Relentless Goddess

Reign/1.

MEDORA

Felkeltem Ezra öléből és a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom, majd megtöröltem azt. Nagyot sóhajtottam, aztán hallottam az ajtó nyitódását, így visszamentem a szobába. Már mindenki ott volt.

- Megvagy?

- Megleszek. - válaszoltam. - Mindenki lent van az étkezőben? Fegyver nélkül?

- Igen. Hogy fegyver nélkül vannak-e az kérdéses, de nagyon sok fegyvert találtunk a szobákban, szóval remélhetőleg nincs náluk.

- Rendben, lányok menjetek végig az épületen és gyűjtsétek össze az összeset. Mi menjünk. - léptem el köztük, majd az étkező felé indultam. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fogok nekik mondani, csak azt tudtam, hogy hatásosnak kell lennem, mert hiába cseleztük ki őket mi kilencen, ők sokan vannak és ha összefognak simán kipenderíthetnek innen minket. Az étkezőbe két ajtón lehetett bemenni, az egyik ajtó mellett egy kis emelvény volt, ahol a fő tagok asztala volt. Ezt az ajtót céloztam meg, de Ezra megállított.

- Várj!

- Mi az?

- Mi van, ha bemész és valaki azonnal rád lő?

- Jössz mögöttem és lelövöd.

- Med! Te is tudod, hogy ez nem így működik. - nézett rám mérgesen.

- Jó, akkor mit csináljak? - kérdeztem, miközben végignéztem a társaságon, de ők csak hümmögtek. - Na jó. - elégeltem meg, majd lenyomtam a kilincset. Ezra utánam kapott, de már nem ért el. Értelmetlen tekintetekkel találkoztam, ahogyan beléptem. Fogtam a pisztolyom és kivettem belőle a tárat, majd mindkettőt a földre dobtam.

- Te meg ki vagy? - hallottam egy hangot a főbb tagok felől. Elmosolyodom, majd odamegyek a sráchoz. A többiek is bejöttek közben.

- Nem tudod? - kérdezem, mire csak a fejét rázza. - Hmm... tudod, ez kár. A főnököd is épp ezt a hibát követte el. - paskoltam meg az arcát, de ő csak dühösen hátrébb húzódott. - Szóval... - fordultam a tömeg felé. - Gondolom vagytok még páran akiknek fogalmuk sincs ki vagyok, de sebaj, elmondom. Én vagyok az új főnökötök.

- Dehogy, a mi főnökünk Wyatt! - szólalt meg a srác aki az előbb is.

- Mi a neved? - kérdeztem tőle.

- Freddy.

- Nos Freddy... - tettem a vállára a kezem. - Bolt halott. - erre egyszerre kezdett el mindenki beszélni.

- Csendet! - kiáltottam el magam. - Elmondom mi lesz. Most elmegy mindenki vissza a szobájába aludni, holnap pedig eltemetitek Bolt-ot. Felállítunk egy új rendszert és mostantól az alapján fog tovább működni ez a kóceráj. Értve? - néztem körbe.

- Nem! Mi az, hogy csak így idejössz és parancsolgatsz? Szerinted mégis ki fog neked engedelmeskedni? - lépett előre egy lány Freddy mögül.

- Gen, ne. - fordult oda Freddy.

- Ó, Gen, szerintem mindenki. Az egész épület holnaptól tele lesz a legjobb kamerákkal. Még azt is hallani fogom, ha egy hajszálad a földre esik. És ha nem azt csinálod amit mondok, nos, csatlakozol a főnöködhöz.

