Meant to be yours

Epilógus

A nap lemenő fénye megcsillant a hatalmas kék óceánon. Lassan sétáltam egyre közelebb. A szél bele-belekapott fehér ingembe. A homok besüppedt meztelen talpam alatt. Amikor odaértem, hagytam, hogy a hullámok felcsapjanak a lábszáramon. Mosolyogva igazítottam meg a fejemen ékeskedő virágkoszorút.

-Apu!!!

Megfordultam. Leguggoltam, és vártam a felém futó csöppséget.

-Mi a baj, kincsem? – kérdeztem Hikaritól, amikor megállt előttem.

-Nézd, milyen szép kavicsot találtam! – mutatta a tenyerét, amiben egy apró kék színű kövecske rejlett.

-Nagyon szép – simítottam ki egy hosszú barna hajtincset az arcából – Hol találtad?

-Azt nem árulom el – kuncogott, és már futott is Sorahoz, aki a rajta csimpaszkodó Kouval sétált lefele az ösvényen – Apuci, nézd!

Mosolyogva figyeltem, ahogy megmutatja neki is, majd kézen ragadta ikertestvérét, és elfutottak újabb kövecskékre vadászni.

-Tele vannak energiával – álltam fel egy boldog sóhaj kíséretében, míg Sora mellém sétált, és átkarolt.

-Mit vársz két 5 éves gyerektől? – nevetett fel.

-Igazad van – dőltem a mellkasának – Ah, érzem, hogy öregszünk – hunytam le a szemem.

-Bizony ám, holnap már 29 éves leszel.

-Tényleg, holnap lesz a szülinapom – vigyorodtam el – És mit kapok tőled?

-Hát tudod, arra gondoltam, hogy miután elalszanak a gyerekek, éjfélkor egy különleges szolgáltatást kapsz tőlem – puszilt bele a nyakamba.

-Jól hangzik. De ne ess túlzásokba – tettem hozzá – Tudod, hogy holnap jönnek anyáék és a srácok.

-Sikerült megoldaniuk az ideutat?

-Aha, Yuki jachtjával jönnek.

-Szerintem, akkor ki sem akarnak majd kötni – röhögött.

-Elképzelhető. Szerintem azon a hajón még üzletek is vannak – hülyültem.

-Hihetetlen, hogy ennyire összejött neki – fogta meg a kezem, majd lassan sétálni kezdtünk a part mentén – Benne van a világ 10 legsikeresebb előadója között.

-Emlékszel, amikor összeszedtük az erdőben?

-Ja, mert a menedzsere ott hagyta – kuncogott – Hamar a társaságunk oszlopos tagjává vált.

-Ezen én is meglepődtem. Már az elején megkedveltem.

-Valóban? – húzta fel a szemöldökét.

-Na, nem úgy! – szóltam rá – Tudod, hogy mindig is te voltál az egyetlen, akibe szerelmes voltam – pirultam el.

-Még ennyi év után is – fogta meg az állam – Képes vagy zavarba jönni – hintett egy csókot az ajkaimra.

-Persze, mert mindig képes vagy zavarba hozni – fordítottam el a fejem.

-Ma egész éjjel ölelni foglak – puszilt meg.

-Inkább gyere, nézzük meg, mit csinálnak a gyerekek – ragadtam meg a karját, és elkezdtem magam után húzni.

Mivel a parton már sehol sem találtuk őket, ezért visszamentünk a házhoz. Hikari és Kou a hátsó teraszon ültek a hintaágyon. A gyűjtött kavicsaikat válogatták.

-Megcsinálom a vacsorát – nyomott Sora mindannyiunk busijára egy puszit, majd bement a házba.

A hintaágy előtt guggoltam, a kezemmel rajta támaszkodtam.