Wataru egy visszahúzódó, kissé különc srác, aki ha teheti, minden idejét a rajzolással tölti. Nagyon jó viszonyt ápol a bátyjával, Sorával, viszont van egy nagy titka, amit neki sem mondhat el.
,,Ez az én titkom. A szerelmem, a bátyám iránt."
👬[Ya...
Nem bírtam elaludni. Bámultam a sátor tetejét, és a kintről beszűrődő tücsökciripelést hallgattam. Lehunytam a szemem. Egyszer csak elalszom.
A mellettem fekvő Sora megmozdult.
-Wataru, alszol? – kérdezte halkan.
-Nem, nem alszok. Viszont azt hittem, hogy te igen – fordultam felé.
-Nem – rázta meg a fejét – Hé. Nem sétálunk egyet?
-De, menjünk – ültem fel.
Kimásztunk a sátrunkból. Mindenki már mélyen aludt. Elsétáltunk a pizzás matracon szunnyadó Yuki mellett, és az erdő melletti kis tisztás felé vettük az irányt. Az egész annyira romantikus volt. Az ég tiszta volt, a Hold és a csillagok világítottak, nem is volt annyira sötét. Sora megfogta a kezemet, és így andalogtunk. Egy kis részen besétáltunk az erdőbe, ahol még annyira nem voltak sűrűn a fák.
-Sora, nézd! – mutattam hirtelen egy pontra. Egy apró szentjánosbogár repült el az orrunk előtt.
-Ez csak egyet jelenthet. Gyere! – húzott magával, miközben az apró bogárkát követni kezdte.
Kíváncsian vártam, hogy mi fog ebből kisülni, majd amikor megálltunk, a szám is tátva maradt a csodálkozástól. Egy kis tóhoz értünk, ami körül szentjánosbogarak százai repkedtek.
-Gyönyörű – suttogtam.
-Ugye? – karolta át a vállamat Sora.
A karjának dőltem, és úgy figyeltem ezt a szépséges természeti képet.
-Hm – szólalt meg, vagyis inkább hümmögött Sora kis idő múlva.
-Hm?
-Fürödjünk egyet – lépett el tőlem, és elkezdett kibújni a pólójából.
-Most komolyan??? – akadtam meg. Az oké, hogy nincs annyira hideg, de azért na...
-Nem jössz? – kérdezte egy szemtelen mosollyal az arcán, amikor már meztelenül állt térdig a vízben.
-Azt nem mondtam, hogy nem – fordítottam el a fejemet.
Végül kis hezitálás után én is vetkőzni kezdtem.
Lassan sétáltam én is a víz felé. Ekkor Sora már derékig bent volt.
Óvatosan beleléptem. Annyira nem volt hideg. Lassan beereszkedtem, és beljebb merészkedtem. Sore felé kezdtem menni, majd mikor elég közel kerültem hozzá, megragadott, és magához rántott.
-Ilyen éjszakai fürdőzésben sem volt még részünk – nevetett.
-Valóban nem – ejtettem el én is egy halvány mosolyt.
Felnéztem a sötét íriszeibe. Teljesen elvesztem.
Lejjebb hajolt, arcomat a kezeivel közre fogta, majd finoman megcsókolt. Átkaroltam a nyakát. Teljesen elvesztünk egymásban. Így bírtam volna maradni az idők végezetéig.
-Nyah... Sora – sóhajtottam fel, amikor kutakodó kezeit megéreztem a fenekemen.
-Hm? Mi az? – kérdezte egy ártatlan mosollyal az arcán.
-Lassan vissza kéne menni... - kapaszkodtam meg a vállában. A nyakamra apró csókokat hintett.
-Igazad van – biggyesztette le az ajkait – De előbb élvezzük ki, hogy itt vagyunk – vetette hátra magát a vízben.
A hullámok összecsaptak a feje felett. Pár másodperccel később újra előbukkant. Felsőtestén megcsillant a Hold fénye. Vizes haja a szemébe lógott, majd egy határozott mozdulattal hátrasimította.
-Tuti, hogy a halálomra pályázol – motyogtam, majd addig lemerültem, hogy csak orrtól fölfelé látszottam ki.
-Mondtál valamit? – pillantott rám.
-Semmi, semmi – kezdtem el lassú iramban szelni a vizet.
Mentem egy kört, közben Sorat figyeltem. Ő pedig engem. Csak egy percre néztem másfele, mire visszanéztem Sora eltűnt. A következő pillanatban két kar fonta át a derekamat. Sora kiemelkedett a vízből, engem is magával rántva. A lábaim automatikusan a csípője köré kulcsoltam. A combomnál tartott, nehogy lecsússzak. Enyhén elnyílt ajkakkal néztem le az arcába. Ujjaimat végigfuttattam a vizes tincsein.
-Tudod, hogyan betűzik azt, hogy szeretet? – suttogtam egészen közel hajolva hozzá.
-Hogyan?
-Azt nem betűzik. Azt érzik – mosolyodtam el, és lassan megcsókoltam.
-Ez aranyos volt – vigyorgott, mikor ajkaink elváltak egymástól – Szeretlek. És alig várom már, hogy hazaérjünk.
-Miért? – kérdeztem mit sem sejtve.
-Hogy egy jót szeretkezhessek veled – suttogta a fülembe.
Elpirultam.
-Meglep, hogy nem most azonnal tepersz le... Hisz, ki nem hagynád az ilyen lehetőségeket.
-Az étel is akkor esik a legjobban, ha ki vagy éhezve – kezdte el a nyakamnál szívni a bőrt.
-Hidoi... - bicsaklott hátra a fejem automatikusan.
-Nem tagadom, az vagyok – simított lassan végig az egyik kezével a hátamon – De szerintem tényleg menjünk vissza. Kezd hűvös lenni.
Gorombán néztem rá. Arrghh...
Kimentünk a partra, hogy fel tudjunk öltözni. Vizesek voltunk, de törülköző híján így kellett visszahúznunk ruhadarabjainkat.
-Sora, viszel a hátadon? – torpantam meg, amikor már indultunk vissza a táborozó helyünkhöz.
-Pattanj – guggolt lejjebb, én pedig felugrottam a hátára.
Átkaroltam a nyakát, a fejemet pedig a nyakához hajtottam. Olyan álmos lettem hirtelen. Csendben ballagtunk a fák között. A szellő halkan fújdogált. Egyre nagyobbakat pislogtam, majd valószínűleg elaludtam, mert csak egy pillanatra hunytam le a szemem, de amikor újra kinyitottam már a sátorban feküdtem Sora mellett.
-
Ha minden jól megy, holnap (vagy még ma) tudom is publikálni a kövi részt *-*
És így estére itt egy kis szösszenet tőlem xD Szerkesztés level 1000... Neeem, nem vagyok perverz, kicsit sem ^^
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
