Relentless Goddess

Revenge/2.

MEDORA

Igyekeztem minél halkabban kimászni az ágyból és elkészülődni kora délután, mert nem akartam felkelteni Amias-t. Hajnali négyig kimaradt egy üzlet miatt, amit sikeresen lebonyolított ugyan, de elég sokáig elhúzódott. Belebújtam egy fehér ruhába, majd a cipőmbe kezdtem el felhúzni fél lábon egyensúlyozva. Már a másodikat kötöttem be, amikor egy párna csapódott a fenekemnek hátulról. Megfordultam és a férjem vigyorgó képével találtam szembe magam.

- Neked is szép jó reggelt. - köszöntem.

- Ó, de még milyen szép. Bár amikor lefelé dobálod azokat a ruhákat, azt jobban szeretem. - megfogtam a párnát és visszadobtam, de elkapta. - Na gyere ide. - nyújtotta felém a kezét, én pedig fölé másztam, majd hosszan megcsókoltam.

- Hova mész?

- Megígértem Ezra-nak, Kade-nek, Mila-nak és Iris-nek, hogy elmegyek velük vásárolni.

- Ja, tényleg, mondtad is. - dörzsöli meg az arcát.

- Te viszont aludj nyugodtan.

- Oké. Callie?

- Még alszik, ide akartam neked hozni, de nem akartam felkelteni.

- Majd ránézek. Na menj, már biztosan várnak. - megcsókol még egyszer, aztán lemászok róla.

- Szeretlek.

- Szeretlek. - mondja ő is, majd hasra fordul és magához öleli a párnát. Elmosolyodom, aztán kimegyek a kis lakórészünkből, végigmegyek a rövid folyosón, így a maffia épületrészébe érek. Gyorsan haladok a kijárat felé, ahol a két fiú és a két lány már az autóban ülve vár rám.

- Sziasztok. Mehetünk. - pattanok be melléjük. Visszaköszönnek, majd Ezra elindítja az autót és kikanyarodik az útra.

- Mi tartott ilyen sokáig Med? Lezavartatok egy gyors menetet is?

- Haha, nagyon vicces Kade, viszont ahelyett, hogy a mi nemi életünket boncolgatod lehetne sajátod.

- Ez jó volt Med!

- Lehet, de mind tudjuk, hogy a főnök szexuálisan elég aktív. Még gyerek is lett belőle.

- Callie-t hagyd ki ebből, másrészt szeretnél te olyan nőt magad mellé, akitől gyereked is lesz. - itt a beszélgetés ki is fulladt. Lassan odaértünk a bevásárlóközponthoz és elindultunk befelé. Járkálunk a ruhaüzletek között, de inkább csak nézelődünk, mint vásárolunk. A többiek megveszik azokat dolgokat amiért jöttek, én pedig szemet vetettem egy bordó bőrhatású fehérnemű szettre.

- Nem eszünk valamit? - kérdezi Kade, mi pedig beleegyezünk és beállunk az egyik étterem előtt álló kígyózó sorba. Megcsörren a telefonom, Amias hív, így azonnal fel is veszem.

- Szia Am. - szólok bele, de választ nem kapok. Csak recsegést hallok. Ez kétséget kelt bennem. - Am? - Ezra kezéhez kapok, mire rám néz, majd lehajol hozzám. Átnyomom hangszóróra, felhangosítom és közénk tartom. Tovább folytatódik a recsegés, aztán mintha ütéseket hallanánk. - Visszamegyünk. Most. - Ezra bólint, aztán int a többieknek és futva indulunk vissza az autóhoz. Amint beülünk, a srác tövig nyomja a gázt és a többi autóst kerülgetve száguldunk a főhadiszállás felé.

- Francba már! - kiabál Ezra miközben a kormányra csap. Épp most zárják le az utat előttünk. Elrántja a kormányt és betérünk egy mellékutcába, de a kerülő nekünk időveszteséget okoz. Kiérünk a kis utcából és balra kanyarodnánk, de a zebrán épp egy osztálynyi gyerek megy át. Nagyot fékezünk és épphogy ki tudom támasztani magam, mielőtt lefejelném a kesztyűtartót. - Nem hiszem el! - fortyog Ezra. Alighogy az utolsó gyerkőc is kilép előlünk újra padlógázzal hajtunk tovább. Mikor visszaérünk mindannyian kipattanunk a kocsiból és beszaladunk az épületbe. Ahogy egyre megyünk befelé, a hullák száma egyre csak gyarapszik. Ketté válunk, én Ezra-val megyek tovább. A legtöbb halott a mi emberünk viszont van, akit nem ismerek fel. Túl nagy a csend. A pisztolyomat markolva megyek tovább előre a fal mellett végig.

- Ezra!

- Mondd.

- Én bemegyek hozzánk. Te menj tovább a folyosón, majd jövök.

-Oké, de vigyázz magadra. -bólintok, majd lassan az ajtóhoz megyek. Résnyire nyitva találom. Belököm, mire csak az üveg csörömpölését hallom. Az eddig falon lógó képeink most összetörve hevernek szerteszét a földön.

