Egy seggfej naplója

Huszonegyedik bejegyzés

Valószínűleg megállt. De miért? Általában, ha ilyen közel vagyok, már itt szokott lenni... Itt is... Ez egy fagyizó? Mit keres egy fagyizóban? Mindegy, essünk túl rajta. Elé állok és ő felnéz rám szemöldökét felemelve. ((- Valahol itt szakított félbe!))

- Sacrus.

- Uram - uram? Itt valami nincs rendben. ((- Ja, nem neked kellene ugrania?))

- Nem a szokásos vámpír mágus? - mi a fene lehet? Eddig ilyen még nem volt. Valami nagyon nem stimmel.

- Szokásos? ((- Gyanús vagy te nekem vámpírkám!)) Bocsánatot kérek, de nem ismerem magát, még az ((- He? Mi van?)) - beleszagol a levegőbe és elkerekedik a szeme. Leesett volna neki, hogy az vagyok akit meg akar ölni? ((- Lehet!)) Lehet még most el kéne tüntetnem, mielőtt túlságosan feleszmélne? - Foglaljon helyet, a vendégem - mosolyog végül. ((- Hogy mi van?)) Valami nagyon nincs rendben... miért is ültem le? ((- Te leültél?!)) - Azt hiszem te egy kicsit előnyben vagy, mivel eléggé ismert vagyok bizonyos körökben, de én még nem tudom a neved... ahogy mondtad... vámpír mágus - kivillantak a szemfogai, kicsit mint mikor Vlad időszakába kerül... ((- Muszáj ezt folyton emlegetni? - Ráz ki a hideg.)) ennek nincs értelme... ((- Hát szerintem sincs sok!))

- Alexander Hyde, bár jelenleg a Venice néven futok - miért is mondtam ezt el? ((- Mert elmentek otthonról! Állj már fel! - Kiabálok a naplóval.)) Óh, megjött a fagyi... Nem is rendeltem, és honnan tudta milyet kér... nék. Á, vámpír fagyizó, biztos rendelt nekem csak olyan halkan, hogy nem vettem észre. ((- Nane! Ilyen van?! De király és ettem is benne! - Vigyorgom.)) - Köszönöm.

- Szóval Alexander. Mi járatban Atlantiszban? - ne mondj semmit, ne mondj se... ((- Ne ám!))

- Meglátogatom a barátaimmal a királyt. Fél évvel ezelőtt lepacsiztam vele, mert úgy tűnt szüksége van egy kis baráti támogatásra és meghívott engem. Mivel szereti a társaságot, így a barátaim is biztos tárt karokkal fogja fogadni - kimondtam. Ez nem igaz. Egy új mellékhatás lenne? ((- Te mi a Kirké varázsvesszejét csinálsz?! - Kerekednek ki a szemeim.))

- Pacsi? - viccesen néz ki, ahogy összeráncolja a homlokát.

- Igen, pacsi - emelem fel a kezem és az ő kezét, majd belecsapok az övébe... Fene, ezt miért csináltam? ((- Seggfej, hivatalos, meghibbantál!)) Inkább megeszem a fagyit mielőtt elolvad.

- Te nem akarsz semmit kérdezni? - már majdnem megfeledkeztem arról, hogy itt van. A fagyi is majdnem elfogyott. Miért nem tett semmit? Tényleg nem ismerne még? ((- Hmmm... Mondjuk Atlantiszék elég régen voltak, lehet még nem tudta ki vagy! De akkor mégis mivel húztad fel annyira, hogy ki akarjon nyírni?))

- Miért? - fene, nem akartam megkérdezni.

- Mit miért? - ez alól már nem bújok ki.

- Miért követsz engem? - legalább túlesek rajta, és lehet kiderül miért akar végezni velem. Az a hatalmas vigyor, mint aki tud valamit és élvezi, hogy sokkolhatja vele azt akinek mondja. ((- Utálom, ha úgy nézel rám! Annak mindig az a vége, hogy morgom!))

- Ó, ez igazán egyszerű...

- Alexander Hyde! Mégis mi a ... ((- Mi a?! - Leengedem a naplót az ölembe. - Most mérges vagyok magamra!)) - eltűnt. Sacrus elment és én nem tu...

- Még találkozunk Alaxender Hyde!... Nem... Vámpír mágus! És biztosan meg foglak öl... ((- De miért?! Hát nem is csinált semmit?!))

- Kirké varázsvesszejét csinálsz te itt? - most már tényleg elment. A kisugárzása se érződik. Csak tudnám mi akart ez lenni! De nem változtat azon, hogy meg akar ölni. Mindegy, inkább örülök annak, hogy elment és élvezhetem a kirándulásunkat.