Relentless Goddess

Reign/10.

JASPER

Épp, hogy visszaértem a főhadiszálláson levő szobámba, Ender, Huckle és Freddy rontottak be.

- Főnök! Beszélnünk kell.

- Mi az srácok? Alig aludtam, fáradt vagyok.

- A tervről van szó.

- Muszáj most? - dörzsöltem meg az arcom.

- Igen. - válaszolt Huckle. - Így is sokáig húztuk. Már három hónapja itt vagyunk.

- Tudjátok, hogy a rablás előtt nem lehetett.

- Igen, de az megvolt. Itt az idő. - mondta Freddy. A hajamba túrtam és felsóhajtottam. Nagyon jól tudtam, hogy meg kell tennem a bandáért és a bátyámért. Valahogy azonban mégsem hajtott most ez annyira, mint eddig. Ennek ellenére össze kellett szednem magam és megtenni. Nem volt más lehetőségem. Ha megtudnák, hogy mi történt köztem és Med között a nap folyamán valószínűleg azt mondanák, hogy teljesen megőrültem és igazuk is lenne. Ezért ezt inkább megtartottam magamnak, bár azt nem tudtam, hogyan fogok megküzdeni vele.

- Tökéletes az alkalom. Ezra itt van, nem fogja tudni bevédeni és beletelik egy időbe, mire innen odaér.

- Jó. - sóhajtottam fel. - Ha Thessalyn meg is hal, az nem jelenti azt, megvan oldva a helyzet.

- Vagyis? - kérdezte Freddy.

- Vagyis a többieket is meg kell ölnünk. - mondta helyettem Huck.

- Az enyém Med és Ezra, a többiek a tieitek.

- Rendben. Mikor indulunk?

- Fél óra múlva. - ezután kimentek a szobámból, én pedig azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom ezt az egészet véghez vinni.

MEDORA

Amikor felébredtem Jasper még aludt, így hagytam neki egy üzenetet, hogy nem hagyom csak úgy itt, hanem elmentem kajáért. Nem is kellett messze mennem, ugyanis ahogy leértem, nevetést hallottam a konyha felől, így benéztem. Ezra és Kade kivételével mindenki ott volt.

- Szia Med!

- Sziasztok!

- Kialudtad magad? - kérdezte Iris.

- Nem, de éhes vagyok. Hoztatok nekem is?

- Persze, tessék. - nyújtott felém egy zacskót Ronnie. Megköszöntem, majd visszaindultam a szobámba. Jas már nem volt ott és amikor megnéztem a telefonom, megláttam egy üzenetet tőle, miszerint vissza kellett mennie a főhadiszállásra. Elmentem fürdeni, majd felöltöztem, mert még el akartam menni Ezra-hoz, de előbb leültem az ágyamra, bekapcsoltam a tévét és enni kezdtem. Ahogy végeztem ki is kapcsoltam a tévét, a kajás zacskót és a dobozt pedig kidobtam, majd elmentem mosdóba. Épp indulni akartam, amikor Mila sikolyát hallottam meg lentről. Azonnal az ajtóhoz rohantam, de alig, hogy kinyitottam, két kar lökött vissza a helyiségbe.

- Jas, mi történt? Le kell mennem!

- Nem kell. - válaszolta, majd a következő pillanatban már a fegyverének a csövével néztem szembe.

- Jas, mi...? - kezdtem, de közbevágott.

- Azt hiszed olyan jó vezető vagy mi? Komolyan nem értem, hogy lehettél ennyire naiv. - fogalmam sem volt, hogy mi történik és eluralkodott rajtam a félelem, de gyorsan kellett cselekednem. Elhúztam magam mellett a kezét, a melyikben a fegyver volt, mire ő kétszer is meghúzta a ravaszt. Nekivetettem a hátam a mellkasának és készültem könyökkel arcon ütni, de lefogott a másik kezével mielőtt ezt megtehettem volna. - Ugyan Med, nem tudsz nekem semmi újat mutatni.

- Mi ütött beléd? Mit csinálsz? - kérdeztem, mire ő felnevetett, majd a földre lökött.

