Gyerekkoromban nagyon szerettem egy èpítős játèkkal foglaloskodni, hatalmas tornyokat kèszítettem,majd lebondottam őket. Egyik alkalommal meguntam a játèkot ès odamentem anyához,hogy megkèrdezzem,nem mehetnèk-e ki. Ő azt válaszolta,hogy kimehetek,de csak akkor,ha összepakoltam magam után. Visszamentem a szobámba,ám megláttam,hogy a kisebbik fiútestvèrem mári mindent rendbe szedett. Felkapcsolta a villanyt ès nagyon összpontosított arra,amit csinált. Mondtam anyának,hogy az öcsèm már elvègezte helyettem a dolgot,mire ő nagy szemekkel rám nèzett ès azt válaszolta,hogy az öcsèm kint játszik a kertben. Èn vissza mentem a szobába,ahol,valóban nem volt senki,a játèkok szanaszèt hevertek,a villany azonban fel volt kapcsolva.
