Vissza hozzád (Malec AU)

Epilógus

Egyedül az ablakon besütő holdfény világította meg a szobát.

Magnus lassan kinyitotta a szemét és sajgó fejéhez kapott. Szétnézett a szobában, az emlékek fokozatosan visszatértek.

Épp Alecért indult, hogy megkeresse a fiút...

Felállt és kitántorgott a nappaliba. Alec a kanapé előtt, a földön feküdt. Magnus halkan megközelítette és letérdelt mellé. Alec arca rezzenéstelen volt, úgy hevert Magnus előtt, mintha kiütötték volna.

- Alexander... - simította végig Magnus a kezét Alec hideg arcán.

A fiú szeme abban a pillanatban tágra nyílt és villámgyorsasággal felült. Ha Magnus nem hajolt volna el időben, még jobban fájt volna a feje.

Alec hangosan levegőért kapott, keze remegett.

- Jól vagy? – suttogta Magnus.

A fiú Magnus felé kapta a tekintetét és amint meglátta, szoros ölelésbe vonta. Arcát Magnus vállába temette és úgy ölelte, mintha nem lenne holnap.

Magnus felnevetett. – Minden rendben – beletúrt a fiú hajába, ezzel is megnyugtatva őt. – Végre vége.

Alec csak tíz perc múlva engedte el Magnust, de ezt egyikük sem bánta. Nem tudták pontosan mennyi ideig voltak elátkozva, de egy örökké valóságnak tűnt a szenvedés.

- Borzasztó volt... - lehelte Alec, továbbra is a földön ülve.

- Szörnyű! Soha se vennék fel kötött pulóvereket! – borzongott meg Magnus.

Alec halkan felnevetett. Hiányzott neki Magnus.

- Nem voltak azért olyan borzalmasak – mondta Alec.

- Persze neked nem voltak azok, nem te hordtad őket! Rajtad ugyanolyan ruhák voltak, mint általában.

Alec elmosolyodott és megfogta Magnus kezét. – Nekem úgy is gyönyörű voltál. Egy új énedet ismerhettem meg.

- Egy nagyon hamis énemet – tette hozzá Magnus.

- Igen... Az Angyalra, el sem hiszem, hogy utáltuk egymást! – Alec elszörnyedve gondolt vissza az időre, amikor a Magnusszal való veszekedés volt napjának fénypontja.

- Valóban az egyik legkegyetlenebb átok mind közül – vallotta be Magnus.

- Tényleg... - ráncolta össze a szemöldökét értetlenül Alec. – Hogyan került ránk az átok? Az egyik pillanatban még itt állok, majd összeesek és egy másik világban ébredek fel. Ki akart ennyire könyörtelenül bosszút állni rajtunk? Asmodeus?

Magnus kellemetlenül felnevetett. – Visszagondolva ez egy elég vicces történet. Igazából, mi átkoztuk el saját magunkat.

- Tessék? – kerekedtek el Alec szemei és ajkai szétnyíltak. – Ezt nem értem.

- A védvonalat akartam megerősíteni és egy tekercset kértem tőled... De te rosszat adtál. Az egyik olyan varázslatot, amit sosem próbáltam ki, mert senki sem tudta még megtörni.

Alec hallgatásba burkolódzott. A másik világban megbántotta Magnust. Démonok kísértették. Majdnem meghalt. Kétszer is. És mindez ő miatta, mert egy rossz tekercset adott Magnusnak.

Mintha Magnus olvasott volna a gondolatai közt, folytatta. – Eleve nem lett volna ennyire ártalmas ez az átok. De mivel nem az előírt hozzávalókat használtam hozzá, káros mellékhatásai lettek. Ezért vett körül egyfajta sötétség.