The Roads In Detroit

Első fejezet

Reggel 08:00-kor szólalt meg az ébresztőm. Odakint hideg idők jártak, az ősz lassan télbe fordult.
Bénultan feküdtem az ágyban és a plafonra meredve hallgattam az óra csipogását.

Meghaltam veled Sam.

Végül felidegesített az ébresztő hangja és lenyomtam. Felültem az ágyamban a tekintetem pedig az ablakta tévedt. Odakint szállingózott a hó.
Erőt vettem magamon és felálltam, majd a konyhába mentem egy kávéért.
Miután a kezembe vettem a csészét magamra öltöttem a kabátom és kiültem a teraszra. Lehunytam a szemem és elmerültem a gondolataimban.

Minden olyan jó volt... miért kellett vége lennie?

Az önsajnálatból a telefonom csörgése zökkentett ki. A főnököm hívott, Jeffrey.
- Igen, kapitány?- vettem fel.
- Gahant megölték... azonnal gyere a lakására.- jelentette ki.
- De...- kezdtem, de letette.
Gyorsan lehúztam a kávét és siettem átöltözni.

Mikor megérkeztem Gahan lakására rendőrök voltak mindenhol.
- Kisasszony, oda nem mehet be.- szólított le az egyik.
Szó nélkül felmutattam a jelvényemet és átbújtam a sárga szalag alatt.
Gahan a konyha közepén feküdt a földön, két lövést kapott, az egyiket a mellkasába a másikat a fejébe.
- Kapitány.- léptem a főnököm mellé.
- Hadnagy.- köszöntött.
Tekintetem végig siklott a helyszínen.
- Nem ő volt a rendőr aki Samuel Davidson ügyében nyomozott?- kérdeztem.
- De igen. Sőt, más androidok álltal elkövetett gyilkossági ügyekben is ő nyomozott.- mondta.
- Valószínűleg megelégelték, hogy szaglásztak utánuk.- mondtam halkan inkább magamnak mintsem Jeffreynek.
- Miért hívtál ide?- kérdeztem.
- Át kéne venned az ügyet.- felelt.
Pontosan ettől a választól tartottam.
- Dehát te magad mondtad, hogy egy ideig nem kell vállalnom semmit, hiszen Samuel...- érveltem kétségbe esetten de ismét félbe szakította a mondandómat.
- Nézd June, nekem nem tiszta mi volt közted ezzel a Sam gyerekkel, de az tuti, hogy nem szimplán a nővéred férje volt.- mondta, mire bűnösen lesütöttem a szemem- Viszont ez a hivatalos sztori, így nem adhatok neked egy hónapnál több időt semmiképpen sem. Ráadásul Gahan halott és nincs más akinek nyugott szívvel adnám az ügyet, csak te.
Bólintottam egyet, hiszen igaza volt. Nem haldokolhatok örökre bezárkózva a szobámba. Ideje összekaparnom magam.
- Jólvan, elvállalom.- mondtam.
- Ez a beszéd kislány.- paskolta meg a vállam.
Ott hagytam Jeffreyt és körülnéztem a lakásban. Nem volt dulakodásra utaló jel, a gyilkos valószínűleg észrevétlenül surrant be. A hálószobában megtaláltam Gahan pisztolyát viszont semmi rendellenes nem volt vele kapcsolatban. Végül a nappali betört ablaka volt még lényeges, ahol nagy valószínűséggel a gyilkos jött be és távozott.
Visszamentem a konyhába a holttesthez. Szerencsémre megpillantottam Nicolet, a halottkémünket.
- Szia.- léptem mellé.
- Hadnagy.- biccentett.
- Szóval mit tudunk?- kérdeztem.
- A halál ideje tegnap este fél nyolc körül van, a gyilkos fegyver egy .50 kaliberű magnum, két lövést kapott, az egyik a tüdejét érintette, a másik mértani pontossággal a homloka közepén találta, egyből végzett vele.- mesélt.
Hirtelen zsivaj támadt a bejáratnál, egy android próbált átjutni de nem engedték be.
- Velem van.- kiáltott oda egyszercsak Jeffrey.
Újra Nicolera figyeltem.
- Egyéb érdekeset találtál?- kérdeztem.
- Semmi különös.- rázta a fejét.
- Elnézést Brown hadnagy,- szólított meg valaki- a nevem Connor. Én vagyok az android, akit a Cyberlife küldött.
Rá néztem. Ingben és nyakkendőben volt, valamint olyan kabátot viselt amin többször is fel volt tüntetve, hogy android, a halántékán pedig ott virított a kék LED gyűrű.
- Mivel az ügy meghibásodott androidokat, úgy nevezett deviánsokat érint, a Cyberlife engem küldödd, hogy segítsek. Kárpótlásul az okozott gondokért.- folytatta.
- Micsoda kárpótlás.- morogtam az orrom alatt.
- Legalább lesz társaságod.- kuncogott Nicole.
- Jólvan konzerv,- álltam fel Gahan mellől- akkor tedd a dolgod, nézz körül és keress nyomokat, had lássam hasznodat veszem-e.
Connor úgy tette ahogy parancsoltam, elindult átkutatni a helyszínt.
Ismét Jeffreyhez siettem.
- Egy android?- kérdeztem tőle.
- A Cyberlife ragaszkodott hozzá. Lehet még segíteni is tud.- vont vállat.
Connorra néztem aki épp a holttestet vizsgálta. Barna szemeivel az áldozatra meredt majd felállt és a földet kémlelve egyenesen a nappaliba ment. Gyorsan utána eredtem.
- Találtál valamit?- toppantam be a szobába.
- Kék vérből kirajzolódó lábnyomok. Egy 42es acélbetétes bakancs, amerikai gyártmány.- mondta.
- Kék vér... szóval a gyilkosunk egy android?- tettem fel a költői kérdést.
- Meglehet... de akkor sem értem. Nem találtam arra utaló nyomot, hogy a gyilkos megsérült volna, mégis véres a cipője.- nézett rám Connor.
- Van még valami ami számomra is új információ lehet?- kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.

