Bent ragadtam egy kisértet járta házban

619 50 11
                                    

"menj be" mondták,"jó lesz" mondták,"ne légz beszari" mondták. Ezeket hallottam miközben szemtől szembe álltam egy elhagyatott házzal. Az úgynevezett "barátaim" nagy távolságban álltak mögöttem. Tudtam,hogy nincs okom ott lenni,de,hogy ne legyek kiröhögve az egész iskolában,legnagyobb félelmemmel álltam szembe. mindenki,aki 25 mérföldes körzetben él tudják,hogy mi ez és a legfontosabb,tudják,hogy távol kell a háztól maradniuk. Mindenkinek meg volt a saját legendája amik a házhoz köthetők,de a legtöbb csak szóbeszéd volt. Mindenki azt hiszi,hogy szellemek,szörnyek,démonok és pszichopaták terrorizálták a házat. Kezem meg fagyott,mikor az ajtó kilincset csak megközelítettem. Idegeskedtem,de nem tudtam miért. Kis idő után,mikor lenyugodtam megfogtam a kilincset,majd elfordítottam. Az ajtó nyikorogott ahogy kinzilt,majd beléptem. Belül minden olyan amit elvársz egy elhagyatott háztól. Mindent por takar bnet. Beljeb léptem a sötét hálószobába. A teszt amit hülyén elfogadtam az,hogy legalább 10 percet kell bent maradnom,ha ki tudom bírni,a fizetségem 50 dollár. Könnyű pénzek tünt nekem. Maga a ház nem volt annyira ilyesztő. Minél több időt töltöttem bent,annál unalmasabb kezdett lenni. Megnéztem a telefonom és épp,hogy a 10 percet elértem vissza mentem a bejárathoz. Ahogy odaértem észrevettem,hogy a abejárati ajtó be volt csukva,nem emlékszem,hogy becsuktram volna,mikor beléptem,de hallani se halodtam,hogy becsukódott volna. Biztos az egyik barátom csukta be az ajtót anélkül,hogy tudnám. Megfogtam a kilincset,megpróbáltam kinyitni,de az ajtó nem mozdúlt. Kiszóltam a barátaimnak,hogy megfogtak és kiengedhetnek már. Vártam pár percet,nem hallottam semmit. Megpróbáltam volna az ablakokat,ha nem lettek volna bedeszkázva. Miközben mind ez történt próbáltam nyugodt maradni. Gondoltam van hátsó kijárat itt. Megálltam a hátsó kijáratot,olyan erőssen húztam a kilincset ahogy csak tudtam,meg sem akart mozdúlni. Ennél a pontnál unalmassá kezdett válni és rá néztem a telefonomra. Volt még egy kis pénz a kártyámon,így felhívtam egyik barátom. Kicsöngött,miközben várakoztam visszainúltam a hálószobába. Léptem egy lépést és neki mentem valaminek. Ennek következtében hátraugrottam és leejtettem a telefonom. Kis fényben nehezen láttam minek mentem neki,de egy igen magas férfi alakja volt. A teste valamilyen fekete nyálával volt borítva. Azért gondoltam ezt,mert a pülüm ugyan azzal volt borítva. A pániktól végig futott a hideg a hátamon. A sötétben nem láttm az arcát,de nem a megjelenése ilyesztett meg,bár is nem teljesen. Inkább az,hogy ez a dolog milyen csendes volt,lélegzés hangját sem hallottam. Meg sem moccant,mikor neki mentem. Mögém került minden hang nélkül,olyan volt,mint egy szobor,de nem volt bent,mikor először mentem a konyhába. Falhoz simúlva mentem el mellette,miközben szemeimet rá szegezve,hogy az mi lehet. Ahogy tovább és tovább mentem, egy centit sem mozdúlt. Mikor a másik szobába értem,az ajtóhoz rohantam. Megfogtam a kilincset,rugtam és üvöltöttem segítségért,de semmi se működött. Átnéztem a vállamon és az a dolog már a hálószoba és a konyha ajtójában állt. Megint,semmi hangot nem adott ki. Gyorsan kifutottam a lehetőségekből. Megláttam a lépcsőt,felrohantam,a lépcsőfokok ropogtak aladtam. Gyorsan találtam egy szobát és berohantam,bevágtam mögöttem az ajtót. Egy könyvespolc volt az ajtó mellett,amit az ajtó elé döntöttem. Gondoltam a barátaim el mentek segítségért és az ajtón hamarosan betörnek a segítséggel,de ez nem történt meg. Leűltem a szoba sarkába és vártam,szemeim az ajtóra ragadtak. Percek órákka váltak. A