A feleségemmel pár hónapja költöztünk be az új lakásunkba. Ezelőtt egy nagy kunyhóban éltünk,ami kilátott egy gyönyörű tóra. Feleségem álom otthona volt,három évig éltünk ott,nem szerettünk volna elköltözni,de egy szükséges lépés volt számunkra.
Jessicca és én lent laktunk,délen. Minden jól ment egy ideig,de az üygvédi irodám előléptetett és kénytelenek voltunk elköltözni. Váratlan volt,de nem lehettebb annál hálásabb. Sajnálatos módon a munka miatt egy úljabb ágas helyre kelett költözni. Új Angliában volt található. Hosszú beszélgetés után Jess beleegyezett a költözésbe.
Érdemes megjegyezni,hogy a dollár nem nyúlik olyan messzire észak felé,mint délre. Foglalkozást is nehezebb találni. Ezért csökkentettük az élőhelyünket. Amég Jess nem talál más munkát,addig szenvedünk. Legalább is ő így látta.
A feszültség nagy volt,költözés után pár héttel. Elmondhatom,Jess ingerlékeny volt. Hiányolta a régi hazunkat,a régi barátainkat,és a biztos munkavégzést. Nem tudott semmit se csinálni a szabadidejében,szóval szét unta magát. Ez sok veszekedéshez vezetett. Egy ideig úgy éátszott,hogy sose lesz vége.
Korülbelül egy hónappal a költözés után,logok kezdtek jóra fordúlni. Jess talált magának egy ideiglenes munkát,mint részidős vágó egy közeli TV stúdiónál. Imádta a munkályát,és nem lehetett volna boldogabb a munkatársaival. Minden úgy látszott,hogy jóra alakulnak a dolgok. Nem tökéletes,de jó.
Ekkor kezdődtek az alvás-beszédek. Várható volt,és őszintén,azt hittem előbb jön elő. A feleségem egy nyughatatlan alvó,mikor nagy változás van az életében,jó vagy rossz. Akkor kezdődött,mikor összeházasodtunk,mikor az első otthonunkba költözdtünk,és mikor az elvetés történt (később jobban rátérek erre). Jess tudja,hogy álmában beszél,időröl-időre felhozom a témát. Reggelente nevetni szoktam,azokon amiket éjjel mondott. Ettöl mindig kényelmetlenül érezte magát. Úgy látszott zavartan érezte magát miatta. Ezért nem mondtam semmit az álmában való beszédjére az új lakásunkban.
Az alvás-beszéd egy pár hétig tartott. Ekkor jött Jess munkájának a vége a TV studiónál. Munukanélkül nincs mi lefoglalja,emiatt az éjszakai kitörései is rosszabbodtak. Sikítani kezdett az éjszaka közepén,ilyenkor muszáj lenyugtatnom.
Egy éjszaka,a sikoltozásai könyekké váltak. Sírás közben mondott valamit,amit sose fogok elfeledni.
"Bárcsak halott lennél."
Tudtam,hogy a feleségem alszik,de ahogy ezt mondta mellettem,próbáltam nyugtatni,de úgy éreztem muszáj megkérdeznem.
"Kit szeretnél halotnak tudni,édesem?"
Meglepetésemre válaszolt.
"Te."
Ez lesokkolt. Furcsa dolog,hogy azt szeretnéd,hogy a férjed halott legyen,még furcsább,hogy alvás közben.
"Miért?" Kérdeztem.
"Elrontod az életem."
Ez a három szó mély sebet vágott belém. Akár komolyan mondhadta,vagy csak a fáradtság beszélt belőlle,ezek olyan szavak,meljek megsértik az önreflexiót. Elgondolkodtam,ha komolyan elrontom az életét. Vagy csak engem hibáztatott az éjszakai terrorjai miadt.
A feleségem csendben maradt az éjszaka végéig. Tudom,mert egész éjjel fent voltam. Elmélkedés és aggodalom fosztott meg egy pihentető alvástol. Elsőre nem hittem el,hogy a feleségem tényleg holtan akar tudni. A sikoltozás és a morbid párbeszéd közt,ez volt a legrosszabb állapot,amiben valaha volt.
