Relentless Goddess

Revenge/1.

MEDORA

- Dory! Ébredj! - hallom meg Amias keltegető hangját.

- Hadd maradjak még! - nyögöm, de a szemeimet még mindig nem nyitom ki és még inkább magamhoz húzom őt.

- Callie már fent van. - mondja, miközben az oldalamat simogatja, aztán nyom egy puszit az arcomra.

- Én szeretem a lányom, tényleg, de miért nem alszik? - dörgölöm meg a szemeimet, majd felnézek rá.

- Alszik ő, csak téged jobban kifáraszt, mint te őt. - mosolyodik el.

- Pedig igyekszem. - sóhajtok fel. A kezem felvezetem a hátáról a hajába. - Elhozod? Biztosan éhes már.

- Persze, de előbb... - nem hagytam, hogy végig mondja, felnyomtam magam kissé és megcsókoltam. Elnyújtottuk a csókot addig, ameddig csak levegővel bírtuk. - Gondolatolvasó.

- Annyira nem. Minden reggelt így kezdünk. - újból elmosolyodott és kaptam egy puszit a homlokomra. Kibújt a takaró alól és elindult a szomszéd szobába, én pedig hasonlóképp elhagytam a jó meleg és puha ágyat, de az én utam a konyhába vezetett. Kivettem a hűtőből egy üveg előkészített tejet, majd felraktam melegedni. Nemsokára Amias is megjelent a kezében virgonc kislányunkkal. Átvettem tőle, majd megpuszilgattam az apróságot, aki erre felnevetett. Amíg én Callie-t etettem, Amias nekünk csinált reggelit. - Na és mi a mai program?

- Van pár dolog amit el kell intéznünk a srácokkal, de igyekszem gyorsan túl lenni rajtuk, hogy visszajöhessek hozzátok.

- Ezra jön ma is? - céloztam a legjobb barátjára, aki Callie délutáni pihenője alatt szokott vigyázni rá, amíg mi edzünk.

- Ha szeretnéd, akkor igen.

- Szeretném.

- Szólok neki. - mikor kész lett a reggelivel ettünk, ezután ő felöltözött és elindult a csapathoz. Én is ruhát cseréltem és a lányomat is bebújtattam egy másik kezeslábasba, azt követően pedig a puha szőnyegre telepedve kezdtem el játszani vele. Négy éve, amikor találkoztam Amias-al nem is gondoltam volna, hogy idáig jutunk mi ketten. Akkor még menedzsmentet tanultam egy Los Angeles-i egyetemen és egy kis plusz pénzért vállaltam pénztárosi munkát egy pizzázóban. Azt viszont furcsálltam, hogy minden második hét péntekén jött pár srác és kértek elvitelre 100 darab pizzát. Ő mindig köztük volt.

- A szokásos? - néztem rájuk, amint a pulthoz léptek.

- Igen. Meg a számodat is megadhatnád.

- Sok mindent megtehetnék és mégsem teszem.

- Na és miért nem?

- Azért, mert semmit sem tudok rólad.

- Ezen segíthetek. Holnap visszajövök és elviszlek valahova.

- Hova?

- Majd meglátod. - kacsintott rám. Ezt követően randizni kezdtünk és szinte minden nap találkoztunk. Már fél éve voltam a barátnője, amikor egy nap azzal állított be a kis lakásomra, hogy valami fontosat akar nekem elmondani. A kanapémon ültünk egy-egy pohár bor mellett, ő pedig beszélni kezdett.

- Figyelj, megértem, ha ezután nem akarsz többé velem lenni, de szeretném, ha tudnád, mert fontos vagy nekem. És amúgy is jobb ha elmondom, mielőtt valami baj érne.

- Ez kicsit ijesztő. - ráncoltam a homlokom. - Mi az?

- Mint tudod, a srácokkal szoktam a pizzázóba járni. Mi egy bandába tartozunk, én vagyok a főnök és valójában sokkal többen vagyunk.

- Milyen banda? - kérdeztem félve, ő pedig csak felsóhajtott.

- Na igen, ez a nehéz része. Egy maffiabanda. - ledöbbentem. Meg sem tudtam szólalni egy darabig és sokáig tartott, mire összeszedtem magam.

- Szóval... ez azt jelenti, hogy van egy csomó illegális ügyed?

- Ez is benne van, igen.

