The Roads In Detroit

Ötödik fejezet

Connor engem bámult amikor felébredtem. Ez olyan váratlanul ért, hogy ijedtemben arrébb húzódtam.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.- mosolygott.
Felültem és megdörzsöltem az arcom. Ahogy eszembe jutott a tegnapi nap, elszégyelltem magam. Csak azt nem akartam, hogy Connor ilyen állapotban lásson, mégis megtörtént. Mostmár komolyan össze kéne kaparnom magam.
- Jobban vagy?- kérdezte az android.
- Igen. Mindent köszönök.- feleltem- Egész éjjel itt ültél mellettem?
Nagyon jól esett amit tett, nem is akartam elhinni.
- Azt mondtad itt kell maradnom.- felelt.
Elszállt minden jókedvem és hálám.

Nyilvánvaló, csak kötelességből tette. Hisz android.

- Értem.- morogtam az orrom alatt.- Ki mennél kérlek amíg felöltözök?
Connor magamra hagyott én pedig kapkodva készülődtem. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem, majd siettem a kocsihoz, mert ma délelőtt Nicole-hoz kellett mennem a boncolások eredménye miatt.

Connor szótlanul ült mellettem az anyós ülésen míg én szikozódtam a reggeli nagy forgalom miatt.
A főúton hatalmas dugó állt, a szakadó eső miatt a forgalom teljesen meghalt.
Előhalásztam a telefonomat és megcsörgettem Nicolet.
- Jóreggelt hadnagy.- vette fel.
- Szia. Ne haragudj, de áll a forgalom. Szinte biztos, hogy késni fogunk.- mondtam.
- Semmi gond. A hullák úgyse mennek sehova.- viccelődött.
Kár, hogy nem voltam vicces hangulatomban.
- Majd hívlak ha a környéken járunk. Szia.- búcsúztam el, azzal egyből le is tettem.
Idegességemben dobolni kezdtem a kormányon az ujjaimmal, mire Connor bámulni kezdtett.
- Igen?- néztem rá kérdőn.
Nem felelt, csak elfordította a fejét és kinézett az ablakon.

Egy kínos utazás után estünk be Nicole-hoz tíz perces késéssel.
A bonctermet szokás szerint fertőtlenítő szag járta át, a lámpa gyéren pislákolt, a terem közepén pedig két hulla volt egy-egy boncasztalon.
Üdvözöltem a halottkémet és egyből bele is vágtunk.
- Szóval Gahan esete nem túl érdekes.- lépett az egykori kollégám holtteste mellé Nicole.- Két golyót kapott egy .50-es kaliberű magnum a gyilkos fegyver. Az elsőt a tüdejébe kapta a másikat a fejébe, az egyből végzett vele. A halál ideje november 16, 19:34. A gyomra szinte teljesen üres volt, valószínűleg éppen vacsorázni készült. Semmi dulakodásra utaló nyomot nem találtam.
Miután ezeket gyorsan ledarálta a másik test mellé lépett.
- Mr. Darick már egy izgibb eset. A halál ideje november 8, 18:50. A testén dulakodás nyomait találtam. Először kapott egy szúrást a hátába, ami az egyik veséjét megsebezte. Ezután védekezni próbált, a kulcscsontján apró zúzódásomat találtam, a bal kezének sing csontja eltört két helyen és három szúrást kapott még, egyet a jobb vállába, egyet a hasába majd a szívébe. A mellkasát már a halál beállta után nyitották fel. A gyilkos fegyver egy egyszerű húsvágó kés.- sorolta.
Végig néztem az élettelen testen és ismét elborzasztott a látványa. A melkasa még mindig tárva-nyitva állt.
- Te- hajolt közelebb Nicole- Az az android mindig így bámul téged? Mint valami rossz zaklató.
Óvatosan hátrafordítottam a fejem, és láttam, hogy Connor tényleg engem bámul.
- A gépek furák.- tudtam le ennyivel, majd újra a halottkémhez fordultam- Nem találtál esetleg thiriumot a holttesteken?
- Kerestem, de a thirium egy rossz szokása, hogy felszívódik és szabad szemmel nem látható.- panaszkodott Nicole.
A bámészkodó android felé fordultam.
- Connor! Segítenél?- fontam össze a karjaimat.
Connor egyből mellettem termett parancsra várva.
- Igen, hadnagy?- kérdezte.
- Vizsgáld meg ezt a két testet, kék vér nyomait keresd!- adtam ki az utasításokat.
Az android egyből munkához látott. Először Gahant, majd Daricket vette szemügyre.
- A sérülései mentén találtam thiriumot.- mondta Darick kapcsán.
- Ha jól rémlik a helyszínen is találtál.- idéztem fel az emlékeimet.- Hol volt és merre vezetett?
- Az étkezőből vezetett a bejárati ajtóhoz. A deviáns ott távozott.- válaszolt.
Kedvem lett volna hitetlenül felnevetni.

Kinyír valakit aztán nemes egyszerűséggel kisétál az ajtón.

- Ennyi?- néztem Nicolra, aki bólintott.
- Hívlak, ha még találnék valamit.- ígérte meg.

Az őrsön az íróasztalomnál gubbasztva hallgattam végig újra és újra a hanganyagot amit Gahan készített az AX300-as modell kihallgatásáról. Szinte szó szerint ugyan azt mondta, mint amikor én hallgattam ki. Connor is végig hallgatta és ismét nem érzékelt hazugságot.
Nem is akartam belegondolni, hogy kitől kapta a parancsot a gyilkosságra. Ezerrel gyártottam az összeesküvés elméleteimet, de minden áron próbáltam őket elhesegetni.
Végül a telefonom után nyúltam és tárcsáztam s nővérem számát.
Talán egy perc is beletelt mire felvette.
- Szia.- szólalt meg rekedt hangon.
- Szia. Holnap délután a főnök hamarabb elenged nincs kedved elmenni vacsorázni?- kérdeztem.
- De igen, jól esne kicsit kimozdulni.- válaszolt.
- Ha szeretnéd Juliat és Bent is elhozhatod.- vetettem fel az ötletet.
- Inkább egyedül mennék, majd áthívom Sam húgát, hogy vigyázzon rájuk.- sóhajtott.
- Rendben. Akkor holnap érted megyek hétre. Szia.- köszöntem el.
- Szia.- mondta, majd lerakta a telefont.
Hátra dőltem a székemben, majd Connorra néztem, mert ismét feltűnt, hogy bámul.
- Azon gondolkoztam hadnagy...- szólalt meg- Hogy esetleg megbántottam-e valamivel.
- Nem.- tagadtam le.
Mégsem mondhattam neki, hogy zavar, hogy tegnap ő segített összeszedni magam.
- Akkor valami más történt?- faggatott.
- Csak nem értem ezt az ügyet. Boldogabb lennék, ha el tudtunk volna kapni mégegy deviánst.- panaszkodtam, aztán beugrott valami.- Erről jut eszembe, leellenőriznéd a kamerákat amik Johnatan Darick háza körül vannak elhelyezve? Hátha tudjuk követni az androidját.
Connor bólintott, majd visszafordult a gépe felé és neki is látott.
Én is hasonlóan tettem, az eső hangját hallgatva elmélyedtem a munkában.

Sziasztok!
Visszatértem, élek még. Szerencsémre az őszi szünet meghozta a szófosást, amit igyekszek kihasználni és minél többet írni. Nemsokára új rész.
Puszi❤