Relentless Goddess

Relieved/7.

MEDORA

Pislognom kellett párat, mire kitisztult a látásom. A szoba ami elém tárult egyáltalán nem volt ismerős. Hirtelen csapott meg a felismerés, hogy elraboltak. Felültem, majd lerúgtam magamról a takarót. A lábaim nem voltak kiötve az ágyhoz. A kezeimre néztem, de azokon sem volt bilincs vagy kötél. Kipattantam az ágyból és megindultam az ajtó felé. Nem volt sok reményem benne, de azért lenyomtam a kilincset. Meglepetésemre az ajtó kinyílt. Ezek tényleg ennyire hülyék? Ha a többit is így zárják, akkor igazán egyszerű lesz innen megszökni. Kiléptem és behúztam magam mögött az ajtót. Balra csak további ajtók sorakoztak, jobbra volt a lépcső, így arra indultam el. Pár fokot mentem lejjebb, majd leguggoltam, hogy lelássak az alattam levő szintre. Két pasi állt közel a lépcsőhöz és beszélgettek. Te jó ég! Ezra! Vajon ő is itt van? Vagy csak engem kaptak el? Ha itt van ő is, akkor hol? Nem hagyhatom itt! Épp elindultam volna vissza, de az egyik férfi felnézett és meglátott. Megfogtam a korlátot és ellendültem, majd el is engedtem azt. Mellkason rúgtam a férfit, aki így hátra esett. A másik mozdult felém, de behúztam neki egyet teljes erőmből, így ő is elterült a földön. Volt nála egy pisztoly. Elvettem tőle és megindultam a másik felé, aki még mindig köhögve húzta össze magát. Megfordítottam a kezemben a pisztolyt és a homlokára vertem, ezzel őt is kiütve. Megint elindultam lefelé, de egy női hangot hallottam, így megálltam. Mozgásban volt és ahogyan én is, ő is lefelé ment. Vártam amíg elhalkul a hangja, vagyis elég messze kerül tőlem, aztán tovább mentem. Benéztem a következő folyosóra. Itt komolyan még őrök sincsenek? Mi ez a hely? Még egy szinttel lejjebb lépcsőztem. Itt sem volt senki, így még lejjebb akartam menni, de a lépcső végén egy hatalmas ajtó volt. Lenyomtam a kilincset, próbáltam kinyitni, de nem ment. A francba. Ez az ajtó túl nehéz ahhoz, hogy berúgjam. Visszamentem egy szintet. Még mindig nem volt itt senki, de a folyosó végéről halk beszédet hallottam. A legutolsó ajtó nyitva volt és fény áradt mögüle. Lassan indultam el felé, a nemrég szerzett fegyveremet pedig erősen markoltam. Mikor odaértem megálltam az ajtónyílás mellett és vettem egy mély levegőt. Befordultam, felemeltem a fegyvert és készen álltam a lövésre, de az arc amivel szembe nézett a pisztolyom csöve nem volt ismeretlen.

- Whoa, Med! Nyugi! - szólt Ezra feltartott kézzel.

- Ezra? Mi a franc? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt mi történik.

- Tedd azt le és nézz körbe. - tettem amit kért. Egy ebédlő volt és az egyik asztalnál ült ő és még négy ember. Ránéztem a lányra. Ő jött le az előbb a lépcsőn, de fogalmam sem volt ki az, mellette egy srác, aki szintén nem volt ismerős. A következő arcot azonban egyből felismertem. Huckle. Ezra mellet pedig ott ült Kade egy nagy mosollyal az arcán. Mindegyikük előtt volt egy tálca rajta étellel.

- Kade! - kiáltottam, majd ledobtam a pisztolyt, odafutottam hozzá és szorosan megöletem.

- Te is hiányoztál Med! - ölelt vissza. Pár másodpercig így voltunk, aztán rájöttem.

- Na várjunk, ha te... -emeltem fel a fejem Kade-re. - ...meg te itt vagy... - néztem Huckle-ra. - ...akkor...?! - kezdtem, de a lány közbe vágott.

- Az az emelet amelyikről jöttél, a legvégén levő szoba szembe. - azonnal futni kezdtem felfelé és csak egy emelettel feljebb jöttem rá, hogy meg sem köszöntem, de csak igyekeztem tovább. Mikor felléptem az utolsó fokról sprintelve futottam végig a folyosón. Az ajtó előtt lelassítottam és a lehető leghalkabban nyitottam azt ki. Egy hatalmas szoba volt mögötte, benne egy óriási kétszemélyes ággyal, a bal oldalon pedig ott volt egy kiságy. Odaléptem és megláttam benne Ry-t, ahogyan édesen aludt Callie bárányát ölelve. Te jó ég! Hát megtartotta? De miért hozta el egyáltalán? Óvatosan kiemeltem mindkettőt, mert nem akartam, hogy felébredjen. Adtam a fejére egy puszit, majd visszamentem a többiekhez. Leültem Kade és Ezra közé. Az utóbbi egyből át is vette tőlem a fiamat.