szemhélyaim egyre nehezebbek lettek. Picit lehúnytam a szemem a fáradságtól,majd hírtelen,pánikolva kinyitottam. Minden normákis volt. A könyvespolc még az ajtó előtt és még élek. Lassan megközelítettem az ajtót és résnyire kinyitottam. Tisztának tünt,kiléptem a folyosóra. Nem találtam azt a magas figurát. Minden sztorit,amit eddig hallottam késztetett,hogy elképzeljem mind azt. Lementem a lépcsőn,a főajtó nyitva volt. Sietségembe lerohantam a lépcsőn. MIkor leértem a felére,a legrosszabb történt. A lépcső hangosan nyikorgott a lábam alatt,és ekkor betört. A lépcsőn át a pincébe estem.Kicsiket később tértem magamhoz. Mikor ébredeztem az egész testemet a fájdalom lepte el. Egy nagy fadarab állt ki a combomból. A vér beborította a lábam. Nehezen felkelltem,a mellettem lévő falt használtam segitségül. Hallottam valamit motoszkálni a pince másik sarkából,a sötétben. Ez volt az első hang amit hallottam ebben a házban. Akármi is volt,órásinak hangzott. Gondoltam az a valami volt,amit előzőleg láttam. Akárhogy is,tudtam,hogy ki kellett találnom abból a pincéből. A falnak támaszkodva mentem,hogy ne keljen sokat használni a sérűlt lábam. Félúton hallottam újra azt a motoszkáást. Ekkor a lépcsők felöl jött. Megfordúltam és ugyan az a figura volt mögöttem. Felbicektem a lépcsőkön amilyen gyorsan csak tudtam és imádkoztam,hogy az ajtó nyitva legyen. Megfogtam a kilincset,elfordítottam,kinyílt. majdnem elsírtam magam a közben,de addig tartott az öröm még nem éreztem,hogy megragadta a sérűlt lábam. A fájdalomtól a földre estem,megfordúltam. A kis fényben az előszobában láttam az arcát. Egy koponya volt,belőlle fekete nyálka folyt,az álla ki volt tárta,mint valami kígyónak,belerugtam a jó lábammal,amilyen erőssen csak tudtam. Próbáltam vissza rugni a pincébe. Egy rúgás a fejébe találtam ls a lény hátra esett,ekkor bevágtam a pinceajtót. Kikúsztam a bejárathoz,mire kiértem eszméletemet vesztettem. A kórházban ébredtem. Az egész család körülöttem volt. Mindenki aludt,kivéve anyámat,aki már ébren volt. Örömében sírt és köszönetet mondott az úrnak,hogy jól vgayok. Pár percel később egy rendőr bejött hozzám,megkérdeztem,hogy mi történt. Elmondtam mindent amire emlékeztem. A fogadás,a ház,a lény. Láttam ,hogy nem hiszik el. Ekkor mondott valamit,amit akkor nem értettem,amit a mai napig nem értek. Azt mondta,hogy három hónapja eltüntem. Mondtam neki,hogy az lehetetlen,egész végig a házban voltam. Maximum egy-két nap lehetett. Ha nem is hitték el,abban egyeztünk,hogy annyi ideig képtelenség volt eletben maradni étel és ital nélkül. Azt is mondták,hogy átkutatták a házat eltünésem közben,és nem találtak. A rendőr azt mondta,hogy ne aggódjak e miatt,és csak pihenjek. Egy héttel később a barátaim akik fogadtak,hogy menjek be a házba,meg akartak látogatni. Elsőre elutasítottam az ötletet,hogy lássam azt a kettőt,de meg engedtem ,hogy bejöljenek. Mindketten bocsánatot kértek tőllem. Mondták,hogy miután bementem,vártak rám pár percig. Aztán kaptak egy hívást a telefonomról,mikor felvették semmit se hallottam,csak egy furcsa hangot. Próbáltak kinyitni az ajtót,de nem nyílt. Pánikoltak. El mentek a szüleikhez,akik el mentek a rendőrért. Betörték az ajtót. Az egész házat átkuatták,de semmit se találtak bent. Ekkor,az egyikük megmutadta a telefonyán a hívólistát. A számomról votl egy hvás,és a hívás...három hónapja jött. Nem tudom,hogy ragadtam bent abban a házban három hónapig,vagy,hogy nem haltam meg,mkor bent voltam.Nem tudom mi volt az dolog,hogy honnan jött,de amiben biztos vagyok,hog nem megyek tíz mérfökldes körzetbe ahhoz az elátkozott házhoz,ameddig élek.

Történetek Az InternetrőlDonde viven las historias. Descúbrelo ahora