Vissza hozzád (Malec AU)

Tizenharmadik fejezet

A hűvös utcát fiatalok nyüzsgése forrósította fel, ahogy egyként sodródtak a klub felé. Színes hajú punkoktól, a bőrdzsekis motorosokon át, a kockás inget viselő sznobokig mindenféle embert meglehetett találni a tömegben.

Magnus elámulva figyelte a különböző személyiséggel és stílussal rendelkező embereket, akik önfeledten táncoltak a zene ritmusára.

A felhozatal pont olyan változatos volt, mint a közönség. Egy rockzenekar kezdett, majd egy lassabb, érzelmesebb dalokat játszó duó lépett fel. Utánuk következett az est fénypontja.

- Fogalmam sem volt, hogy ennyi rajongójuk van – nézett szét a tömegben Magnus, többen is a banda logójával ellátót pólót vagy kitűzőt viseltek.

- Nem hallottad még egyik dalukat sem? Nagyon jók, persze, hogy sokan szeretik őket – üvöltette túl Isabelle a hangszórókból szóló zenét, amit addig játszottak, amíg a zenekar elő nem készült.

Magnus megrázta a fejét és hirtelen megbánta, hogy nem kérte el Alectől pár dalukat. Kíváncsi lett, miről is szólhatnak.

- Eddig azt sem tudtam, hogy Alec benne van egy zenekarban – mondta Magnus.

Isabelle megdöbbent arccal bámult a fiúra. – Tessék?! Hiszen a Rock Solid Pandát mindenki ismeri!

- Hozzám valahogy nem jutott el a hírnevük – vonta meg a vállát Magnus. Úgy viselkedett, mintha nem hatotta volna meg, hogy ő volt az utolsó, aki tudomást szerzett róluk, de a lelke mélyén fájt neki, hogy Alec sosem említette ezt neki.

- Akkor most megismered őket – mosolygott rá Isabelle, a vörös rúzs jól kiemelte hófehér fogait.

Magnus visszamosolygott rá, mondani szeretett volna valamit, de egy lány kiáltása megzavarta.

- ALEC! – kiáltotta valaki az első sorból.

Magnus és Isabelle csak a harmadik sorig jutott, pedig már nyitáskor itt voltak.

Mintha a lány a vezérszót kiáltotta volna el, a körülötte állók is hangosan a fiú és a többi bandatag nevét kezdte el skandálni. A tömeg életre kelt, kezek repültek a magasba, sikítások és fütyülés töltötte be a teret.

Az eddig sötétségbe burkolódzott színpadon felvillantak a fények, megvilágítva a négy tagú zenekart. A színpad közepén, egy mikrofonállvány előtt Simon állt, kezében egy elektromos gitárral és a közönségre villantott egy széles mosolyt.

- Üdvözlök mindenkit újra itt! – szólt bele a mikrofonba, mikor a tömeg elcsendesült. -Örülök, hogy ennyien eljöttetek és egyre több emberen látom a banda logóját! Kezdjük is a mai koncertet. Első dalunk, sokatok kedvence!

Újabb sikítások és taps követte Simon szavait, majd egy pörgős, energetikus dal hangozott el.

Magnus szeme egy pontra szegeződött az egész koncert alatt. A színpad egyik sarkában Alec állt, kezében egy gitárral és egy mikrofon állt előtte is. Ő csak háttérénekes volt, de Magnus szívesen meghallgatta volna a fiú énekét is.

Alec, amint kiszúrta Magnust a tömegből, féloldalasan elmosolyodott és Magnusra kacsintott. A Magnus körül állók azt hihették, hogy nekik szólt a kacsintás, ezért hangosan felsóhajtottak. Magnus mosolya valamivel elhalványult.

Magnus akármennyire élvezte a dalokat, a kis szünetek alatt, mindig keserédes mosoly ült az arcára.

Lányok kiabálták Alec nevét – a többi bandatagét is, de Magnus azokat valamiért nem hallotta meg -, volt aki még egy plüss mackót is a színpadra dobott egy papírcetlivel együtt. Magnus nem ismerte ezeket a lányokat, biztosan nem az ő iskolájukba jártak.