Relentless Goddess

Relieved/6.

JASPER

Pár hete elintéztettem Ender-rel, hogy szerezzen nekünk egy magángépet, mert tudtam, hogy ha valaha is rátalálunk Med-ékre akkor szükségünk lesz rá. Na nem azért, mert arra számítottam, hogy ha meglesznek akkor, majd elbeszélgetünk és elhozzuk őket, hanem, mert tudtam, hogy minél előbb vissza kell érünk Ry miatt és a biztonságuk miatt is. London-ból Koppenhága-ba a repülőút két óra hosszú volt. Ender a felszállásig folyamatosan kereste őket és előrébb is jutott, le tudta szűkíteni a kört a városon belül, hogy hol tartózkodhatnak. Utána elaludt a székében, de azt mondta, ha már a városban leszünk több mindent elő tud keríteni. Huck és Kade valami filmet néztek, de én képtelen voltam bárminek is neki kezdeni. Úgy éreztem még sosem voltam ennyire ideges. Elég közel voltunk és nem akartam, hogy úgy végződjön, mint az olaszországi utunk. Azt hittem sose jár le a két óra, de amikor landoltunk azonnal felpattantam. Felkeltettem Ender-t és egy perccel később már kint voltunk a gépből. Gyorsan béreltünk egy kocsit, amivel el is indultunk a városban. Én vezettem, az út fél óra volt az Ender által kijelölt területig. Ő ült mellettem és folyamatosan keresgélt. Tudtam, hogy mindezek után hatalmas köszönettel tartozom neki, mert nélküle sehol sem lennénk.

- Délelőtt, pár utcányira a tegnapi helytől ismét kint volt Ezra. Kaját vett, szóval hamarosan szerintem ki kell jönnie neki vagy Med-nek megint. - bólintottam, aztán leparkoltam közel a két utcához. - Most már a kamerák többségéhez hozzáférek, úgyhogy könnyebb lesz, ha valamelyikük kijön. - tovább vártunk a kocsiban, halkan ment a rádió. Már vagy egy órája vártunk, amikor Kade rákezdett arra, hogy menjünk el valami kajáért mert ő éhes. Én egy falatot nem tudtam volna enni.

- Hogy tudsz te ilyenkor a kajára gondolni? - kérdezte Huck.

- Ideges vagyok én is, de ilyen helyzetekben mindig éhes leszek. - tovább vártunk, de kezdett elegem lenni Kade-ből, mert percenként elmondta, hogy éhes és hogy mit akar enni. Mikor ismét rákezdett, úgy döntöttem, elmegyek az egyik közeli burgereshez az utcában, mert akkor legalább elhallgat és már nem igazán tudtam egy helyben ülni, így elindultam. Csak pár ember volt a helyiségben, így hamar sorra kerültem. Épp, hogy visszaértem és hátraadtam neki a zacskót, Ender megszólalt.

- Ezra megvan. Egy utcányira tőlünk.  Még csak az elején van, szóval ha itt átvágtok, akkor előtte lesztek és be tudjátok húzni a sikátorba.

- Rendben. - pattantam ki a kocsiból, de még hallottam, hogy Kade morog a kajája miatt. Átmentünk a sikátoron, majd megálltunk a szélénél.

- Mindjárt ott van. - hallottam Ender-t. - Úgy három... kettő... most! - kinyúltam és megragadtam, majd megrántottam a testét.  A háttal nekem csapódott, így egyből le is fogtam az egyik kezemmel a mellkasát, a másik kezemmel pedig a száját fogtam be, amivel meg is tartottam a fejét. Küzdött, de a következő pillanatban Huck bele nyomta a combjába az injekciós tűt és beadta neki a gyorsan ható nyugtató és altató keveréket. Egyből gyengülni kezdett pár másodperccel később pedig össze is esett. Elcipeltük a sikátor másik végéig, ahova átparkolt közben Ender, így simán be tudtuk rakni a kocsiba. Átkutattunk a zsebeit és megtaláltuk a telefonját és egy szobakulcsot. Ender rögtön elkezdte a mobilt átkutatni és rákeresni, hogy honnan származik a kártya. Erre nem kellett sokat várnunk, hamar ráakadt a helyre. Rögtön el is indítottam a kocsit és elindultunk a kis szálloda felé. Nem volt túl nagy épület és nem is volt a legmodernebb. A védettsége valószínűleg nem ér sokat, így könnyen bejuthatunk. - Megvannak a kamerafelvételek. - szólt Ender.

