The Roads In Detroit

Hatodik fejezet

Csípős szél süvített el a fülem mellett, csapkodta a rendőrség ablakait.
Sietve szívtam el a reggeli cigimet a bundás kabátomba rejtőzve a hideg ellen. Közben a sötétzöld autót figyeltem, ami az utca másik oldalán parkolt.

Megint.

Eldobtam a csikket és megfordultam, hogy besiethessek az épületbe, de egy kemény mellkasba ütköztem.
Connor rám mosolygott.
- Jó reggelt Hadnagy.- köszönt.
- Jó reggelt.- mondtam meglepetten.
- Szeretnék magával beszélni.- jelentette ki.
- Akkor gyere.- intettem, majd elindultam be az épületbe.
Az android gyorsan utánam eredt, majd kinyitotta nekem a bejárati ajtót.
Én megköszönve a gesztust átléptem a küszöböt és lekaptam a kabátomat.
- Szóval?- kérdeztem lehuppanva az íróasztalomhoz.
- Úgy gondolom...- ült le velem szemben- hogy szégyenli, amiért láttam egy rosszabb állapotában.
Az ajkamba haraptam.
- De véleményem szerint ennek nem kéne befolyásolnia a munkánk menetét.- folytatta- Ezért szeretném elhívni egy vacsorára, hogy tiszta lappal újra kezdhessük az ismerkedést. Persze, ha nincs ellenére.
Connor LED-je párat villant vörös színben, majd kérdőn nézett rám.
Én hirtelen meg sem tudtam szólalni, azt hittem lemegyek hídba.

Ha nem lenne android, még azt gondolnám randira hív...

- Jó.- nyögtem ki valamit- Jó... akkor holnap?
Connor bólintott, majd a gépe felé fordult és bele vetette magát a munkába.

...

Az étterem tele volt emberekkel. Hangosak voltak, az evőeszközök csörömpöltek a tányérokon, a vendégek pedig röhögcséltek.
Thalia leszegett fejjel túrt bele az ételébe, de egy falat se ment le a torkán.
-

Hogy haladsz a nyomozással?- kérdezte.
- Nem olyan jól... bonyolultabb mint hittem.- sóhajtottam.
A nővérem felkapta a fejét.
- Úgy tudtam Sam andrjoidját elfogtátok. Mi van azzal? Milyen bűntetést kap?- faggatott.
- Nem tudom... még sosem volt ilyen. Most szétszerelésen van, a CyberLife majd kideríti milyen hiba volt a programjában.- mondtam.
- Ennyi?! Kiderítik, aztán átírják a többi androidot és mehet tovább az élet boldogan?- kelt ki magából- Az én férjem belehalt a kis hibájukba!
Sokan kapták felénk a fejüket a hangzavar miatt.
- Ne kiabálj!- szóltam rá halkan- Nyugi, ha kiderítettem, ki áll a dolgok mögött, a saját kezeimmel ölöm meg.
Thalia újra leszegte a fejét és tovább turkált az ételében. Nagyot sóhajtva én is újra a tányérra koncentráltam.
- Hiányzik.- mondta hirtelen Thalia.
Leraktam az evőeszközöket és közeldbb húzva hozzá a székemet átöleltem.
Elöntött a bűntudat. Ugyan gyakran voltak összetűzésekink, de mindennél jobban szerettem a nővéremet. Én mégis összefeküdtem a férjével, most pedig képtelen vagyok megtalálni a gyilkosát.
- Apa felhívott pár napja.- bontotta meg az ölelést Thalia- Részvétet nyilvánított. Aztán bocsánatot kért, egymás után sokszor, elsírta magát és letette a telefont. Meg se tudtam szólalni.
Mellbe vágott amit mondott. 16 éve látni sem láttam az apámat, nem is beszéltünk egy szót se. És most felhívta a nővéremet, mintha semmi sem történt volna, mintha nem hagyott volna minket magunkra.
- Nem tudom, hogy most haragszom-e rá jobban, vagy akkor haragudtam volna jobban, ha semmit se mond.- a hangja elcsuklott.
- Haza viszlek.- jelentettem ki, majd intettem a pincérnek, hogy fizetnék.

Odakint a szél megenyhült, a szövet kabátomon apró hópelyhek landoltak.
A csúszós járdán lassan próbáltam eljutni az autómig, amikor arra lettem figyelmes, hogy a nővérem megtorpan.
- Ne vigyelek haza?- kérdeztem tőle.
Felém kapta a fejét, majd megrázta.
- Én még kimegyek a temetőbe.- válaszolt.
Visszagordultam és tovább indultam az autóm felé. Én oda most be nem teszem a lábam.

Otthon a meleg, befűtött ház fogadott, ennek örömére le is hámoztam magamról a ruháimat és átvettem egy lenge hálóinget.
Készítettem magamnak egy forró kakaót és beültem az ágyamba a kedvenc könyvemmel. Hirtelen a telefonom megzörrent - SMS-em jött.

Jeffrey: Találtak egy elég érdekes fotót Darick szomszédjánál, Mrs. Mares-nél. Behozattam az őrsre. Be tudnál jönni kikérdezni?

Hitetlenkedve vetettem hátra magam az ágyban. El se hiszem, mindig akkor kell zaklatni, ha épp pihenni készülök?

June: 20-30 perc és ott vagyok.

Visszavettem a ruháim, közben lassan eliszogattam a kakaómat.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és Connor állt előtte.

Már kezdtem hiányolni...

- Jó estét.- köszöntem neki.
- Hadnagy.- biccentett.
Beültünk az autóba - amit amúgy kétszer annyit használok az ügy óta - Connor pedig a kezembe nyomta a képet, amit a szomszédnál találtak.
Az utcájuk volt rajta látható. Üres volt, csupán egy autó parkolt Darick házával szemben.

Pont az, amelyik engem is figyelt.