Relentless Goddess

Runaway/5.

MEDORA

Miután felébredtem, még egy darabig forgolódtam az ágyban, próbálva a visszaalvást, de sajnos nem sikerült. Amikor felültem a telefonomért nyúltam, amin egy üzenet várt.

"Elmentem pisztolyért és lőszerért, fogalmam sincs mikor érek vissza. Tegnap egész nap te vezettél, úgyhogy hagytalak aludni."

Írta Ezra. Ez annyit tesz, hogy van egy szabad napom. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Rendbe tettem magam, felöltöztem, majd elindultam le a hotel ebédlőjébe. Amint beléptem és megláttam a nagy tömeget, úgy döntöttem inkább elindulok sétálni és útközben megállok valahol. Viszont a környéken nem volt túl sok hely ahová be lehetett volna ülni és nem egy elég drága étterem volt. Megörültem amikor megláttam egy kisebb szupermarketet és rögtön be is mentem. Sorról sorra mentem, a kezemben levő kosár pedig lassan telni kezdett. Ahogy az egyik sor végéhez értem és fordultam volna a következőbe, beleütköztem valakibe.

- Bocsánat! Nem volt szándékos. - szabadkozott a lány, aki volt vagy 16 éves. A kosarát elejtette, az eddig benne levő dolgok pedig körülöttünk hevertek a földön. Leguggolt és gyorsan szedegetni kezdte őket.

- Semmi baj. - mondtam, majd én is leguggoltam, hogy segítsek neki. Az utolsó darabot adtam vissza neki, ami egy doboz tampon volt, amit pirulva vett el tőlem, aztán elhadart egy gyors köszönömöt, felállt, kikerült és befordult abba a sorba ahonnan jöttem. Én is tovább mentem. Szegény lány, biztosan cikinek érezte a helyzetet. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, mert anno én is annak éreztem és folyton anyát küldtem el, hogy hozzon nekem. Mindig találtam valami kifogást, hogy ne nekem kelljen megvenni. Egy idő után viszont kénytelen voltam én elmenni érte, mert nem volt más, aki megtette volna helyettem. Így visszanézve, minek is féltem tőle? Ha tudtam volna, hogy milyen dolgok várnak rám... Na várjunk! Tampon. Menstruáció. Nekem mikor is volt meg utoljára? És mikor kéne megjönnie? Az agyamban gyorsan pörögtek vissza a napok, a hetek, a hónapok. Amióta Ezra-val menekülünk azóta nem vettem semmi ilyesmit, vagyis nem volt meg. Előtte meg... Megtorpantam. A hajamba túrtam. - Baszki! - törtem ki, majd újból elindultam a sorok közt, amíg meg nem találtam, amit kerestem. Bedobtam a kosaramba egyből hármat és sietős léptekkel indultam el a kassza felé. Baromi hosszú volt az ott álló emberek sora. Azt hittem sosem fogok kijutni onnan. Egyre idegesebb lettem, ahogy sétáltam vissza a szálloda felé. Amikor felértem a szobánkba, leraktam a szatyrokat és kikészítettem a három különböző tesztet. Elkezdtem enni, rá pedig annyit inni amennyit csak tudtam. Amikor éreztem, hogy pisilnem kell, bementem a mosdóba és megcsináltam az első tesztet. Ezután tovább ittam a vizet és fel-alá járkáltam, így nem sokára megint ki kellett mennem. A második teszt után, folytattam az ivást és zenét is kapcsoltam be, arra ugrálva, táncolva idéztem elő harmadszorra is az ingert. A harmadik teszt után elkezdtem levetkőzni és beálltam a zuhany alá, mert tegnap este annyira elfáradtam, hogy fürdeni se volt erőm. Közben próbáltam nem gondolni olyan dolgokra, hogy 'mi lesz, ha' és ehhez hasonlókra. Mikor végeztem, felhúztam egy lenge felsőt és egy melegítőnadrágot, majd ránéztem a telefonomra, hogy Ezra nem írt vagy hívott-e, de az nem jelzett egyetlen értesítést sem. Visszamentem a fürdőbe, ahol a mosdókagyló három külön részén ott várt a a három teszt. Lehajtottam a wc tetejét és ráültem. Féltem megnézni, bár tudtam, hogy valószínűleg mi lesz rajtuk, mégis féltem attól, hogy mi lesz ezek után. De nem tököltem tovább. Ha az a lány nincs, akkor is előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna. Felvettem mindhárom tesztet. Pozitív, pozitív, pozitív. Mindegyiken ott virított a két csík. Átmentem a szobába, felmásztam az ágyra, neki dőltem a támlának és hagytam, hogy elöntsenek a gondolataim.

