Egy hét alatt sikeresen meggyógyultam. Nagyon remélem, hogy egy darabig nem kell látnom az orvost, aki a kezembe nyomott egy matricát a vizit napján, és megdicsért, hogy milyen ügyes voltam. Just... No comment.
Az ébresztőóra hangja hasított végig a szobán. Kinyújtottam a kezem, hogy kinyomjam. Eszem ágában sem volt még felkelni. Átfordultam a másik oldalamra, és feltett szándékomban állt még legalább 5 percet aludni. A mellettem fekvő Sora ezt nem így gondolhatta.
-Babám – nyomott egy puszit a homlokomra – Ébresztő, hasadra süt a nap.
Csak morogtam valamit.
-Ha nem kelsz fel, el fogsz késni az iskolából.
Nem baj. Álmos vagyok, és totálisan nem vagyok felkészülve a mai napra. Ha kapok még 1 órácskát, akkor ígérem, összeszedem magam.
-Ha kapsz egy csókot, hajlandó leszel felkelni? – kérdezte.
-Kettőt kérek – motyogtam álomittasan.
-Majd ha talpon állsz, megkapod a másodikat is – hajolt az arcomhoz.
Puha ajkait ízlelve azonnal elpárolgott az álmosságom. Meg akarta szakítani a csókot, de nem engedtem neki. Átkaroltam a nyakát, és úgy követeltem, hogy ne hagyja abba.
-Na jó, szerintem most már kellőképpen fel vagy ébredve – mosolyodott el, amikor elszakadtunk egymástól.
-Máskor is ébreszthetnél így – vigyorogtam.
-Ha sikerül fél percen belül kikászálódnod innen, akkor meggondolom – állt fel, és kisétált a szobából.
Egy ásítás közben, hanyatt fekve nyújtózkodtam.
Oké, akkor elszámolok 10-ig, és felkelek. Vagy 20-ig...
-Wataru, én komolyan itt hagylak! – jött vissza Sora felöltözve, amikor már 5-ször elszámoltam 10-ig. Igen, még mindig az ágyban feküdtem.
-Oké – motyogtam.
-Ezt nem hiszem el – sóhajtott.
Hangos sikítás hagyta el a számít, amikor hirtelen felkapott.
-Mit csinálsz?!
-Ha így folytatod, tényleg el fogunk késni – zsörtölődött.
-Itt meg mi folyik? – hallottam meg az ajtó felől.
Odakaptuk a fejünket.
Anya kérdőn nézett felénk. Én is rá. Mikor jöttek haza?
-Ne szórakozzatok, a végén még elkéstek – sóhajtott, és kiment.
Sora letett a földre.
-Öltözz fel, és gyere reggelizni – hagyott ott ő is.
Pfff, jól van, jól van...
Pár perc alatt felöltöztem, és levonultam a földszintre, de ahelyett, hogy megreggeliztem volna, rögtön az előszobába sétáltam. Felhúztam a cipőmet, hátamra kaptam az iskolatáskám, és már nyúltam is a kilincshez.
-Hova mész? – jött ki a konyhából Sora kezében egy fél szelet kenyérrel.
-Nem te mondtad, hogy ha nem sietek el fogok késni? – néztem rá felhúzott szemöldökkel – Elmentem! – léptem ki a friss levegőre, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Mi ütött belém? Nem tudom. Kedvem támadt játszani a sértett kisóvódás szerepét. Hirtelen hangulatváltozások. Biztos a korral jár...
Zsebre tett kézzel sétáltam az utcán. Az élet nagy dolgain gondolkodtam. Míg ki nem zökkentettek.
YOU ARE READING
Meant to be yours
RomanceWataru egy visszahúzódó, kissé különc srác, aki ha teheti, minden idejét a rajzolással tölti. Nagyon jó viszonyt ápol a bátyjával, Sorával, viszont van egy nagy titka, amit neki sem mondhat el. ,,Ez az én titkom. A szerelmem, a bátyám iránt." 👬[Ya...