The Roads In Detroit

Harmadik fejezet

A saját izzadtságomban fürödve és zihálva ébredtem. Ismét a gyerekkoromról álmodtam. Már kezdtek ritkulni a rémálmok, de mióta Sam meghalt újra felerősödtek.

Gyorsan magamba döntöttem egy csésze kávét, mielőtt kinyírok valakit. Azt a 4 órát se sikerült normálisan átaludnom ami rendelkezésemre állt.
Miután lezuhanyoztam és felöltöztem elindultam a rendőrségre.
Odakint dermesztő hideg volt, így a legmelegebb kabátomba próbáltam elbújni előle. Az autóban is feltoltam a fűtést és elindultam.

Ha ma valaki beszól azt megölöm.

Odabent ment a szokásos pörgés.
- Jó reggelt Hadnagy.- köszöntött Connor ahogy az asztalomhoz értem.
- Volt jobb is.- motyogtam.
Levágódtam a székemre és a munkába vetettem magam.
A kijelző fénye már most bántotta a szemem, a fejembe élesen hasított a fájdalom.
Megnyitottam a legújabb gyilkosságról szóló jelentést és gyorsan átfutottam a szememmel. Semmi új amit Connor ne vett volna észre.

Kár, hogy a deviáns megint megszökött.

Hirtelen beugrott valami.
Az androidot aki megölte Samuelt sikerült elfogni.
- Connor, mit tudsz Samuel Davidson gyilkosáról? Mikor küldik vissza a Cyberlifeba szétszerelésre?- néztem a mellettem ülőre.
- Két nap múlva.- felelte.
- Köszönöm.- mondtam, majd felpattantam az asztalomtól és a kapitányi irodához siettem.
Bekopogtam.
- Tessék.- hallottam Jeffrey hangját.
Benyitottam és azonnal belevágtam a mondandómba.
- Az elfogott deviánsról lenne szó.- kezdtem.
Jeffrey intett, hogy foglaljak helyet.
- Szeretném kikérdezni.- mondtam.
- Gahan már kikérdezte. Van róla hanganyag és jelentés is írva, mind rendelkezésedre áll.- nézett fel a papírokból.
- Az nem elég. Én szeretnék vele beszélni, látni akarom a reakcióját. Sokat segítene.- kérleltem.
- Nem biztos, hogy jó ötlet pont neked kikérdezned.- sóhajtott.
- Nekem adtad az ügyet. És ha jól tudom nem személyeskedésből.- kezdtem felhúzni magam.
- Így is van. De akkor te se vedd annak.- ismét sóhajtott.- Holnap délelőtt beszélhetsz vele.
Mosolyogva biccentettem egyet, majd felálltam és elhagytam az irodát.

Az ebédszünetem elején a rendőrségtől tisztes távolban cigiztem. A hideg szél a hajamba kapott, és elsodorta a füstöt.
Folyamatosan csak Samre és arra az androidra tudtam gondolni. Jeffreynek igaza van, nem hagyhatom, hogy az érzelmeim irányítsanak.

De ettől még szívesen kinyírnám azt az androidot.

Egy autót szúrtam ki az utca másik végében parkolva. Régebbi típus volt, még nem önvezetős, a sofőrje a volán mögött ült és telefonált.
Olyan érzés fogott el, mintha figyelne.
- Hadnagy.- lépett mellém a semmiből Connor.
- Mindenhova követsz?- mordultam rá.
- Miért érdeklődött az elfogott AX300-as modellről?- kérdezte, figyelmen kívül hagyva a beszólásomat.
- Holnap kikérdezem.- mondtam.
Egy ideig nem felelt, csak csendben álltunk. Engem pedig egyre jobban idegesített az a kocsi.

Nyugi June, csak paranoiás vagy.

- Samuel Davidson a nővére, Thalia Brown férje volt, igaz?- kérdezte Connor.
Összepréseltem az ajkaim.
- Mondd, te mindent tudsz rólam?- szűrtem ki a fogaim közt.
- Csak azt ami a nyilvántartásban vagy a közösségi oldalakon van.- felelte.
- Milyen megnyugtató.- jegyeztem meg cinikusan.
Beleszívtam a cigimbe.
- Nem kéne dohányoznia, káros az egészségére.- mondta Connor.
Válasz képpen csak az arcába fújtam a füstöt.
Ismét a régi autó felé pillantottam. A sofőr még mindig benne ült és a körvonalaiból ítélve pontt felénk meredt. Az arcát sajnos nem tudtam kivenni, túl messze volt.
Eldobtam a csikket és rátapostam.
- Ha folytatni akarod ezt a csevegést, én átmegyek egy gyorsétterembe. Jössz?- néztem az androidra.
- Hamarosan kezdődik a munka.- mondta.
- Csak megebédelek. Jössz vagy sem?- vontam fel a szemöldököm, mire bólintott.
Elindultam az autóm felé, ugyan még nem tudtam pontosan hová akarok menni.

Mindegy is, csak el innen és attól a fura bámészkodó alaktól.

Egy olcsó hamburgerezőbe mentünk végül. Bár nem rajongok a szemét kajáért, farkas éhes voltam, így azt is elviseltem.
Connorral leültünk egy kis asztalhoz az egyik sarokban.
- Jó étvágyat, hadnagy.- mondta.
- Kössz.- feleltem és nekiugrottam a hamburgeremnek. Ahogy beleharaptam hangosan megkordult a gyomrom.
- Miután elemezték az AX300-as deviánst, látni fogjuk milyen elváltozások vannak a biokomponenseiben. Ez segíthet közös pontot találni a többi deviáns közt is.- kezdett beszélni a nyomozásról Connor.
- Kérlek, ne erről beszéljünk, épp pihenő időm van. És ha lehet ne is rólam. De mivel úgy tűnik, te csak ezt a két témát ismered, inkább kezdek én. Mesélj magadról!- vettem át a szót.
- Egy RK800-as modell vagyok, a Cyberlife legújabb gyártmánya. Speciálisan nyomozásokra fejlesztettek.- kezdte sorolni.
- Nem így értettem.- szakítottam félbe.
Sóhajtottam és átgondoltam, mit kérdezzek. Hiszen ő android, nem kérdezhetem tőle, hogy mi a hobbija.
- Volt már dolgod deviánsokkal korábban?- haraptam bele a hamburgerbe.
Egy pillanatra csak, de láttam valamit átsuhanni Connor szemében. Nem is tudom mi volt, de arra a pillanatra teljesen elfelejtettem, hogy nem ember.

Érzelmekkel telinek tűnt a tekintete.

- Igen. Egy android túszul ejtett egy kislányt és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik a tetőről. Sikerült megmentenem a lányt.- felelt.
Elmosolyodtam.
- Siessen hadnagy, már csak 10 perce maradt megenni azt.- mondta Connor, mire bőszen fogyasztottam tovább az ebédemet.