The Roads In Detroit

Karácsonyi külön kiadás

Az utolsó decemberi munkanap után kezdetét vette a minden évben megrendezett céges buli.
A rendőrség aulájában hatalmas fenyőfa állt giccsesebbnél giccsesebb díszekben pompázva. Az épületet belengte a fahéj és a forraltbor illata és halkan szólt háttérzajként egy karácsonyi lejátszási lista.
Unottan áldigáltam az ételes-italos stand mellett és néztem a beszélgető munkatársakat.
- June.- lépett mellém a főnököm.
Kopasz fejére egy Mikulás sapkát húzott és nagy bögréből kortyolgatta a bort.
- Boldog karácsonyt Jeffrey.- erőltettem magamra egy mosolyt.
Hiába is, ez a bulizgatás a sok emberrel nem az én műfajom.
- Neked is. Pihend ki magad a szabidon, ne az üggyel foglalkozz! Aludj, síelj, részegedj le szilveszterkor... csináld amit a normális emberek szoktak.- oktatott.
Megforgattam a szemeim aztán felnevettem.
- Igenis.- kacagtam.
Jeffrey tovább ált én pedig folytattam a bambulást.
Nagyokat kortyoltam az italomból, miközben azon kattogtam, mikor húzhatok már el végre. Ha idén nem én lennék megbízva a pakolással a rendezvény után már rég otthon lennék.
- Hadnagy.- szólított meg valaki.
Úgy megijedtem, hogy majdbem ráöntöttem a forraltbort.
- Connor.- fordultam felé.
- Boldog karácsonyt!- mosolygott rám kedvesen.
- Neked is.- mondtam, majd kíváncsiságomból rákérdeztem- Tudod, mit ünneplünk ilyenkor?
- Igen. Ez egy keresztény vallási ünnep Jézus Krisztus születésének napján. A fenyőfa németországi hagyomány, a Mikulás hírhedt formája pedig a Coca Cola reklámból származik.- sorolta.
- Igen, igen...- bólogattam- És azt a kifejezést még nem hallottad, hogy a szeretet ünnepe?
- Nem...- válaszolt bátortalanul.
Nagyot szürcsöltem a forraltborból, közben Connor szorgalmasan törte valamin a fejét. A LED gyűrűje sárgára váltott, aztán sokáig villogott.
- Hadnagy, én...- kezdte, de nem tudta befejezni.
Gavin - az egyik idióta munkatársam - nekemjött hátulról, és a forró italom az androidon kötött ki.
- Basszus, te állat!- mordultam rá.
- Nyugi cica, hűtsd le magad.- nevetgélt.
Bűzlött a piától, ebből is látszik mennyire alpári - képes berúgni egy céges bulin.
- Vegyél vissza a képedből!- fújtattam.
- Talán a havi dolgod végzed?- gúnyolódott.
Csak megforgattam a szemeimet, válaszra nem is méltatva. Nem ér annyit...
- Hé, konzerv!- lépett Connorhoz.
A mozdulatai bizonytalanok voltak, a beszéde pedig belassult.
- Halló!- kopogtatta meg az android homlokát.
- Túl sokat ivott, haza kéne mennie, hogy ne essen baja.- Connor szokásához híven türelmesen állt hozzá.
- Mi bajod?- emelte meg a hangját Gavin, majd egy pillanat se telt el és lendült az ökle, behúzott egyet az androidnak.
Egyből közéjük ugrottam.
- Neked elmentek otthonról!- kiáltottam rá.
Gavin csak hátratantorodott.
- Ő kezdte.- motyogott.
- Most azonnal húzz el innen, vagy én mosok be neked és azzal igen szarul járnál.- fenyegetőztem.
Jeffrey vágott át a tömegen. A munkatársaink tekintetei minket pásztáztak.
- Mi folyik itt?- kérdezte a főnököm.
- Egyesek kissé leitták magukat.- utaltam az előttem álló részeg rendőrre.
Jeffrey gondterhelten felsóhajtott.
- Na jó... én hazaviszem.- vállalta be, aztán figyelmesztetően még visszapillantott rám- Nehogy meglógj a buli vége előtt!
Aztán fogta Gavint és kifele kezdte vobszolni a teremből.
Ezután egyből Connor mellett teremtem.
- Jól vagy?- vizsgáltam meg az arcát.
- Kissé megsérült az orrom.- emelte el a kezét az említett testrészétől, amiből lassan szivárgott a kék vér.
- Ez a köcsög beverte az orrod.- ismertettem a tényt.
Karon ragadtam és a szervízszoba felé kezdtem húzni. Connor engedelmesen követett.
A kollégáim közül jópáran néztek utánunk, mint ahogy régen az osztálytársak az iskolában ha behívtak az igazgatóhoz.
Miután kiértünk az aulából ritkult a tömeg én pedig fellélegeztem.

