Runaway/3.

653 34 0
                                    

MEDORA

Végignéztem magamon. Mindenem telis tele volt különféle sérülésekkel. Nem volt olyan tíz centis terület, amelyen ne lett volna egy horzsolás, véraláfutás, lila, kék vagy zöld folt. Az arcom volt a legkevésbé sérült, aminek örültem, a nyakamon viszont még mindig tisztán látszottak Jasper ujjainak nyomai.

- Med, készen vagy? - nyitott be a fürdőbe Ezra. Ő sem úszta meg sérülések nélkül, de mivel később érkezett és utána nem sokkal el is menekültünk, így rajta nem volt annyi.

- Igen, mehetünk. - válaszoltam. Kijelentkeztünk a szállodából és beültünk a kocsiba. Ezra vezetett át New York városán, egészen a magánklinikáig, ahol Cassidy dolgozott. Elit hely volt, ez már messziről lerítt róla és ide csak úgy lehetett bejutni, ha az embernek sok pénze volt. Mi viszont feltörtük a rendszert és beírunk engem Cassidy-hez vizsgálatra. Leparkoltunk és bementünk az épületbe. - Jó napot! Cassidy Mane-hez jöttem.

- Neve?

- Lora Green. - a gépén kezdett pötyögni.

- Megvan. Miss Mane az első emeleten van, a kettes rendelő az övé.

- Köszönjük. - elindultunk az említett hely felé. Mire az ajtó elé értünk már eluralkodott rajtam az idegesség.

- Nyugi. Segíteni fog.

- Remélem is. - vettem egy mély levegőt és bekopogtam.

- Szabad! - jött bentről az ismerős hang. Ezra-ra néztem, aki bólintott egy aprót, én pedig megfogtam a kilincset, aztán lenyomtam. Beléptem a szobába, mire Cassidy felkapta a fejét. Ahogy meglátott rögtön felpattant a székéből. Ezra is bejött és becsukta az ajtót. - Mi a francot kerestek ti itt? - kérdezte felháborodva.

- Cassy, nyugalom. Segítened kell. - lépett előrébb Ezra.

- Mégis miért segítenék nektek? Miután kidobtál nagyon sokáig szenvedtem, mire állást találtam és eljutottam idáig.

- Efelől kétségem sincs, ez egy gyönyörű hely és gondolom sokat is fizet, de tudod ezt hívják kemény munkának, nem azt amit Ezra-val tettél. Plusz meg is csaltad.

- Azért jöttél, hogy felródd ezt nekem? Hát köszönöm, de egyszer bőven elég volt végig hallgatnom.

- Nem. Hogy miért jöttünk az egy igazán hosszú történet, de röviden annyi, hogy ezt meg kellene nézned. - fordítottam neki hátat, majd lehúztam a vállamról a pulcsit, a pólót és a ragtapaszt, ezzel felfedve előtte a sebet.

- És gondoltad, hogy csak úgy igent mondok majd? Mert akkor hatalmasat tévedsz.

- Nem, de két lehetőséged van. Vagy megcsinálod és kérhetsz valamit cserébe, valamit ami nem egyenlő a lehetetlennel. Vagy csinálhatjuk erőszakosan is. - húztam fel Ezra oldalánál a pulóverét, ezzel mutatva a pisztolyát. A tekintete egy darabig kettőnk közt ugrált, aztán végül azt mondta:

- Rendben, megteszem. - lépett ki az asztala mögül. - De! Múltkor olyan csúnyán váltunk el nem gondolod? Mi lenne, ha most szépítenénk rajta? - simított végig Ezra arcán. - Elszórakozhatnánk, amíg Med alszik.

- Most komolyan? Le akarsz vele feküdni?

- Talán probléma? - nézett rám. - Nem is tudom kinek a férje kanos állandóan. Csodálkoztam is, hogy nem lettél terhes már mielőtt elvett. - na igen, Cassidy szűrét egy hónappal az esküvőnk előtt tette ki Ezra. Ezzel a megjegyzésével viszont elég mélyre hatolt.

- Nem az én döntésem. - válaszoltam neki, majd Ezra-hoz fordultam. Ő habozott.

- Jó, legyen. - szólt, mire Cassy ajkaira széles mosoly ült.