- És keresnek a rendőrök?

- Most épp nem. - mosolyodik el, bár én ezt nem tartom annyira viccesnek. - De ott is vannak beépített embereim. Engem nem kapnak el egykönnyen.

- Azt mondtad bajom lehet. Ezt hogy érted?

- Vannak más bandák is errefelé, akik szintén uralni akarják a várost, a helyemre pályáznak és előbb-utóbb rájönnek, hogy veled találkozgatok. Így majd azt gondolják, hogy ha téged bántanak azzal engem bántanak és megzsarolhatnak. - bólintok, aztán ismét csend állt be közénk. Ezernyi gondolat és lehetőség futott át az agyamon, az remélve, hogy találok választ arra a kérdésre, hogy mit is kéne tennem most. Szakítsak vele? De miért is tenném, ha szeretem és hosszú idő óta úgy érzem ő az egyetlen biztos pont az életemben, mert az egyetemből az utóbbi időben egyre inkább elegem volt. Maradjak vele? Így, hogy akár bajom eshet, sőt talán elrabolhatnak vagy megölhetnek? De, ha vigyáz rám...

- Ha nemet mondok, akkor szakítunk és ennyi?

- Igen.

- Ha veled maradok, akkor mi lesz?

- Akkor megtanítalak arra, hogy hogyan védd meg magadat és arra, hogy hogyan használj fegyvereket.

- Oké. Ez... nem mondom, hogy nem lepett meg, de éreztem, hogy van valami amit nem mondasz el nekem. Kérhetek egy kis időt, hogy gondolkozzak?

- Persze. - állt fel. - Akkor én...

- Ne. - állítottam meg. - Maradj.

- Biztos?

- Igen. Nézünk filmet? - végül elindítottunk egy filmet, de már nem is emlékszem, hogy mi volt az, mert alatta azon gondolkoztam, hogy mitévő legyek. A végére pedig meghoztam a döntést. Vele maradtam. Mégis izgalmasabbnak találtam az egészet, mint hogy tanuljak és vele lehetek minden nap. Anyámnak persze azt mondtam, hogy találtam egy elég jól fizető állást egy cégnél, ennek pedig ő örült is. Amias pedig megtanított mindenre. Nem hagyta másnak a legjobb haverján, Ezrán kívül senkinek, hogy tanítson, csak ők ketten edzettek engem. Aztán egyre inkább bevont a munkába és ha sem ő sem Ezra nem ért rá, akkor én voltam a főnök. Bevallom ettől eleinte eléggé féltem és azt sem tudta mit csináljak, de Amias megbízott bennem, hogy megoldom, így nagy erőbedobással álltam az ilyen dolgok elé. Persze nem mondom, hogy tökéletesen ment, voltak hibáim és el is vittem értük a balhét. A kapcsolatunk sem volt egyszerű, de mindig megoldottuk a helyzetet és egy idő után hoztunk is rá egy közös szabályt. Ez annyiból állt, hogy elmondtuk egymásnak a problémáinkat higgadtan és együtt próbáltuk megoldani. Nem idegesen estünk egymásnak, hanem nyugodtan beszéltünk meg mindent. Aztán egy nap megkérte a kezem. Annyira meglepett, hogy csak néztem rá leesett állal és mozdulni sem bírtam. Végül valahogyan kinyögtem egy igent, később pedig rákérdeztem, hogy nem tartja-e korainak, mert a legtöbb korabeli férfinek még csak meg sem fordul a fejében valószínűleg ez a gondolat. Ő viszont azt mondta szeret és nem akart vele várni. Pár hónapra rá össze is házasodtunk, nagy bulit csaptunk a bandának. Elutaztunk nászútra is, ahonnan már egy babát várva érkeztünk vissza, bár akkor még nem tudtunk a létezéséről. Eltelt 9 hónap és megszületett Callie. Ennek is már fél éve. Mostanában a napjaim elég unalmasan telnek, habár imádom Callie-vel tölteni az időmet, azért néha jól esik, ha valaki egy kicsit figyel rá, amíg egy rövid időre elszabadulok. Erre találtuk ki ezeket az edzéseket, mert amíg Callie a hasamban volt, már akkor sem hagyott Amias csinálni nagyon semmit, így eléggé mozgáshiányom volt már.

---------------------
Köszönöm a borítót FranDBlack !