Wataru egy visszahúzódó, kissé különc srác, aki ha teheti, minden idejét a rajzolással tölti. Nagyon jó viszonyt ápol a bátyjával, Sorával, viszont van egy nagy titka, amit neki sem mondhat el.
,,Ez az én titkom. A szerelmem, a bátyám iránt."
👬[Ya...
Hason feküdtem az ágyon. A lábaimat a plafon felé lóbáltam. Egy képregényt olvastam, közben chipset majszolgattam. Kaitot vártam, akinek több órája volt, mint nekem.
Ugyanarra az egyetemre jelentkeztünk, így úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. A nagymamám fél éve halt meg augusztusban, így már okom sem volt arra, hogy esetleg otthon maradjak. Szép kis summát hagyott hátra, így meg is van a keret, hogy még pár évig bérelhessük a lakást. Az egyetemet sem kell fizetnem, hála az ösztöndíjamnak.
Az ajtókattanásra kaptam fel a fejem. Kisiettem az előszobába, ahol épp Kaito vette le kabátját.
-Borzasztó hideg van kint – kezdett el a bakancsából is kibújni.
-Gyere – ragadtam meg a kezét, miután levetkőzött, és elkezdtem magam után húzni a hálóba.
Belöktem az ágyba, mellé feküdtem, és mindkettőnket betakartam a takaróval.
-Mit csinálsz? – mosolyodott el.
-Felmelegítelek – bújtam hozzá. – Teljesen átfagytál odakint.
-Pedig már február van. Nem kéne már ilyen cudar időnek lennie – sóhajtott.
-Én azt szeretném, hogy essen a hó – mosolyogtam.
-Miért? – karolta át a derekamat. – Akkor végig fagypont alatt kell lennie a hőmérsékletnek. Ennél is hidegebb lenne.
-Az nem számít. Én szeretem a havat. Szép emlékek kötnek hozzá. Például az első csókunk.
-Emlékszel még rá?
-Hogy is tudnám elfelejteni? – hunytam le a szemem.
~4 évvel ezelőtt~
Rögtön megcsapta az arcomat a csípős téli esti hideg, amikor kiléptünk az iskolából. Megint elhúzódott az edzésünk, már volt fél 7 is.
-Srácok, én erre megyek – köszönt el Sora az iskola kapujában, és már sietett is, hogy minél előbb hazaérjen. Mi is elindultunk Kaitoval hozzánk, mert ma nálunk aludt.
Csendben sétáltunk egymás mellett. Észrevétlenül rápillantottam. Figyeltem a hidegtől kipirososdott arcát, és ahogy minden lélegzetvétele után apró párafelhő keletkezik a levegőben. Olyan csodálatosan nézett ki.
Lehajtottam a fejem. Mégis, hogy mondhatnám el neki, hogy szeretem? Ő csak barátként tekint rám. Ha szerelmet vallanék, azzal csak mindent elrontanék.
-Ayato, nézd – szólalt meg hirtelen.
Követtem a karját, ami a sötét égbolt felé lendült. Felnéztem, és elnyílt a szám a csodálattól. A hó apró fehér pelyhekben kezdett hullani. Olyan gyönyörű.
Kaito engem nézett, mire felé kaptam a fejem.
-Mi az? – kérdeztem zavartan.
-Nem, semmi – rázta meg a fejét mosolyogva. – Csak olyan nagy áhitattal nézted a hóesést.
-Oh – pirultam el. – Mert olyan szép...
-Van valami olyasmi legenda, hogy akivel együtt nézed az első hóesést, azzal a szerelmetek beteljesedik. Vagy valami ilyesmi – sétált tovább.
Értetelenül meredtem rá.
-Várj – kaptam el a vállát. – Miért mondtad ezt most?
-Hogy érted? – nézett rám furcsán. – Eszembe jutott, és gondoltam megosztom veled.
-Mert akkor biztos, hogy megutálnál – nyeltem egy nagyot.
-Ayato – lépett közelebb, és felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. – Mi a baj? – suttogta.
-Kérlek, ne kényszerítsd ki belőlem – hunytam le a szemem.
Nem szólt semmit. A következő pillanatban kipattantak a szemeim. Az ajkait az ajkaimhoz érintette. Csak egy pillanatig tartott, utána rögtön ellépett tőlem.
-Bocsi – jött teljesen zavarba.
-Te most megcsókoltál? – képedtem el teljesen.
-Ne haragudj, nem akartam, csak...
-Csináld még – szakítottam félbe.
-Tessék?
-Még egyszer – súgtam.
Újra közelebb jött. Lehunytam a szemeim, és vártam. Újra megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és készségesen viszonoztam a csókját. Úgy éreztem, mintha a mennyben lebegnék.
-Azt hiszem, most már nyugodtan elmondhatom, már nem számít – mondtam, miközben még mindig öleltem.
-Én meg úgy hiszem, hogy tudom, mit szeretnél mondani – karolta át a derekamat. – Mégis mióta?
-Nem tudom. Régóta – nevettem fel megkönnyebbülten.
-És miért nem merted elmondani?
-Mert féltettem a barátságunkat. Nem akartalak elveszíteni semmiképp – valottam be.
-Azt hiszem megértem – simított végig az arcomon. – És most? Mi lesz?
-Ezek után szerintem, már nem mondhatjuk, hogy minden legyen ugyanolyan, mint régen – gondolkodtam el. – Talán... Egy újabb szintre kéne emelnünk a kapcsolatunkat?
-Akkor talán el kéne kezdenünk járni. Mit szólsz hozzá? – mosolygott.
-Szívesen leszek a boyfriended – vigyorodtam el, és hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam a szájára. – Szeretlek.
-Én is téged – kulcsolta össze a jéghideg kezeinket.
Eddig nem is tűnt fel, hogy milyen hideg is van. Túlságosan fűtött a szerelem.
-
Hm... Ez elég langyi lett, szóval lehet, hogy még fogok írni Ayatoról és Kaitoról ^^"
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