A Detroiti Rendőrségen fullasztó melegség uralkodott még a kinti fagyok ellenére is. Szokásosan nagy volt a pörgés, a rohamosan növekedő gyilkosságok száma felpezsdítette az embereket.
Az asztalomnál gubbasztva próbáltam megfejteni az ügyet. A gépemen Gahan korábbi gyilkossági eseteinek aktái voltak megnyitva. Összesen 4 eset - plusz Gahan - és csak Sam androidját tudták elfogni. Ő volt az első áldozat. A második Helena Johnson volt, egy tanár a detroiti általánosban, majd egy átlagos családanya végül egy magányos harmincas fickó akit egy sex android nyírt ki mielőtt megszökött volna.
A mellettem lévő íróasztalnál Connor ült és ugyan azt tette amit én.
- Örülök, hogy magával dolgozhatok hadnagy.- törte meg a csendet az android.
- Azt hittem, te nem tudsz örülni.- néztem rá.
A LED-je sárgára váltott, villogott párat, majd újra kék színt öltött.
- Mióta dolgozik rendőrként?- kérdezte.
- 6 éve. Miért kérdezed?- vontam fel érdeklődve a szemöldököm.
- Úgy gondolom hasznos tudnunk egymásról dolgokat. A pozitív kapcsolat megkönnyíti az együttműködést.- mondta.
Nem tudtam, mit mondhatnék így szó nélkül folytattam a munkámat.
- Miért lett rendőr?- kérdezgetett tovább.
Hirtelen vágtak pofán az emlékek. Felgyorsult a szívverésem és nyomást éreztem a melkasomon.
- Miért kéne bármilyen oknak lennie, nem mehet az ember csak úgy rendőrnek?!- förmedtem rá.
- Valami rosszat mondtam?- nézett rám kölyök kutya szemekkel.
Mély levegőt vettem, próbáltam megnyugtatni magam.
- Nem, csak... foglalkozz inkább a nyomozással.- válaszoltam, majd visszafordultam a gépemhez.

Sokat túlóráztam. Végig tanulmányoztam az összes gyilkosság mappáját és adatait, a nap végére kifolytak a szemeim.
Fél hetet ütött az óra mikor kiléptem a Detroiti Rendőrségről. Késő ősz révén sötétség uralta az eget. A Hold fénye visszatükröződött a fagyott betonon.
- Viszlát hadnagy.- köszönt el Connor, amit csak egy biccentéssel nyugtáztam.
Az autómhoz léptem, egy utolsó pillantást vetettem az androidra amint visszament a rendőrségre, majd beszálltam a gépjárműbe és hazafelé vettem az irányt.