- Nem egyértelmű? Megöllek. - elhátráltam tőle, a telefonom felé, hogy riasszam Ezra-t. - Felesleges, úgysem tud megmenteni. - jött hozzám közelebb és amikor odaért kigáncsoltam, majd rámásztam és kivertem a kezéből a pisztolyát, majd igyekeztem lefogni, közben pedig sikerült behúznom is neki, mielőtt ledobott magáról. A telefonért nyúltam és sikerült begurulnom az ágyam alá, ezzel elég időt nyerve ahhoz, hogy benyomjam a hívást. - Azt hiszed elbújhatsz előlem? - hallottam a hangját, majd eltűnt fölülem az ágy. A telefont a falhoz löktem, majd a hátamra fordultam. Jasper felrántott a földről, majd a falhoz lökött, megragadta a torkom és fojtogatni kezdett.

- Ne csináld ezt. - nyögtem.

- Nem tudsz meggyőzni. Akármilyen szöveggel is próbálkozol.

- Miért? - kérdeztem, de közben egyre fogyott a levegőm. Hallottam, hogy Ezra a nevemet kiabálja a telefonba. Jas oldalra nézett, majd beleeresztett egy golyót.

- Inkább én kérdezek. Miért ölted meg a bátyámat? - őszintén, fogalmam sem volt kiről beszél.

- Nem... - kezdtem, de nem jutottam tovább, mert egyre jobban szorította a nyakamat.

- Hmm?

- Ki... - ismét felnevetett.

- Wyatt. Wyatt Bolt. - mondta én pedig, ha akartam volna sem tudtam volna leplezni a meglepettségem. - Ha látnád most magadat! - hergelt, rajtam pedig eluralkodott a harag és cselekedtem. Felhúztam a térdem és találkoztattam a férfiasságával, amiről pár órával ezelőtt még teljesen más volt a véleményem. Összegörnyedt és elengedett, mire ismét a földre kerültem. Nagy levegőket véve, köhögve próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Ő azonban utánam nyúlt és a bokámnál fogva visszahúzott. Nem hagytam magam, ütöttem, rúgtam, haraptam, mindig épp ahogy értem, azonban ő sem hagyta magát és visszatámadt. - Miért? Miért kellett megölnöd? - kiáltotta, de én nem válaszoltam, csak tovább küzdöttem ellene. Hosszú perceken keresztül verekedtünk, mire végül sikerült a szoba másik oldalába dobnom a pisztolyát és elszabadulnom tőle. Feltéptem az ajtót és végig sprinteltem a folyosón, de alighogy a lépcsőhöz értem, már egy golyó mögöttem a falba csapódott. Leértem a lépcsőn és megláttam Ezra-t ahogy Huckle-al verekszik. Huck nekem háttal állt. Megfogtam a lépcső melletti asztalon levő vázát és fejbe vágtam vele, mire ájultan esett össze. Körbenéztem és mindenhol csak holttesteket láttam. Hallottam a lépcsőn Jasper lépteit, így Ezra-hoz rohantam.

- Feltartom, menjetek! - szólt Kade, a konyhából kilépve.

- Kade! - kiáltottam. Azt akartam, hogy velünk jöjjön.

- Menj már! - üvöltött rám, de én nem akartam mozdulni, Ezra azonban elkezdett húzni kifelé. Ahogy kiértünk a házból rohanni kezdtünk a kocsi felé. Ezra gyorsabb volt, mint én, átfutott a másik oldalra, a vezető üléshez. Mire kinyitottam az ajtót, ő már épp becsukta azt. Mielőtt még beszállhattam volna ütést éreztem a vállamban, majd olyan fájdalom nyilallt bele, hogy felordítottam, de nem hagyhattam, hogy ez tovább lassítson, így ellöktem magam és bent is voltam a kocsiban. Ezra, rögtön elindult, nekem pedig épphogy sikerült becsapnom az ajtót, mielőtt a fal tette volna meg. Hallottam még, hogy egy-két golyó pattan a kocsira, de Ezra olyan gyorsan hajtott, hogy perceken beül már az autópályára kanyarodtunk fel. Még mindig hevesen vettem a levegőt, végül sírásban törtem ki.

- Med? - rakta a kezét a térdemre Ezra. - Mi történt? - kérdeztem, mire ránéztem. Az ő szemei sem maradtak szárazak.

- Az, hogy egy cseszett nagy hülye vagyok és most mindenki miattam halott!

- Miért?

- Jasper. Wyatt öccse és a bátyja halálát jött megbosszulni.

- Basszameg! - csapott a kormányra. Nagy nehezen levettem a pólómat és a lövés helyére nyomtam.

- Utánunk fog jönni.

- Tudom. Megoldjuk, oké? - simított végig az arcomon és én elhittem neki, hogy így lesz.