- Hé! - szólaltam fel.

- Te aludni is vele fogsz. - válaszolt Ezra. - Inkább egyél. - tolt elém egy tálcát rajta egy adag kajával. Csak amikor enni kezdtem jöttem rá, hogy valójában tényleg nagyon éhes voltam. Végül is épp vacsora előtt raboltak el minket és ki tudja hány órán át voltam kiütve. Miközben eltüntettem mindent ami a tányéromon volt megismerkedtem Barry-vel és Luna-val is. Ry közben felébredt, de nem sokat sírt, Ezra és Kade elszórakoztak vele és így hamar lenyugodott. Egyszer csak megcsörrent Luna telefonja, amit azonnal fel is vett.

- Mondd. - szólt bele. - Igen, itt van lent velünk. Ő is fent van. Jó, gyere. - mondta, de megállítottam.

- Megyek én. Ry úgyis mindjárt vagy elalszik vagy éhes lesz. - vettem volna vissza Ezra-tól a fiamat, de nem hagyta.

- Majd mi elintézzük. Nem kell neki hallgatnia, ahogy tesót csináltok neki. - Kade-nek erre a kijelentésére meglepődtem.

- Mi?? - senki nem válaszolt, de úgy döntöttem, hogy most nem kezdek bele, inkább ismét elindultam fel. Amint beléptem azt láttam, hogy Jasper épp a felsőjét húzza fel, majd ahogy rám nézett elmosolyodott. A fenébe. Még mindig baromi jól néz ki. Magamról ugyanezt nem mondhattam el.

- Szia. - nyögtem ki végre.

- Szia. - jött közelebb. Becsuktam magam mögött az ajtót. - Ry? - kérdezte, majd közelebb lépett.

- A többiekkel van. Szerintük nem kell hallania, ahogy tesót csinálunk neki. - mondtam szemforgatva, mire felhúzta a szemöldökét.

- Kade?

- Ki más. - mosolyodtam el. - Jas?

- Hm?

- Köszönöm. - öleltem meg.

- Nincs mit, de remélem tudod, hogy inkább nekem kéne megköszönnöm neked?

- Miért?

- El is titkolhattad volna előlem örökre akár, de nagyon örülök, hogy nem így lett, mert imádok vele lenni. Komolyan. - engedett el.

- Örülök, hogy így van. - leültem az ágyra és felhúztam a lábaim, ő pedig velem szemben foglalt helyet. - Most mi lesz?

- Itt maradhattok. Van elég helyem. És mindenképpen szeretnék Ry közelében lenni. Ami minket illet... én szívesen megpróbálnám. - fogta meg a kezem. - Mit szólsz?

- Jól hangzik. Ezra-val még beszélnem kell, de egyenlőre nincs hova mennünk, itt él Londonban a bátyám is és...

- Van egy bátyád?

- Féltestvérem, de igen. A felesége segített a szülésben.

- Értem.

- És én is nagyon szívesen lennék veled. Viszont az elmúlt nagyjából másfél évben rengeteg minden történt, szóval lehet, hogy kicsit lassabban fog ez nekem menni. Azért egy éjszaka alatt annyira nem ismertük ki egymást.

- Tény, de legalább nem a nulláról kezdjük.

- Igaz. Mit szólnál egy kérdezz felelekhez?

- Csak ha felspécizzük.

- Az mit jelent?

- Felteszel magadról egy kérdést és ha kitalálom a választ akkor kapok egy kocka csokit. Akié az utolsó az nyer és a másik teszi tisztába Ryder-t.

- Kihívás elfogadva. De hol a csoki?

- Lent, az étkezőben. - mondta, mire hátra löktem az ágyon, én pedig futni kezdtem kifelé. - Medora Athena Thessalyn! - kiáltotta a teljes nevem.

- Aki később ér le, az teszi fel az első kérdést, szóval Jasper Odin Bolt szedd a lábaid! - kiáltottam vissza az ajtóból és a már ismert úton szaladtam lefelé. Majdnem beértem a konyhába, amikor hallottam, hogy egyre közeledik. A többiek még mind bent voltak és meglepődtek amikor berohantam, utánam pedig Jas. Már majdnem a kis szekrénynél voltam, amikor elkapott hátulról és fél kézzel a vállára dobott. - Ez nem ér! Én voltam itt előbb! - panaszkodtam, de ő a többiekkel együtt felnevetett.