Relentless Goddess

Runaway/6.

MEDORA

Egy jó darabig csak ült velem szemben. Meg sem szólalt. Az arcáról sem tudtam semmit leolvasni és ez megijesztett. Aztán egyszer csak felpattant, a hajába túrt és akkor megtörtént. Kitört.

- Hogy lehettél ilyen hülye Med? De most komolyan! Egyáltalán miért feküdtél le vele? És ha már az faszfej nem gondolt arra, hogy felhúzzon egy óvszert, legalább neked lehetett volna annyi eszed, hogy ráadsz egyet, vagy beveszel utána valami bogyót. - kiabált.

- Bocs, de miután meg akart ölni, belém lőtt és el kellett menekülni nem ez volt az első dolgom. - tudtam, hogy mérges rám, de meg akartam védeni magam. És lehet, hogy nem csak magamat.

- Hogy voltál képes pont vele ágyba bújni?

- Te hogy voltál képes Cassidy-vel?

- Ne hozd őt ide!

- De igen! Képzeld az indokom az, ami a tied is volt.

- Közel sincs a kettő egymáshoz! Részben miattad feküdtem le vele! Használd már a fejed! Vagy az a barom ennyire elvette az eszed? Bár mondjuk ahhoz, hogy lefeküdj vele, biztos ez történt.

- Mi? Nem hiszem el! Tényleg ennyire lenézel csak azért, mert volt egy jó menetem? Az után a sok szar után amin átmentünk tudod, végre úgy éreztem, hogy kissé könnyebb lett rajtam a teher, de bocs, hogy jól mertem érezni magam.

- Nem ezzel van a bajom, Med! Hanem azzal, hogy vele tetted!

- Mégis kivel kellett volna? Jobban örültél volna, ha elmegyek és lefizetek valakit érte? - erre csak vállat vont.

- Őszintén? - kérdezte, mire bólintottam. - Legalább nem lenne rajtunk egy plusz teher. - ahogy kimondta, nálam kezdett betelni a pohár.

- Szóval azt mondod csak ennyit érek? Ezt érdemlem? Hogy pénzért feküdjek le valakivel? - szét tárta a karjait, majd visszaejtette őket maga mellé. - Hogy lehetsz ekkora paraszt?! - egyesével vágtam hozzá az összes párnát, ami az ágyon volt. - Én már azt sem értem, miért voltatok egyáltalán barátok Amias-al. - megtöröltem a szemeim.

- Nem értem, mit vársz tőlem. Mondjam, hogy milyen kurva jó, hogy terhes vagy? Mert rohadtul nem az!

- Lehetne, hogy nem mondogatod azt, hogy terhes? Ez egy gyerek, nem hatszáz kiló súly, amit most nagyon szívesen rád akasztanék és belelöknélek a folyóba.

- Az érzés kölcsönös. Legalább nyugodt életem lenne. - felhorkantam. - Gondoltál egyáltalán arra, hogy elvetesd? - azt hittem először, hogy rosszul hallok, de nem. Tényleg kimondta.

- Ezra... ha nem rémlik, emlékeztetnélek rá, hogy majdnem tíz hónappal ezelőtt, kurvára megölték a lányomat és mindig nem tettem magam túl rajta! Szerinted gondoltam rá, hogy majd saját kezűleg ölöm meg?

- Nem te ölöd meg.

- De attól még én hozom meg a döntést. És azt mondom, hogy nem. Nem fogom megölni a saját gyerekem. Akárkitől is van.

- Akkor miért nem szaladsz vissza hozzá, hogy elmondd neki ezt a csodás hírt? Talán meggondolja magát és nem akarja majd a halálodat. - mondta a hangjában tele gúnnyal.

