Meant to be yours

53.

Fáradtan dőltünk be a szobánkba vacsora után. Az egész napos vízben ázás rendesen le tudja fárasztani az embert.

-Szerintem elmegyek fürdeni – keltem fel az ágyról.

-De jó neked. Én ma már nem akarok több vizet látni – sóhajtotta Rin.

Nevetve bevonultam a fürdőszobába.

Hosszú percekig folyattam magamra a meleg vizet. Ez azért mégiscsak tisztább, mint a medencékben lévő klóros víz.

Boldogan bújtam bele fürdés után a rám két számmal nagyobb pólóba. Soratól tulajdonítottam el még pár napja. Sora illata van.

Megmostam a fogamat, majd épp indulni készültem, amikor a szemem megakadt az ajtó kilincsén. Egy hatalmas pók gubbasztott rajta. Két lehetőségem volt. Elintézem, majd mintha mi sem történt volna, elhagyom a helyszínt, vagy segítségért kiáltok. Végül egy nem túl férfias sikoltás közben hátraugrottam, hogy minél távolabb legyek a szörnyetegtől.

-Mi történt?! – rontott be azonnal Handa-sensei, nyomában Momoval és az ikrekkel.

-E-egy pók van a kilincsen – mutogattam az ajtó irányába.

Mindannyian az ajtó mögé néztek.

-Öhm, szép példány – jegyezte meg osztályfőnökünk – És ki fogja onnan eltüntetni?

Pislogás nélkül meredtünk rá.

-Ja, hogy nekem kéne, én vagyok a felnőtt, igaz? Akkor csak egy pillanatot kérek – lépett ki a helységből, majd a szobából.

Feszülten vártuk, hogy mi lesz.

Meglepetésünkre Fuutoval a nyomában tért vissza.

-Hol van az aranyoska? – lépett be a srác a fürdőszobába.

-A kilincsen – válaszolta Handa-sensei.

-Jajj, hogy egyem a zuzáját! – visított fel Fuuto – Annyira aranyos! Gyere, kicsikém, apuci most elvisz téged.

Legnagyobb megrökönyödésünkre megfogta a pókot, majd boldogan távozott vele.

-Ez letudva – csapta össze a kezét elégedetten sensei.

-5 pókiszonyos ember egy szobában. Szép teljesítmény – jegyezte meg Rin.

-Én nem vagyok pókiszonyos – mondta Momo.

-Akkor miért nem csináltál semmit?

-Azt hittem sensei majd elintézi – vonta meg a vállát – De akkor ezek szerint ő is fél a pókoktól.

-Nem félek – köszörülte meg a torkát az említett – Csak nem szeretem őket.

Akárhogy is, ebből már nem tudott jól kimászni, ezért a többieket is elzavarta fürdeni, ő maga pedig kiment a folyosóra, és elfoglalta ,,őrhelyét".

Egy fél óra múlva mindannyian pizsamában ültünk Renék ágyán.

-És most mit csinálunk? – tettem fel a kérdést.

-Van nálam egy pakli Uno – jelentkezett Momo.

-De jó, unózzunk! – lelkendezett Ren.

Nem tudom, hogy lehet 2 órán keresztül játszani egyetlen egy kártyajátékkal. Nekünk sikerült. Rengeteg kört lejátszottunk, egy idő után a szabályokat is módosítgattuk, hogy még izgalmasabb legyen.

-Szerintem aludjunk lassan – javasolta Rin.

Nem ellenkeztünk. Mindannyian dög fáradtak voltunk.