl jól ismerem.)) (a ruhákat egy bűbájjal könnyen magamhoz tudtam hívni)). Elindultam megkeresni Puppe princeps-et. Ki gondolta volna, hogy így el bír tűnni. Már a tizedik üres fülkét hagytam magam mögött, ahol meg voltak ott nem volt ott. Picit kezdtem unni a sétálást mikor valakik fellöktek engem a folyosón. Abban a pillanatban amikor elkezdtem zuhanni megéreztem az ismerős kisugárzást. Ott volt. Puppe princeps teljes valójában. A bújócskának vége van. ((- Na álljunk meg egy pillanatra! Az a Puppe izé bizé az én vagyok?!))

Majdnem lelepleztem magam, azzal, hogy megemlítettem a Mardekárt, de kérlek ilyen kisugárzást! ((- Tudtam én, hogy nem lehet letagadni! - Vigyorodok el.)) Értem a jövőbeni én érdeklődését.

A dadogás idegesítő. Magamat is idegesítem vele, nem is értem Puppe, hogy bír elviselni. ((- Úgy, hogy a negyedére nem figyelek annak, amit mondasz! Nem nehéz kizárni az idegesítő részleteket. - Vonom meg a vállam.))

Alig vártam, hogy ismét meglássam otthonom, a védő varázslatok bizseregtek, ami azt jelenti, hogy olyan módosítást végeztek rajtuk, ami nem előnyös a diákok számára.(mielőtt feljöttem a klubhelyiségbe megjavítottam természetesen) ((- Persze, mert miért ne? Hogy van az, hogy ez még a naplójában is egoista?))

Elértünk a válogatásig. Türelmesen vártam, míg nem szólítottak. Az öreg kalap a fejemre került.

~Jó újra látni Alexander.

~Téged is, idióta sapka.

~Szóval végre a saját korodban is beoszthatlak.

~Úgy néz ki. De előbb kérnék egy kis szívességet. Idén nem én vagyok az egyetlen Mardekár utódai közül. Egy Lily Nenil nevű lány is leszármazott.

~Miért van olyan érzésem, hogy meg akarod keseríteni az életét? ((- Mert mindig megkeseríti az életem!))

~Ez egy kicsit túlzás, de szükségem van rá... bizonyos okokból. ((- Túlzás?! Túlzás?! - Pufogok mérgesen. - Na jó, talán egy kicsit az.))

~Mit akarsz?

~Egyszerű, helyezd Griffendélbe. ((- Szóval miattad lettem Grifis?! Ezért kinyírlak! - Majdnem elhajítom a naplót mérgemben és csak a kíváncsiságom tart vissza benne.))