Vissza hozzád (Malec AU)

Hetedik fejezet

Eközben New Yorkban...

Betontörmelék törte be a környező autók szélvédőit, ahogy a démon újabb tűzgolyója a földbe csapódott. Haragja minden elvétett találattal nőtt.

Jace féloldalasan elmosolyodott, miközben az őrjöngő démon felette körözött. Egyik kezével az övéhez csatolt szeráf pengéért nyúlt és előbújt a rejtekhelyéről. Felugrott az egyik még ép autó tetejére, majd elrugaszkodott és a szörnyetegre vetette magát. Az felvisított, amint megérezte az angyalvérűt a hátán. Jace egy percet sem habozott, rögtön belemártotta tőrét a lény nyálkás testébe.

Jace könnyedén ért földet miután a démon szertefoszlott. Diadalmas mosollyal az arcán fordult Clary felé, de a lány nem állt mellette, mint ahogy mindig szokott egy harc után. Mosolya rögtön eltűnt, amint észrevette, hogy Claryt egy sokkal nagyobb démon tartja a szorításában, mint amit Jace megölt.

Szemei aranylóan felcsillantak és újabb pengéket húzott elő bakancsa szárából.

- Izzy! – kiáltotta Jace és húga feléje kapta tekintetét. A fiú Clary és a démon irányába intett a fejével. Isabelle sötét szemei elkerekedtek, ahogy észrevette a vergődő Claryt. Korbácsa mellette mozgott, megérezte az újabb küzdelmet.

Isabelle Jace egyetlen pillantásából értette a fiút, a démon felé rohant, ezzel elterelve a figyelmét.

- Itt vagyok, te rondaság! – hadonászott a karjaival Isabelle.

A lény felkapta a fejét és szemei vérvörösen felizzottak, ahogy szemügyre vette a másik Árnyvadászt. Clary egyre jobban eltűnt a démon nyálkás testében, egyedül világító vörös haja látszódott ki a feketeségből.

Isabelle meglendítette a korbácsát, ezzel leszorítva a démon egyik karját. Éles sikoly hasított az utcába, a démon és Clary hangja elkeveredett egymással. A lány fehér bőre kitűnt a fénytelen masszából. Isabelle lecsatolt egy másik korbácsot a hátáról, amivel a másik kart is leszorította.

Jace, mint a másik démonnál, a hátára vetette magát és hátra rántotta a lény hatalmas fejét. Clary levegőért kapott, ahogy arca kiszabadult a szörnyből. Karjai és felsőteste szabaddá vált, de a lábait továbbra sem tudta mozgatni.

- Most! – kiáltotta Jace, de nem volt senki, aki végre hajtsa a parancsot. – A fenébe – morogta az orra alatt, amint rájött erre.

Hiányzott még egy személy, aki nyilat lő a démon mellkasába és visszaküldi a pokolba, oda, ahonnan jött. Vagyis hiányzott Alec.

Jace lehajított egy tőrt Clarynek, a lány épphogy elkapta és végig húzta a démon bőrén az angyali pengét.

Egy perccel később Clary már Jace karjaiban volt.

- Magnus! – kopogott erősebben Catarina a férfi ajtaján. – Magnus, engedj már be!

Percekkel később sem érkezett válasz, ezért Catarina képtelen volt varázslattal kinyitni az ajtót. Mindig is tisztelte mások privát szféráját, ezért sosem tört be sehova engedély nélkül. A mostani helyzet kivétel volt.

Napok óta próbálta elérni Magnust, de a férfi egyetlen üzenetére sem válaszolt, nem hívta vissza és ajtót sem nyitott neki. Elhatározta, hogy ha ma sem nyitja ki neki, akkor ő fogja beengedni saját magát.

Magnus már többször is eltűnt pár napra, hétre vagy évre, de előtte mindig szólt Catarinának. Most viszont semmit sem hagyott maga után.