Éppen a konyhában csináltam a házimunkát,amikor hallottam,hogy egy ember üvölt az utcán. Nem értettem,hogy egy ember üvölt az urtcán. Nem értettem mit mond,de feltételeztem,hogy vagy őrült vagy részeg lehet. Később furcsa sípolást hallottam,de mivel megint csak megálapítottam,hogy vagy kintröl vagy a szomszédból jön,ismét nem törődtem vele. Lehet ezért nem érzékeltem,hogy a sípolás egyre közelebb jön,de azt már észrevettem,hogy elhallgatott és hírtelen kinyílt a bejárati kapu. Nehéz csizmák csoszogását hallottam,mintha valaki feljött volna a házunkhoz vezető lépcső. Ezután azonban minden elcsendesült,így visszatértem a házimunkához. Egy pillanattal később a sípolás újrakezdődött,és úgy hallottam,mintha a fülem mellett szólna. Annyira megijedtem,hogy mozdúlni sem bírtam,ráadásul egy nehéz kéz satuba szorította a karomat,miközben a sípolás egyre csak folyatódott. Sikerült kiszabadúlnom a szorításból,és az apámért kiáltottam,aki azonnal odarohant hozzám. Bár a kapuajtó nzitva volt és állati lábnyomokat láttunk a lápcsőkön,senki idegent nem találtunk se a házban,se a környékén.