Utálom a tömeget.

A fahéj illata itt is uralta a teret, az ablakon kinézve pedig a szakadó hó látványa fogadott.
Belöktem az üvegajtót és kirángattam a fiókokat valami zsebkendő féleség után kutatva. Szerencsémre hamar találtam, úgyhogy azt egyből az android kezébe is nyomtam.
- Itasd fel a vért.- mondtam, majd tovább kutakodtam.
Végül megtaláltam amit kerestem - egy nanotechnológiás spray, ami az androidok sérült részeit regenerálja.
Ezt is Connor kezébe nyomtam, aki azonnal befújt az orrába, hogy elállítsa a vérzést.
- Köszönöm, Hadnagy.- mosolygott hálásan.
Elraktam a kis szerkentyűt aztán sóhajtottam egyet.
- Akkor... akár vissza is mehetünk.- hangom csalódottan csengett.
Connor szemei egyszercsak felcsillantak, majd hátatfordítva nekem az ajtóhoz igyekezett.
- Jöjjön, Hadnagy!- intett.
Követtek végig vissza az aulába, ahol a parti még javában zajlott.
Az android megtorpant az egyik asztal mellett, az órára nézett - ami 20:38-at mutatott - aztán egy pohárért és egy késért nyúlt, a kést pedig megkocogtatta az üvegen. Minenki elhallgatott és rá nézett.
- Sajnálattal kell közölnöm,- kezdte- hogy az idei karácsonyi partinak technikai okok miatt most vége. Köszönjük a látogatásukat, boldog karácsonyt!
A tömeg elégedetlenül morajlott fel, de csak-csak összeszedelőcködtek és lassan elkezdtek kiszivárogni.
Elégedett mosollyal az arcomon léptem Connor mellé.
- Köszönöm.- mondtam halkan.
Nem nézett felém, de láttam, hogy halványan elmosolyodik.

Szorgalmasan láttam neki a pakolásnak, hogy minél hamarabb elmehessek. Közben a karácsonyi zenék folyamatosan szóltak a hangszórókból, én pedig új forraltbort töltöttem magamnak és azt kortyolgattam néha-néha.
Connor végig a nyomomban volt, mintha egy kiskacsa lenne.
- Ha segítenél hamarabb végeznénk.- fújtattam.
Több nem is kellett neki, egyből nekilátott.
Összeszedtük a szemetet, felsöpörtem és leszedtük a fáról a díszeket, aztán Connor kivitte a fenyőt az udvarra.
Közben a bor lassan fogyogatott, majd újabb bögrével hoztam és az is elfogyott.
Mikor végeztünk elégedetten huppantam le az egyik székbe. A pakolás bő másfél órát vett igénybe, a karjaim tőből kiszakadtak és zsibbadt a talpam a magassarkútól.
- Hadnagy...- szólított meg félénken Connor, mire felé fordultam.
- Igen?- kérdeztem.
- Lenne egy kérésem, ha nem gond. Megtanítana táncolni?- nézett rám kiskutya szemekkel.
Leesett az állam a földig.

Erre igazán nem számítottam.

Vigyorogva pattantam fel, a keverőpulthoz szaladtam és felcsavartam a hangerőt. A hangszórókból szinte üvöltött a Csendes éj.
Connorhoz léptem.
- Én vezetek.- jelentettem ki.
Egyik kezemmel megragadtam a derekát a másikkal pedig megfogtam a kezét.
Zavartan a vállamra helyezte a tebyerét, közben a LED-je pirosra váltott.
Vártam egy kicsit, fülelve a zene ritmusára, majd előre léptem a bal lábammal és bevetve a hatalmas keringő tudásomat táncolni kezdtünk.
Csendben voltunk, közben végig egymás szemébe néztünk.
Amikor vége lett a számnak elengedtük egymást és hatráltunk egy-egy lépést.

Borzongás futott rajtam végig. Talán túlzásba vittem a forralt bort?

- Köszönöm.- hálálkodott Connor.
- Nincs mit.- vigyorogtam- Na hívok egy taxit. Köszönöm a segítséget.

Connor kikísért az épület elé, ahol a taxi már várt rám.
- Akkor... jó éjt!- köszöntem el.
- Jó éjt, Hadnagy!- mosolygott.
Visszafordult és elindult a bejárat elé.
Kinyitottam a kocsi ajtaját és már száltam volna be, de mégis visszafordultam.
- Hé, Connor!- kiáltottam utána, mire megfordult.
Gyorsan lehajoltam egy marok hóért, összegyúrtam, aztán megdobtam vele.
- Boldog karácsonyt!- vigyorogtam, majd behuppantam az autóba.

Sziasztok!❤
Ez lenne a külön kiadás, remélem tetszett nektek. Kicsit talán romantikusabbra sikerült mint terveztem.😁

Ui: Boldog karácsonyt!🎄❤