- Am? Am! - szólongatom, de válasz nem érkezik. A szívem egyre hevesebben ver. Teszek még pár lépést és befordulok a hálóba. Lefagyok. Ott fekszik a szoba közepén, mozdulatlanul, véresen. A szívem nagyot dobban, a szemeimből záporozni kezdenek a könnyek.

- NEM! - ordítok fel, a következő pillanatban már a teste mellett találom magam. - Ne, ne, ne... kérlek... - ismételgetem, miközben a pulzusát próbálom kitapintani, de hiába keresem nem érzem. Halott. Ráborulva zokogok tovább, a mellkasom pedig szorítani kezd.

- Med, mi... - jelenik meg az ajtóban Ezra, de ahogy meglát kiesik a kezéből a pisztolya. Az a földön csattan, majd közelebb lépked, elhúz tőle bár nem akarom elengedni és átölel. Belé kapaszkodva zokogok tovább és érzem, hogy ő sem tartja vissza a könnyeit. Megtörlöm a szemeimet, majd észreveszem, hogy Callie ajtaja be van törve. Nem mintha bármi más olyan ép lenne. Feltápászkodom és a falnak támaszkodva elindulok. Amikor az ajtóhoz érek arrébb rúgom a darabokat, hogy be tudjak menni. Rögtön a rácsos kiságyához rohanok, de ahogy meglátom, tudom, hogy ő sem él már. Úgy érzem, mintha minden egyes csontomat eltörnék, a mellkasomon úthengerrel mennének át és beledobnának a Jeges-tengerbe. Már nem tudom tartani magam, összesem, de mielőtt földet érnék Ezra kap el. Újra az ő ölelésében kötök ki és fogalmam sincs meddig bőgök a vállán, de nem csillapodik, hiába próbálkozik. - Med, figyelj rám. - tol el magától kissé, hogy a szemembe nézhessen. - Bárki volt is az, bárki tette ezt, nagyon meg fogja bánni. Megtaláljuk és bosszút állunk, rendben? - csak bólintok. - Én megyek, megkeresem a többieket és megnézem van-e más túlélő. Jössz? - megrázom a fejem, majd összekuporodom az ágynak dőlve. Ő kimegy, én pedig magamra maradok a gondolataimmal. Miért? Miért pont ők haltak meg és miért pont én maradtam életben? És mégis ki az aki képes megölni egy gyereket? Egy ártatlan babát, aki semmiről sem tehet? Miért pont én maradok itt, miért nem én vagyok halott helyette? Iris jelenik meg az ajtóban, őt is ledöbbenti amit lát. Végül odajön hozzám és felhúz a földről.

- Összesen 9-en maradtunk. - mondja. Egy 102 fős bandából, 9-en maradtunk életben. Elkezd kifelé húzni, a maradék ember a kis folyosón tömörült össze. Ricky a fő hackerünk összeverve lép elém.

- Nem tudtak elvinni lényeges adatokat, csak a számlákat fosztották ki, valamennyi pénzt meg tudtam menteni, elvitték a fegyvereket és az autóink többségét. Amias... pár hónapja íratott velem egy végrendelet szerűséget. Akarod hallani? - újra csak bólintok. Nyom párat a kezében lévő tableten, majd olvasni kezd. - Ha én már nem leszek, a banda és minden más tulajdonom a feleségemre Dory-ra száll, valamint a lányomra Callie-re. - a többi formaiságra már kevésbé figyelek oda. Azon kattog az agyam, hogy mi legyen ezután. Mikor végig olvassa újra rém néz.

- Megvannak a felvételek? - kérdezem.

- Igen. - válaszolja.

- Med, nem... - szólal meg Ezra, de a szavába vágok.

- Látni akarom. Tudnom kell ki az, aki ezt tette.

- Rendben, de eltarthat egy kis ideig.

- Nem baj. Ronnie? - nézek az egyetlen életben maradt orvosra. - Van annyi eszközöd, hogy el láss mindenkit?

- Nem biztos, de a lenti tartalék...

- Használd fel. A többiek gyűjtsék össze a holttesteket. - még jó, hogy egy erdő közepén vagyunk. Már nem sírtam. Mérhetetlen nagy düh uralkodott el rajtam. - Vigyétek ki őket, ássatok egy gödröt és égessétek el őket, majd temessétek be. Amias-t és Callie-t külön. Aztán mindent, ami használható pakoljátok be a megmaradt kocsikba. Ricky, keress valahol Los Angeles területén egy bandának alkalmas elhagyatott épületet. Elmegyünk innen és berobbantjuk az épületet. Újraszerveződünk, szerzünk embereket és bosszút állunk azon, aki ezt tette.

- De Med, ha berobbantjuk, az erdőtüzet okoz és idejönnek majd a tűzoltók, a rendőrök és... - kezdi sorolni Kade.

- Tudom. Szóljatok Jace-nek, hogy mire készüljön. - Jace az emberünk a rendőrségnél. - Az aki ezt tette, nem ússza meg a bosszúmat. Ezt az egy hibát követte el. Rosszkor jött és ezzel engem életben hagyott.