- Mindketten tudjuk, hogy úgysem hinné el. - felálltam és elindultam ki a mosdóba, még mielőtt bármit is mondhatott volna. Jobb lesz mindkettőnknek, ha lenyugszunk. Becsaptam az ajtót, majd a csaphoz mentem és megmostam az arcom. Sosem hittem, hogy mi ketten egyszer ennyire összebalhézunk. És nem is ez volt a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy Ezra tizenegy napig egy szót sem volt hajlandó beszélni velem. Az első két napon tettem egy-két próbát arra szóra bírjam, de ezek mind kudarcba fulladtak. Beláttam, ha békén hagyom és nem erőltetem, akkor talán előbb átgondolja a dolgokat, aztán valami csak történik, mert nem maradhat örökké így. Ezért csak vártam türelmesen. Napközben a lopott Rover-ben róttuk az utakat, volt, hogy egész nap teljes csendben ültünk egymás mellett. Ilyenkor egy ideig le tudtam foglalni magam, de egy idő után baromira untam. Éjjelenként megszálltunk itt-ott. Mivel mindig Ezra vezetett, ezért teljesen elfáradt, láttam rajta. Az éjjeleket végig aludta, de én sokat virrasztottam. Amikor már több, mint egy hete nem szólt hozzám, kicsit reményvesztett állapotba kerültem. Egy éjszaka kiültem a teraszra és egy párnába fojtottam a könnyeimet. A tizedik napon nem utaztunk tovább. Ezra eltűnt mielőtt még felébredtem volna. Semmit nem hagyott, hogy hová ment vagy mit csinál. Megijedtem, hogy végleg itt hagyott és lelépett, de minden cucca a táskában volt és a Rover is ott állt lent a parkolóban, ahol előző éjjel hagytuk. Úgy döntöttem ideje elmennem egy orvoshoz, hiszen már lassan négy hónapja növekedett bennem a baba és még semmit sem tudtam róla. Nem volt egyszerű, de sikerült elhitetnem a recepciós nővel, hogy a férjemmel épp elutaztunk és most lenne esedékes az időpont a vizsgálatra, az orvosom pedig azt mondta, hogy ideszól, hogy fogadjanak, de úgy néz ki nem tette. Végül sikerült elintéznem és egy nálam nem sokkal idősebb nő meg is ultrahangozott. Hála az égnek az apróságnak semmi baja nem volt, bár egy kicsit kicsi volt ahhoz képest, hogy hamarosan már négy hónapos lesz. Kaptam róla képet és kértem magzatvédőt is. Ezra-nak nem mutattam meg a képet és egyenlőre nem is szándékoztam mondani sem semmit arról, hogy hol voltam. Bár kétlem, hogy megkérdezné. Igazam volt, nem is kérdezte, de két nappal később, mikor visszaértem a napi sétámból, - ugyanis meguntam, hogy folyton csak ülök, ezért elterveztem, hogy minden nap sétálok egy kicsit - Ezra ott ült a szobánk padlóján, körülötte egy-két cucc szét volt dobálva, a kezében pedig az ultrahangos képet tartotta.

- Ez... ez ő? - nézett fel rám.

- Igen. - válaszoltam, majd leültem mellé.

- Minden rendben van vele?

- Szerencsére igen.

- Megfoghatom?

- Persze. - nekidőltem a szekrénynek, kigomboltam a nadrágom és felhúztam a pólómat. A kezét a hasamra tette. - Nem ott van. - mondtam, majd egy kicsit lejjebb toltam a kezét, pont oda, ahol a baba volt. Elmosolyodott és simogatni kezdte a bőröm.

- Sajnálom, Med. Tudom, hogy megbántottalak. - felsóhajtottam.

- Én is. Mondtam dolgokat amiket nem  kellett volna. És tudom, hogy utálod Jasper-t.

- Igen, de te sem szívlelted Cassidy-t mégis lefeküdtem vele jó párszor, szóval azt hiszem kvittek vagyunk. - mondta, mire felnevettem.

- Ja csak neked volt annyi eszed, hogy nem csinálsz neki gyereket.

- Ezzel nem vitatkozom.

- Gondolj bele, egy mini Cassidy. - kissé ijedt fejet vágtam hozzá, mire újra elmosolyodott.

- Na ja, egy mini Ezra jobb lenne.

- Az biztos.

- Fiú lesz vagy lány?

- Nem tudom, de nem is szeretném. Majd kiderül, ha megszületik.

- Akkor visszamegyünk New York-ba?

- Nem. Cassy nagyon jó orvos, de kétlem, hogy a szülésben tudna segíteni. - kérdőn nézett rám,  mire folytattam. - A bátyám felesége szülésznő.

- A féltestvér bátyád, akivel több, mint két éve nem beszéltek? Akinek nem mondtad el, hogy egy maffiafőnök vesz el, de az esküvőtökön rájött, kiakadt és otthagyott?

- Valószínűleg látni sem akar majd, de nincs más lehetőségem. Különben is, nem ő kell nekem, hanem Meera.

- Hol élnek egyáltalán?

- Londonban. - harapdáltam a szám.

- Oda nem mehetünk! Bolt is ott van!

- Igen, de nem tudja, hogy hol vagyunk, így mindenhol keres minket. Talán épp az orra előtt nem.

- Végül is, egy próbát megér.