Relentless Goddess

Reign/8.

MEDORA

Elindultam Mila-val és Iris-sel kifelé a teremből. A mosdóban benéztünk minden fülkébe. Szerencsére nem volt itt senki. Folyamatosan hallottam a fülemben Rex szitkozódásait, amihez a többiek is csatlakoztak.

- Elég! - szóltam erélyesen, mire elhallgattak. - Elmondom mi lesz. Elmegyek vele, de valaki készítse be egy táskába nekem a hamis darabot, a telefonomat, meg valami erős altatót, ami gyorsan és sokáig hat. Oké?

- Intézem. - mondta Kade.

- Med, biztos vagy ebben? - kérdezte Iris.

- Nincs más lehetőségünk.

- És ha mi is megyünk? - szólt Mila.

- Nem. Mindenki visszamegy a főhadiszállásra. A fülest bent hagyom, de a másik oldalon csendben kell maradjatok, mert ha meghall titeket lebukunk és akkor vége.

- De akkor mi csak ülünk és várunk?

- Én elintézem azt a két barmot. - mondta újból Rex.

- Tudom, hogy mérges vagy, de hagyd őket rám. - sóhajtottam.

- Med, indulj el kifelé, vagy nem érsz oda időben. - hallottam Ricky-t.

- Rendben. - kilöktem a mosdó ajtaját. Már a bejáratnál tartottam amikor meghallottam Kade hangját.

- Hölgyem! Bent felejtette a táskáját. - nyújtotta felém a fekete darabot.

- Ó, köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Semmiség. - a beléptető kinyitotta előttem a hatalmas ajtót, amit megköszöntem neki, majd lementem a lépcsőn. A járda mellett már ott állt egy fekete Bentley, mellette pedig a célpontunk.

- Milyen pontos, kedvesem. - szólt hozzám, amikor elé léptem.

- Ez természetes. Uram, magát hiba lenne elszalasztani.

- Ahogyan önt is. - kinyitotta előttem a hátsó ajtót, mire beszálltam és átcsúsztam a másik oldalra. Először furcsálltam, de mit is gondoltam, hogy egy ilyen ember nem saját sofőrrel jár? Pedig nagyon is. Beült ő is, aztán elindultunk.

- Megtudhatnám a nevét? - kérdezte pár perccel később.

- Amelia Allen, de magának csak Lia. - rögtönöztem.

- Gyönyörű neve van, Lia.

- Köszönöm, uram.

- Kérlek szólíts Hugo-nak.

- Rendben. - egy darabig csendben utaztunk, de utána sablon kérdésekkel kezdett el bombázni, én pedig próbáltam meggyőzően kamuzni. Egyszer csak a kocsi megállt, majd kinyílt mellette az ajtó. Kiszállt és kisegített engem is. Egy baromi nagy és fényűző ház előtt álltunk. Vagy mondjam inkább palotának? Jobban illene rá.

- Ha kinézelődte magát, akkor akár be is mehetünk. - siettetett Aldor.

- Elnézést, csak... ez a ház... lélegzetelállító.

- Tudom, kedves. - kézen fogott és bevitt a házba. - Kér valamit? Esetleg egy kis bort?

- Igen, elfogadom. - bólintottam, majd követtem a konyhába. Ledobta a zakóját az egyik székre, majd a szekrényhez ment.

- Melyiket szereti, a vöröset vagy a fehéret? - kérdezte miközben elővett két poharat. Amíg nekem háttal állt, kivettem a táskámból az altatót, majd a melltartómba csúsztattam.

- Maga szerint? - felültem a konyhapultnál levő bárszékek egyikére.

- Vörös. - mondta, miután végignézett rajtam.

- Talált. - mosolyodtam el. Amikor ismét elfordult kivettem az egyik fülemből a fülbevalómat és a mellettem levő bárszék alá dobtam. Mielőtt egy halk csattanással földet ért volna, újból megszólaltam. - Na és mondja csak, hogy lehet az, hogy egy ennyire jóképű férfi egyedül él egy ilyen hatalmas házban? - Iris nevetését hallottam a fülemben, de hamar elhallgatott és bocsánatot kért.

- Tudja még nem találtam meg azt, akit térden csúszva kérnék, hogy egy pillanatra se hagyjon magamra. De lehet épp te leszel az Lia. - jó vicc, de tuti, hogy nem.

- Meglehet. - letette elém a két poharat, majd felült a mellettem levő bárszékre.

- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - kacsintott rám. - Mit gondolsz? - hajolt közel.

- Hmm... benne vagyok. - én is közelebb hajoltam. Az arcomhoz nyúlt és eltűrt pár tincset a fülem mögé.

- A fülbevalója. - ráncolta a szemöldökét. - Biztos kiesett. - látványosan meglepődtem, a kezemet pedig először a fülemhez, majd a mellkasomhoz kaptam. Aldor tekintete a földet kezdte pásztázni, mire elővettem az altatót. - Á, itt is van. - leszállt a székről és arrébb húzta azt. Amikor lehajolt, a hozzá közelebb levő pohárba dobtam az bogyót. Visszaadta a darabot és visszaült.

- Nagyon köszönöm. - csak letettem az asztalra és a másikat is kivettem.

- Ugyan. Semmiség. - a kezembe vettem az altató nélküli poharat, majd felé tartottam.

- Magára, Hugo.

- Nem. Inkább a közös esténkre.

- Akkor arra. - koccintottunk és ittunk a borból. Ezután tovább beszélgettünk és igyekeztem mielőbb megitatni vele az adagot. Na, meg az azt követő két pohárral is. Ez viszonylag könnyen ment, de amint harmadjára is kiürült a pohár nem tétovázott tovább.

- Mit szólnál ahhoz, ha felmennénk? Tudod, ez a ruha rajtad eléggé izgató. - újból végignézett rajtam, a keze pedig a combomra siklott. Tudtam, hogy meg fogja kérdezni, de egy kicsit azért meglepett. Én azonban nem mondhattam nemet.

- Minden vágyam, Hugo. Előbb viszont el kell mennem a mosdóba. Megmondanád merre van?

- Jobbra a harmadik. Én fent várlak az emeleten, bal oldalon az utolsó ajtó, az a szobám. Nem kell kopognod. - mondta, mire rámosolyogtam, és elindultam a mosdó felé. Miközben pisiltem és a kezemet mostam, végig hallottam a fülemben a sustorgást.

- Srácok, hallom ám, hogy megy a duma.

- Ügyes vagy Med! - szólt Rex.

- Köszi. Már csak el kell intéznem, hogy kiüsse ez az izé. Mennyi idő alatt hat?

- Alapból fél óra, de abból már csak 8-10 perc van. - válaszolt Kade, mire felsóhajtottam.

- Ugye nem akarsz lefeküdni vele?

- Eszem ágában sincs. Valamit viszont muszáj tennem, mert különben lebukok. Így is túl régóta vagyok itt bent. Ha kiütötte az altató dumálunk. - elindultam fel az emeletre. Mikor megtaláltam az ajtót vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. - Elnézést, hogy megvárakoztattam Mr. Aldor.

- Gyere ide. - az ágy szélén ült. Tényleg nem volt a világ leghelyesebb pasija, de nem nézett ki rosszul. Körülbelül 10 évvel lehetett idősebb nálam. Nem volt nagyon izmos sem, de legalább nem volt pocakja. Közelebb lépkedtem hozzá és megálltam volna előtte, de ő megfogta a kezem, majd a lábam és az ölébe ültetett. Pár pillanatig csak nézett rám, majd hirtelen durván csókolni kezdett, miközben magához szorított. El akartam lökni magamtól, de rájöttem, hogy nem lehet ezért erőt vettem magamon és viszonoztam a csókját. A hajába túrtam, mire a derekamról lejjebb csúsztatta a kezeit. Beugrott, hogy rávehetem, hogy vetkőzzön le és akkor legalább nem nekem kell ezt megtennem. Elkezdtem az ingét kigombolni, amit le is vett magáról, majd a fenekembe markolva húzott közelebb magához éreztetve velem, hogy ő bizony tényleg felizgult. Hátranyomtam az ágyon, így sikerült elszakadnom tőle. Elkezdtem kicsatolni az övét és amint sikerült letolta magáról a nadrágot. - Ügyes kezeid vannak. - jegyezte meg.

- Nem is tudod mennyire. - válaszoltam, majd újra csókolni kezdett. Ez már lassabb volt, kezdett beütni az altató. Felsiklottak a kezei a combjaimon, majd felgyűrte a szoknyám. Tovább fogdosott, de a csókja egyre lassult és lassult, végül elernyedtek a tagjai és oldalra dőlt a feje. Megráztam egy kicsit, de nem történt semmi, aludt tovább. - Végre. - morogtam, majd felkeltem róla.