Következő reggel,közel volta,hogy elmondjam neki,hoyg mi történt az éjszaka,de gondolkodtam rajta,hogy-hogy reagálna rá,vagy mit mondana. Túl sok volt. Nem akartam ennél jobban terhelni,főleg most,hogy elbocsájtották. És egy uljabb veszekedést se szerettem volna. Ennek fényében csukva tartottam a szám.
A következő éjszaka a sikoltozások eltüntek. Ez kényelem volt,de múló. A semmiböl jött elő,ahogy lehunytam a szemem,az alvás-beszéd újra kezdődött.
"Néha azon gondolkozom,hogyan csinálnám..."
Ezt a kijelentést tiszta álom által kiváltott értelmetlenségnek gondoltam...majd folytatta.
"Miközben az ágyban alszol,én felkelek,és kimegyek a koyhába."
Nem tudtam miröl beszél,de ahogy tovább beszélt,rám virradt. Volt egy pár nehezen hallható és értelmetlen beszéd,de a darabok alapján össze tudtam rakni,hogy mit akar mondani.
"...belenyúlok...kést fogok...újra és újra...az ágyrol csöpög le a vér...nem ronthatod el többet az életem..."
A feleségem leírta a tervét,hogyan fog megölni engem. Mélyen nyugtalanító volt,nehezen álltam meg,hogy ne kuncogljak,végül is,csak egy álom-más semmi. Nem mondhatom,hogy nem csináltam fura dolgokat álmomban-dolgok meljeket sose csinálnék ébren. Jess mérges volt rám a költözés miatt,és a flusztrációját álmában vezette le. Legalább is ezt mondtam magamnak.
Az alvás-beszédje folytatódott egy pár hétig. Reméltem,hogy Jess éjféli szellősztető hűlései segítenek rajta,de fokozott pszichológia nélkül nem lehettem biztos. Amit csak tehettem azaz volt,hogy hallgadtam ahogy mondja,hogyan rontottam meg őt,és csak vártam,hogy vége legyen. leghosszabb alvás-beszédje egy hónapig tartott,így biztosan mondtam,hogy hamarosan véget ér. Eltelt egy hónap,majd kettő. Jess nem fejezte be. Minden éjjel ugyan az a rutin volt. Összefüggéstelen ostobaságok vagy gügyögés arrol,hogyan akar bántani miközben alszok. Kezdett régivé válni,de egy éjszaka mindent megváltozott. Ahogy a feleségem aludt,kimondott pár szót,mely darabokra törte a szívem.
"Elvesztettem a babám miattad."
Az érzéseim kavarogtak,majd összeált egy savanyú főzetté ami a gyomrom aljára ment. Ezudtal tudnom kellett,hogy mire gondol.
"Hogy érted ezt,édesem?"
Ekkor volt egy rövid csönd,de végül,Jess válaszolt. Több gügyögés volt keveredve,de a lényeget eltudta mondani.
"...rávettél,hogy legyen gyerekünk...életet raktál belém...most egyedül vagyok..."
Ez egy ideget ütött,és egy pár könnycsepp folyt le az arcomon. Az én ötletem volt,hogy legyen gyerekünk. Jess sose akart gyereket,de rávedte magát értem.Ezért csodálkoztam az elvetélés után,hogy teljesen összetört. Fogalmam se volt,hoyg mennyire felmelegedett az ötlettöl,hogy legyen gyerekünk. A könnyeimet megszakította a további alvás-beszédje,a legrosszabb fajta.
"Meg foglak ölni. Igérem."
Ez volt az utolsó dolog amit akkor éjjel mondott. Keményen egy hét telt el,hogy a feleségem megmondta az igéretét. Amennyire a fenyegetés zavaró volt,könnyen eltöröltem egy kis pihenéssel,gondolván,hogy csak a stresz hozta ki belőlle,és,hogy nincs miért aggódnom. Sajndos nem tudtam megálni,hogy ne aggódjak ez miatt. Jess a sz*rt is kiilyeszti belőllem. Mostanában keveset alszok,így is fél szemmel,és mind ez csak egy dolog miatt.
Most már alvajáró...