- Rendben. - kinyitotta az íróasztala melletti ajtót és beküldött minket. Nem volt túl sok minden itt, csak egy ágy és pár orvosi cucc. - Med, vetkőzz és feküdj föl. Én elmegyek pár dologért, mindjárt visszajövök. - azzal ő ki is ment. Ezra segített levenni a pulcsit és a pólómat is.

- Rám vagy mérges? - kérdezte, amikor leültem az ágy szélére. Ha akartam sem tudtam volna leplezni.

- Rá, nem rád. El tudod te dönteni, hogy mit akarsz, én nem szólok bele, de nem akarom, hogy átvágjon megint.

- Tudom. De szerintem megváltoztatta az, ami történt. Jó nem teljesen, de épp eléggé. Meg már van egy ideje, hogy nem voltam senkivel és ha csak így felajánlja magát nekem...

- Jó, jó, értem én. Nem is ezért haragszom... tudom, hogy nem tudja mi történt és csak vissza akart nekem vágni, de... nem tűröm el ha szidják. - pár perccel később visszaért Cassidy. Eldőltem az ágyon, ő meg vizsgálni kezdte a varrást.

- Meglőttek?

- Igen.

- Mikor?

- Két és fél napja. Ezra varrta össze.

- Nem rossz, de ki kell szednem és megnéznem, hogy milyen. Persze valamennyit biztosan gyógyult már, de biztosra akarok menni.

- Oké.

- Beadok egy altatót, de nem túl erős, szóval maximum másfél órát leszel kiütve. - csak bólintottam, ő be is adta, hamarosan pedig már aludtam is.

XXX

Amikor felébredtem, egyedül voltam a szobában. Felkeltem az ágyról, majd a tükörhöz mentem és megnéztem benne a vállam. Be kell vallanom, hogy Cassidy elég jó munkát végzett. Felszenvedtem magamra a pólómat, aztán kopogtam az ajtón.

- Végeztetek már?

- Gyere. - hallottam Ezra hangját, mire kinyitottam az ajtót. Cassy a székében ült, Ezra az asztal másik oldalán vele szemben. Leültem mellé és vártam, hogy mit mond Cassidy.

- Egy hétig kösd fel a kezed és ne nagyon használd, két hét múlva pedig, ha megfelelően begyógyult a seb, akkor kiszedhetitek a varratokat.

- És honnan...

- Ezra-nak már elmondtam.

- Rendben. Köszönöm.

- Nincs mit. Med... Ezra elmondta mi történt. Sajnálom.

- Semmi gond. Csak... még nem vagyok túl rajta annyira amennyire hittem.

- Miss Mane, itt a következő beteg. - hallatszott a kis hangszóróból.

- Akkor azt hiszem ideje mennünk. - álltam fel. - Köszönöm, tényleg. És Cassy azt hiszem, ezek után nincs értelme annak, hogy tovább tartsuk haragot. Kezdjük tiszta lappal.

- Egyetértek. Ha megint erre jártok, szívesen látlak titeket. - elköszöntünk tőle, majd elhagytuk az épületet.

- Na és most? Mi legyen? - kérdeztem, amikor visszaültünk a kocsiba.

- Amíg aludtál eszembe jutott, hogy a spanyoloknak van itt New York-ban egy telepük a kikötőnél, onnan hozzák, viszik és terjesztik a drogjaikat.

- De nem állíthatunk be csak úgy. Nem is ismerjük őket.

- Az az igazság, hogy egyszer Amias-sal jártunk itt egy üzlet miatt. Talán velünk marad a szerencse a nap hátralevő részében is és megtaláljuk Selina-t.

- Oké. Akkor oda megyünk. Öhm... megállhatnánk előtte enni?

- Persze, már én is nagyon éhes vagyok.

- Na, mi az? Csak nem lefárasztott Cassy?

- Hát... nem vagyok oda a csajért, mint régen, de a szex még mindig jó vele.

- Örülök, hogy felszabadultál. Úgyis állandóan csak a stressz van.

- Akkor ti biztos sokat stresszeltétek egymást Amias-sal.

- Hé! - kiáltottam fel. - Mondjuk... igaz. - néztem rá, aztán mindketten elnevettük magunkat.

Relentless GoddessWhere stories live. Discover now