- Játszd vissza a maikat. - mondtam, mire meg is tette. A szobát csak Ezra hagyta el, Med nem.

- Biztos, hogy itt van? - kérdezte Huck.

- Igen, soha nem hagyják el egymást. - beszélt teli szájjal Kade.

- Jó. Kade mi bemegyünk, ti maradtok. Ender van esetleg valami kamera a közelben, ami belát a szobába?

- Van egy, de kissé távol van. Csak annyit tudok megmondani a képéből, hogy van-e mozgás a szobában.

- Nem baj, az elég. Szólj, ha bármi van. Kade, bemegyünk. - kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Egyből a recepcióval kerültünk szembe.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte egyből a pult mögött álló lány.

- Már van szobánk, köszönjük. - mutattam fel a kártyát, mire bólintott és visszafordult a monitor felé, mi pedig elindultunk fel a lépcsőn. A kihelyezett kis nyilak és feliratok segítettek, hogy egyből megtaláljuk melyik folyosón is van a szoba.

- Állj! - hallottam Ender-t, amikor az ajtó elé értünk. - Bent van.

- Ez a lényeg. - morogtam.

- Várj egy kicsit.

- Mit csinál?

- Bement a fürdőbe. Mehettek.

- Merre nyílik a fürdő ajtaja?

- Befelé. - belenyomtam a kártyát az ajtón levő mágneses zárba. A kis lámpa pirosról zöldre váltott én pedig halkan kinyitottam az ajtót. Kade a fürdő ajtaja mellé állt kezében az injekcióval. Hangosan becsaptam az ajtót, majd beálltam Kade mellé.

- Ezra? - hallatszott Med hangja a fürdőből, de választ nem kapott. - Ezra? - szólt megint, de most nyílt az ajtó és kilépett. Én pedig ahogy Ezra-t, úgy őt is magamhoz rántottam és lefogtam. Med sokkal jobban ficergett, mint Ezra és kicsit nehezemre esett megtartani, mert a lábaival is kapálózott, de Kade egy gyors mozdulattal felhúzta a felsőjét és az oldalába nyomta a szert. Éreztem a kezemen a könnyeit, ahogy kezdett hatni a szer. Őt előbb kiütötte, mint Ezra-t. Leeresztettem a testét a földre.

- Ender van hátsó kijárat?

- Igen, van, de nem tudunk odamenni kocsival. Le van zárva. Viszont a hátsó lépcső legalja kivezet egy kis teraszra, onnan pedig az épület oldalánál van egy bokros rész, ott vissza tudtok jönni a szálloda elé. Odaállunk közvetlen a kijáratához a kocsival.

- Rendben. - kinyitottuk a szekrényt. benne volt két kicsi bőrönd és kirakva egy-két ruhadarab. Mindent bedobáltunk a bőröndökbe, a kártyát az asztalra dobtam, majd felemeltem Med-et, Kade hozta a két bőröndöt és elindultunk azon az útvonalon, amit Ender mondott. Mire kiértünk már tényleg ott álltak a kocsival. Huck és Ender elöl ültek. Kade bedobta a két csomagot hátra és beült, én pedig Med-el az ölemben ültem a másik oldalra. Ezra köztünk volt. Huck indított és a reptér felé vettük az irányt. Most, hogy Med itt volt az ölemben teljes megnyugvás öntött el, bár tudtam, hogy ha felébred valószínűleg nem lesz annyira boldog azért, mert így raboltuk el, de ha újra láthatja Ry-t ez hamar el fog szállni. Alig vártam, hogy ennyi hónap után tudjak vele rendesen beszélni, hogy láthassam Ry-al és csak hogy nyugalomban vele lehessek.