Mit kezdek én egy babával, amikor hónapok óta menekülünk, sehol sem tartózkodunk egy hétnél tovább és igyekszünk a legfeltűnés mentesebb helyeken meghúzni magunkat. Ez nem mindig sikerül, ugyanis most is egy szállodában kötöttünk ki, de ez csak azért jó, mert itt a tablet, amin ki tudjuk törölni a nyomokat. Ha ez nem lenne, sokkal rosszabb helyzetben lennénk. Így is egyszer majdnem lebuktunk, amikor Olaszországban voltunk, de szerencsére nem jöttek rá, hogy hol is rejtőzködünk, pedig igazán nem sok kellett hozzá, hogy megtaláljanak. Ráadásul kétlem, hogy hamar feladnák a keresést, ugyanis három és fél hónapja ez megy. Akármelyik országban kerestük a maffiákat, a maffiafőnököket eddig, mind tudták, hogy Bolt minket keres. Voltak akiket nem érdekelt és nem akartak segíteni neki, ezért nem törődtek velünk. Voltak akik viszont igen, például a franciák, akik elől épp, hogy el tudtunk menekülni. Egy ilyen életbe mégis, hogy hozzak egy gyereket? Ha addigra le is áll a kerestetés, akkor is, hogyan fogom felnevelni? Hisz gyakorlatilag semmim nincs. Ezen túl sokkal jobban oda kell, majd figyelnünk arra, hogy hová megyünk és mit csinálunk, ugyanis, ha akár egy felvétel is eljut hozzá, biztosan nem áll le. Babát várni attól, aki épp meg akar ölni? Csodás érzés, mondhatom. Azt sem tudtam, hogy egészséges-e egyáltalán. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés és elsírtam magam. Fogalmam sincs meddig itattam az egereket, de egyszer csak ajtócsapódást hallottam, majd Ezra hangját, ahogy szólít.

- Med? Itt vagy? Ta... - ahogy meglátott megtorpant, a következő pillanatban pedig már előttem ült az ágyon. - Mi történt? Mi a baj? - kérdezte, de én egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy mi lesz a reakciója. Tudtam, hogy ki fog akadni. Főleg, amikor megtudja, hogy kitől is van a baba. Azonban nem hazudhattam neki. Egyből tudta volna, hogy hazudok.

- Én... - kezdtem bele, de nem mertem a szemébe nézni. Még így sem tudtam kimondani, inkább csak fogtam a teszteket és odaadtam neki őket. Egy rövid ideig csend állt be köztünk.

- Te terhes vagy? - bólintottam, de még mindig nem néztem rá. - Mi? De... mégis hogy? - kérdezte. - Mármint tudom, hogy hogy, inkább... Mióta?

- Három és fél hónapja. - válaszoltam, majd minden bátorságomat összeszedve végre a szemébe néztem.

- Ugye nem feküdtél le mégis Aldor-ral?

- Nem, dehogyis. - újra kérdezni akart, de közbevágtam. - Tudom, hogy nem fog tetszeni, amit mondok, de kérlek hallgass végig. Azután történt miután hazamentem és igazából fogalmam sincs, hogy miért, csak megtörtént, ott aludt, utána meg meg akartak minket ölni és nem az volt az első, hogy ilyenekre gondoljak. Én úgy sajnálom, tényleg, de nem tudom visszacsinálni és... akkora egy idióta vagyok komolyan. Hogy is hihettem neki...

- Na várj, szóval azt akarod mondani, hogy a gyerek apja...

- Jasper.