Vissza hozzád (Malec AU)

Negyedik fejezet

Alec üres tekintettel bámult a telefonja kijelzőjére.

Nem értette mi történik.

Bepötyögte Magnus számát, de ujjai tétováztak, amikor az üzenetet akarta volna írni. Mikor összefutott vele a folyosón, mindig volt hozzá valami bántó, piszkáló szava, de most fogalma sem volt, hogyan kezdje el a beszélgetést.

Miért kellett neki egyáltalán elkérnie a címét? Miért nem tudta volna egyszerűen azt leírni a telefonszáma helyett? Alec teljesen össze volt zavarodva. Ha nem ismerte volna Bane-t, azt hitte volna, hogy a másik fiú kedveli őt...

Alec felnevetett saját gondolatain. Teljes képtelenség, hogy Magnus kedvelte volna Alecet. Látszott rajta, hogy Alec csak teher a számára ezzel a feladattal is.

Alec ezzel tisztában volt, mégis ideges volt valamilyen ok miatt.

Utálta, amikor nem értett valamit. Utálta magát, amiért nem volt képes egyszer kedves lenni ebben az átkozott életben és elkérni Magnus címét.

Mérgében a szoba sarkába dobta telefonját és hozzá sem nyúlt másnap reggelig, amikor a hangos ébresztő megszólalt.

Aznap kerülte Magnust. Látni sem akarta.

Magnus a szeme sarkából az iskola előtt álló fák árnyékában meghúzódó csoportra pillantott.

Alec háttal állt neki, fejére kapucnit húzott, de így is felismerte a fiút. A több éves utálat alatt nem egyszer próbálta tekintetével megölni a fiút hátulról, mikor a másik nem figyelt. Magnus már a tömegből kiszúrta Alec magas alakját.

Enyhe csalódottságot érzett, de gyorsan elfojtotta. Tegnap este néha-néha a telefonjára pillantott, hátha Alec írt neki vagy valami csoda folytán felhívta. De telefonja képernyője egész este sötét maradt, egy értesítést sem kapott.

Mit is képzelt, hogy majd Alec Lightwood még aznap írni fog neki?

Igazából maga Magnus sem értette, miért adta meg a telefonszámát és amikor kilépett a tanteremből rögtön meg is bánta. Szidta magát, amiért a saját házukba hívta át Alecet. Miért nem tudta volna egyszerűen a könyvtárat mondani?

Kedvesebb akart lenni Aleckel, de úgy tűnt a fiú nyomulni akar a másikra. Nem akart a barátja lenni, csak egy jobb viszonyt akart volna kialakítani közöttük, de a cselekedetei nem ezt mutatták.

Lesütötte a szemét és elhaladt Alec és bandája mellett.

Alec amint észrevette Magnust még jobban a fejére húzta fekete kapucniját.

- És mi a helyzet az iskolában? – kérdezte Magnus apja péntek este vacsora közben.

Egyiküknek sem volt kedve aznap főzni, ezért kínait rendeltek. „Ezzel ápoljuk a gyökereinket" fogta rá mindig Asmodeus, ahányszor kínai gyors éttermekből rendeltek. Magnus csak mosolygott az apján.

- Van már valami projekt, amit csinálnotok kell? – folytatta miközben egy adag tésztát csíptetett evőpálcikái közé.

Magnus egy fintorral az arcán, beletúrt a saját tésztájába. Alec azóta sem szólt hozzá. Ha tudta volna, hogy ekkora hibát követ el azzal, hogy megadja a számát, sosem tette volna meg. Alec biztos azt gondolta, hogy egy tapadós kocka, aki már a piszkáló szavait sem érdemli már meg.

- Van valami – válaszolta Magnus kedvtelen hangon.

- Miből?

- Irodalomból...