The Roads In Detroit

Nyolcadik fejezet

Gyorsan hajtottunk végig az utakon, közben a sziréna hangosan szólt.
Ideges voltam, mivel a reggeli csúcsforgalomban elég nehéz volt utat törni, ráadásul a helyszín a város másik végében volt.
Beletapostam a gázba és elhúztunk egy kocsisor mellett a leálló sávban.
- Itt ballra.- navigált Connor, mire éles bal kanyart vettem.
Az utcában már állították a torlaszokat, ezért nem tudtunk beljebb hajtani - a sarkon pattantunk ki a kocsiból.

Az eső szakadt, árvízként folyt le a betonon a csatornába. Dermesztő hideg volt és viharos szél.

Visszanyúltam a kocsiba és sietve kezdtem kutakodni.
- Baszki... - szisszentem fel.
- Gond van, Hadnagy? - kérdezte Connor.
- A rendőrségen hagytam a kabátomat. - sóhajtottam.
De nem volt időm panaszkodni, úgyhogy gyorsan bezártak a kocsit és már rohantam is volna a házhoz, de Connor a ütköztem.
Levette a kabátját és a kezembe nyomta.
- Köszönöm. - mosolyogtam el hálásan, majd levettem tőle.
Nem volt egy kimondottan vastag darab, de jól esett, hogy nem a blúzomat áztatja az eső.
Sietősre vettük és gyorslépésben közelítettük meg az épületet.
Az ajtóban már több felfegyverzett rendőr is állt.
- Hadnagy! - lépett hozzám az egyik.
- Én megyek be és az android! Ha erősítésre van szükség, akkor is maradjon kint pár ember és vegyék körbe a helyet! - adtam ki az utasításokat.

Connorral beléptünk a házba. A padló öreg volt és korhadt, hangosan recsegett a lábunk alatt. Erősen szorítottam a pisztoly markolatát, Connor pedig - az utasításomnak megfelelően - végig szorosan mögöttem maradt.
Közben mindkettőnkből csöpögött a víz. A hajam az arcomra tapadt, mintha csak most mostam volna meg, Connor ingje pedig szinte átlátszóra ázott.
Sorra néztük végig az összes szobát. A holttestet a hálószobában találtuk meg.

Christhop Green. A rendőr, aki kiképezett.

Dermedten néztem a testet, ami az ágyra volt fektetve nyugalomban, mintha csak aludna.
Semmi külső nyomot nem fedeztem fel rajta. Semmi seb, zúzódás vagy ilyesmi.
Újra megragadtam a fegyverek és folytattam a kutakodást.

Mindent üresen találtunk.
Sóhajtva leengedtem a pisztolyt és már az adó-vevőért nyúltam volna, amikor Connor elkapta a kezem. Ijedten összerezzentem.
A ruhásszekrény mutatott, aztán elengedve a kezem odalépett. Én újra előkaptam a fegyvereket és a szekrény ajtajára irányították.
Connor egy határozott mozdulattal kitárta az ajtót.

Egy kislány ült ott.

Hosszú szőke haja az arcába omlott, szorosan ölelte magához a lábait. Kicsi teste remegett a sírástól és ijedten nézett minket.
Leengedtem a pisztolyt és felsóhajtottam.
- Gyere ki nyugodtan, nem bántunk. - mosolygott rá Connor és legugolt hozzá.
A lány elkerekedett kék szemeivel figyelte őt.
- Te Christhop unokahúga vagy, ugye? - kérdeztem tőle a térdemre támaszkodva.
Emlékeztem egy képre, amivel Chris dicsekedhet még pár éve, amin egy szőke kislány volt.
Nem reagált semmit.
Csalódottan felegyenesedett.
- Valószínűleg sokkot kapott. - mondtam Connornak.
De ő nem adta fel és tovább szólintgatta.
Odébb mentem, hogy jelezhessek a kinti csapatoknak.
- A ház tiszta. Csak az unokahúga van itt. - szóltam bele az adó-vevőbe.
- Vettem. Bemegyünk. - jött a válasz.
- Hívják a halottkémet! - adtam ki az utolsó utasítás.
Visszatértem a kis készüléket a tokjába, majd Connorék felé néztem.
Leesett az állam.

Sikerült kiküzdenie a kislányt a szekrényből.

Néztem, ahogy elbeszélgetnek egymással és akaratlanul elmosolyodtam.

...

Nicole a holttest mellett térdelt és a szokásos vizsgálatokat végezte el.
- Christhop Green, 43 éves rendőrtiszt. A felesége két éve halt meg, azóta pedig nyugtatót kell szednie. Túladagolásban halt meg. - sorolta.
- Eléggé öngyilkosság szagú történet. - mondtam.
- Az unokahúga vallomása alapján az android szándékosan adagolt túl. - tette hozzá Connor.
Felkeltem a földről és az egyik rendőrhöz léptem.
- Nézzék meg a térfigyelő kamerák felvételeit és kövessék a deviáns mozgását ameddig csak lehet. - utasítottam - Az összes szomszédot hívják be és kérdezzék ki őket. Tudják meg milyen androidja volt az áldozatnak.
- Igenis, hadnagy! - bólintott, majd indult is a dolgára.
Kimentem a folyosóra a kis lányhoz. A padlón ült a falnak döntött háttal és figyelte a körülötte sürgő-forgó helyszínelőket.
Connor lépett mellém.
- Liza a neve. Christhop volt az utolsó élő rokona. - mondta.
- Micsoda? - kérdeztem vissza ijedten.
- Valószínűleg átveszi a gyámügy. - folytatta.
Összeszorult a torkom. A pár dolog közül ami meghatott az egyik a gyerekek voltak.
- Szegény... - sóhajtottam.
Connor a vállamra tette a kezét, mire meglepetten néztem rá. Elkapta a tekintetét, aztán visszament a lakásba.
- Hadnagy! - jelent meg a rendőr, akit az előbb küldtem el az utasításaimmal - Az egyik szomszéd látta el enni az androidot 4 órával ezelőtt.
- Hozzák ide, beszélni akarok vele. - mondtam, ő pedig újra elsietett.

Sziasztok! Remélem nem ment el mindenki a sok kihagyás miatt. Sajnos februárig nem hiszem hogy sűrűn hozok részeket, mert akkor lesz vizsgám. Viszont utána ígérem belehúzok!
Puszi❤️