Gondoltál valaha is valami szörnyűt tenni? Nem kisebbre gondolok, mint cukorkát lopni, vagy túlmenni a sebességhatáron. Nem, olyanra gondolok, mint pl. a gyilkosság.
Ez az amit a baráti csoportommal kitaláltunk. Mint egy csoport, ölnénk meg valakit. kicsiben kezdenénk, egy személlyel, valaki akit senkit se érdekel, csak, hogy meglássuk van e ízlésünk hozzá. Ha nem sikerülne, szétmennénk és nem beszélnénk többet róla.
Mind a négyen egy online beszélgető oldalon ismerkedtünk meg, egy közös volt bennünk, mind kiközösítettek voltunk. Hónapokat beszéltünk online, mielőtt találkoztunk volna személyesen. Adok egy rövid lírást magunkról.
Elsőnek ott volt Xavier, Xavier inkább óriás volt, legalább 204 cm és talán egy kicsit túlsúlyos. Ő volt a forrófejű a csoportban, mérete miatt békén hagytunk. Eltekintve attól, talán a legpuhább is volt a csoportban, ha valaki nem tudta követni a tervünket, akkor az ő volt.
Következőnek ott volt Mitch, Mitch normál méretű volt, kb. akkora magassága és a súlya, mint nekem. Mitchhez álltam a legközelebb a csoportban, mindketten imádtunk a klasszikus videójátékokat. Mitchet az élete során rengetegszer bántalmazta a mostoha apja. Úgy gondolta, hogy a sötétség mindig is benne volt, és a bántalmazások egyre csak növelték.
Majd ott volt Stephaine, de mi csak Stephnek hívtuk. Ő volt az egyetlen lány a csoportban, ellentétben Xavierrel, ő igazán kicsi volt, körülbelül 152 cm volt. A legtöbb alacsony ember akit ismerek eléggé hangos, és szinte mindig ideges, de Steph nem. Steph a legnyugodtabb minden szituációban. Nem tudom pontosan, hogy az ő sötétsége honnan ered, de biztosan ott van.
Végül én, nem mondanám, hogy bármi érdekes is lenne rólam. Átlagos vagyok minden elképzelhetőképpen. Az egyetlen dolog, hogy sose tudtam beilleszkedni más átlagos emberek közé. Még ebbe a csoportba se, néha kívülállónak érzem magam, de talán ez az, amire szükségem lenne, hogy végre beilleszkedjek.
Harmadjára találkoztunk, mikor Mitch felhozta, hogy öljünk meg valakit. Kezdőkként tudtuk, hogy csak egy emberrel akartunk kezdeni, a feltakarítás könnyebb, tényleg csak egy teszt lenne. Azt is tudtuk, hogy olyant kell, akit senki se keresne, egy hajléktalan, egy drogos, érted a lényeget. Végül legjobb lenne olyat találni aki külvárosi, az országban. Ha valahol elkülönítve élne, sokkal jobban megkönnyítené a munkánkat.
Szóval mindannyian elkezdtük felderíteni a tökéletes áldozatot. Pár héttel később megtaláltam a tökéletes személyt.
Egy idősebb férfi volt. Egyedül élt egy elképesztően óriás házban. Ez a ház a semmi közepén volt, megszámlálhatatlan fordulókon kell átmenned, hogy odajuss, kb. 30 mérföldnyire volt a legközelebbi várostól. Hetente egyszer hagyta el az otthonát, hogy körüljárjon pár boltot, és ahogy figyeltem nem fogadott látogatókat.
Tökéletes volt, szóval szóltam a többeknek, és elkezdtünk tervezni.
Az a nap után akarjuk csinálni, miután megcsinálta a nagy bevásárlását, így ha valaki látná a városban, nem gyanakodna azonnal, hogy nem látta egy ideje. Egyikünknek sem volt fegyvere, de nem volt gond. A fegyverek túl hangosak, és ő csak egy idős ember. Ideális esetben beosonunk a házába és ráugrunk mikor alszik. Volt késünk, ami szerintünk több, mint elég.
Az egyetlen baj az volt amit már mondtam is, hogy hatalmas a ház, és nem lehetett tudni, hogy melyik szobában alszik. Betörtem a házába, mikor elment az üzletbe, és sok olyan szoba volt, ahol lehetett aludni. Egyik sem volt összedobva, nem úgy látszott, mintha senki se lakna ott. Pár szekrényben voltak férfi ruhák, szóval találgatni kellett. Meg kellett találnunk anélkül, hogy megzavarnánk, de végül is csak egy idős férfi, ugye?