- Inkább a halál. - morogta. Nem szóltam semmit csak visszamentem a pisztolyomhoz visszaraktam bele a tárat, majd a lányhoz léptem és a homlokához nyomtam a csövet. Láttam rajta, hogy fél, a szemeit összeszorította, a légzése pedig felgyorsult.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem, miután kibiztosítottam a fegyvert. A szemem sarkából láttam, hogy Freddy takargatni próbál valamit. Mivel a többiek nem szóltak mögülem egy szót sem, ezért arra következtettem, hogy nem látják, szóval nem lehetett más csak egy kés. - Freddy, drága, jobban tennéd, ha azt a kést ledobnád oda, ahol eddig a pisztolyom volt. - az arca kissé elfehéredett, ebből tudtam, hogy jól tippeltem. Elhúzta a száját, majd ledobta a kést a földre. - Na? - néztem vissza Gen-re. Ő csak nemlegesen rázni kezdte a fejét, mire leengedtem a pisztolyt és közelebb hajoltam hozzá. - Legközelebb egyszer sem fogom megkérdezni. - mondtam a szemébe nézve. - Most pedig motozás, aztán mindenki menjen vissza a szobájába! - kiáltottam és felvettem a kést a földről, majd Ezra-nak adtam. Visszamentem Bolt szobájába, majd eloldoztam a hulla kezeit és lejjebb toltam az ágyon. Rátekertem a takarót, mert nem akartam látni őt. Körülbelül fél óra telt el mielőtt Mila utána a többiekkel be nem nyitott a szobába, addig meg Wyatt cuccait nézegettem.

- Készen vagyunk. - jelentette be, majd leült az íróasztalnál levő székre.

- Rendben. - visszatettem a helyére a polcról levett könyvet. - Köszönök nektek mindent. Tényleg.

- Nincs mit, Med.

- És most? Mi lesz? - kérdezte Kade.

- Most... öhm... ki kell dolgoznunk egy tervet, hogy hogyan tudjuk őket irányítani. Egyenlőre teljesen az irányításunk alatt állnak mindenben, ha engedelmesek akkor mi is lazítunk a pórázon, de ha bármit tesznek ami nekünk nem tetszik, akkor újból szorul a hurok. A hullát holnap eltemetik, ebből a szobából pedig mindent kiviszünk és átalakítjuk kissé, mert azt szeretném, ha egy héten minden nap itt aludna valaki, hogy ha éjjel történik valami, minél előbb meg tudjuk oldani, annak ellenére, hogy a Rupe villa nincs messze.

- Kérdezhetek? - nézet rám Ronnie.

- Persze.

- Miért nem mondtad meg nekik ki vagy? Mármint... gondolom nem akarod, hogy tudják, de... miért?

- Azért, mert Bolt sem tudta, hogy ki vagyok, ennek ellenére lehet, hogy valaki tud rólam valamit. Ezt ki kell derítenünk. És nem szeretném, ha kiderülne mi történt.

- Értem. - kinéztem az ablakon, lassan kezdett világos lenni ahogyan kelt fel a nap.

- Tartsunk egy kis pihenőt aztán részletesen kidolgozunk mindent, jó? - bólintottak. Mindenkinek jól esett egy kis nyugalom a terv sikeres végbevitele után. Én majdnem elaludtam Olly vállán, de aztán összeszedtem magam és elkezdtük kidolgozni az új rendszert. Sok időbe és munkába telt, az alap délutánra elkészült, utána pedig napokig tökéletesítgettük, mire teljesen meg voltunk vele elégedve. Ezután még Bolt embereinek is bele kellett rázódniuk, akik eleinte a gyász miatt nem nagyon akarták tenni amit mondtunk, de végül sikerült őket rávenni. Néha kissé erőszakosan, de legtöbbször ment anélkül is. Két hét telt el azóta, hogy megöltem Wyatt-et. Azóta a sok munka elterelte a figyelmem, lekötött, ezért nem gondoltam annyit Amias-ra és Callie-re. Még mindig leírhatatlanul hiányoznak mind a ketten, de már tudtok úgy beszélni hosszabb ideig Ezra-val róluk, hogy nem sírom el magam. Az éjszakák a legrosszabbak, mert akkor érzem magam teljesen egyedül, mert senki nincs velem, csak a pólóba bugyolált bárány. Bevallom anélkül esélytelennek érzem, hogy akár egy percet is tudnék aludni.