Wataru egy visszahúzódó, kissé különc srác, aki ha teheti, minden idejét a rajzolással tölti. Nagyon jó viszonyt ápol a bátyjával, Sorával, viszont van egy nagy titka, amit neki sem mondhat el.
,,Ez az én titkom. A szerelmem, a bátyám iránt."
👬[Ya...
A fejem borzalmasan fájt, mikor felébredtem. Úgy tűnik nekem még ennyi alkoholt sem szabadna innom. Már fél 11 volt, de nem foglalkoztam vele. Morogva a másik oldalamra fordultam, így beleütköztem a még békésen szuszogó Soraba. Az arcát figyeltem. Olyan nyugodt és gyönyörű. De persze a békét mindig meg kell zavarnia valaminek. A telefonom hangos csörgésbe kezdtem. Ijedten kaptam oda, majd amilyen gyorsan tudtam felvettem.
-Igen? – szóltam bele halkan, majd kidülöngéltem a szobából. Ha Sora nem kelt fel a csörgésre, akkor most se.
-Szia Wataru! – hallottam meg a vonal túlsó feléről Sun-Hee energiával teli hangját – Hogy álltok?
-Hát én alig-alig, Sora meg még fekszik az ágyban és alszik.
-Miiii?! De hát úgy beszéltük meg, hogy 11-kor indulunk!
-Hova is? – ültem le a földre. Ehhez még túl reggel volt.
-Hát sátrazni! Wataru, ne mondd, hogy elfelejtettétek! – sopánkodott.
-Azt se tudtam, hogy ma megyünk – dünnyögtem – Ayatoék kész vannak?
Tegnap ők is későn érhettek haza, szóval még biztos húzzák a lóbőrt.
-Az előbb hívtuk őket. Mindketten indulásra készen vannak.
Pech.
-Oké, akkor amondó vagyok, hogy tegyük át az indulást délre – masszíroztam a homlokomat.
-Rendben, de ha akkorra sem lesztek kész, itthon maradtok! – szakadt meg a hívás.
Kellett pár perc mire felfogtam, hogy gyakorlatilag már alig másfél óránk maradt összekészülni, de nem igazán hatott meg.
Lemásztam a konyhába, majd miután bevettem egy fejfájás csillapítót, visszaaraszoltam a szobámba.
Visszadőltem Sora mellé, aki résnyire kinyitotta a szemét.
-Mennyi az idő? – karolt át.
-Háromnegyed 11 – válaszoltam ásítva.
-Aham. És ki hívott?
-Sun-Hee. Elvileg délben indulunk kempingezni.
-Aham. Egyébként beszélgessünk csak – könyökölt föl – Mi is volt ez a tegnapi ivászat?
-Semmi. Soha többet nem fordul elő, azt garantálom – sóhajtottam fel.
-A többi 7 és fél milliárd ember is ezt mondja másnaposan.
-Nem vagyok másnapos, nem is ittam sokat! – kértem ki magamnak – Csak a fejem fáj kicsit.
-Szedtél be gyógyszert? – simította meg a homlokomat.
-Aha. Az előbb.
Sóhajtva hátradőlt, én pedig a mellkasára feküdtem. Átölelt, és így élveztük a nyugalmat, ami a helyiségben uralkodott. Addig, amíg Sora meg nem szólalt.
-Milyen kempingezés? És én, miért nem tudtam róla?
-Én se. Illetve azt nem tudtam, hogy ma megyünk.
-Istenem, az a rózsaszín pokolfajzat... – morogta.
-Jelen pillanatban nekem sincs kedvem sehova sem menni...
-Soraaa! – hallottuk hirtelen a kiáltást, majd azt, hogy valaki beront Sora szobájába.
-Ezt nem hiszem el – fogta a fejét a bátyám, majd kikelt az ágyból – Ayato, kuss! – szólt ki a folyosóra.
Én is felálltam, és érdeklődve figyeltem az eseményeket.
-Ó, hát itt vagytok – torpant meg a küszöböm előtt.
-Az oké, hogy mi itt vagyunk, de te mit keresel itt?
-Nem egyedül vagyok. Kaito épp a szüleiteket kíséri ki.
-Szóval megint elmennek – állapítottam meg.
-Nem ezt kérdeztem – dörzsölte Sora az orrnyergét.
-Hát megyünk sátrazni, nem? – bizonytalanodott el Ayato.
-Mint kiderült igen, de csak délben indulunk.
-Nekünk erről nem szóltak... Na mindegy, addig itt maradunk – vigyorodott el.
Soraval összenéztünk. Hát, oké...
Ha már így ki lettünk zargatva az ágyból, úgy döntöttünk, hogy inkább hasznosan töltjük el az időt. Megreggeliztünk, felhúztunk valami rendes ruhát, majd elkezdtünk pakolni. Fogalmam sem volt, hogy meddig fog tartani ez a kis kemping, de Sun-Heeból kiindulva már semmiben sem lehetünk biztosak.
Mire az óra delet ütött már készenlétben álltunk az utcánk, és a lányokra vártunk, akik meg is érkeztek. Egy nagy fekete kocsival.
-Hát ezt mégis honnan kukázták? – nézte tátott szájjal Ayato a járművet.
-Sziasztok! – pattant ki mosolyogva Sun-Hee.
-Honnan szereztétek ezt? – kérdezte Kaito.
-Sunnie apukájától kaptuk kölcsön – válaszolt June mosolyogva – Szóval nagyon kell rá vigyáznunk.
-Összesen 7 hely van benne, de a leghátsó ülések közül az egyiket lehajtjuk, így van hely a csomagoknak, a sátrak pedig fent kaptak helyet – magyarázta a rózsaszín hajú – És hogy szeretnétek ülni? Valamelyikőtöknek leghátra kell ülnie.
-Én Wataru mellett ülök! – jelentette ki Sora, én pedig hevesen bólogattam.
-Ayato ül leghátra! – vágta rá rögtön Kaito.
-Héj! – ellenkezett rögtön az említett – Ne már!
-Akkor ez eldöntve! – csapta össze a kezeit Sun-Hee – Pakoljatok be, és indulhatunk!
Az elféréssel volt egy kis probléma, Ayato kapott pár cuccot utastársnak. Alig fért el. Sora beült középre, én az egyik, Kaito pedig a másik oldalára.
-Teljes gőzzel előre! – kiáltotta Sun-Hee, mikor June beindította a motort.
-Hogy lehet, hogy már megint ezzel a kettővel megyünk valahova? – sóhajtott fel Sora, mert még emlékezett a múltkori élményfürdős kalandunkra.
Elnevettem magam.
Hát akkor kezdődjön a kirándulás!
-
Ez most ez kicsit rövidebb rész lett :3 De vegyétek bónusznak, most pár napig megint nem lesz új xD
Egyébként egy, illetve két körkérdés!
1. Ki jön a hétvégi Mondoconra? Én leszek, csak még nem tudom, hogyan.
2. Ki látta a Hős 6-ost / Big Hero 6-et? (mostanában nagyon rá vagyok kattanva xD)És ha igen, van olyan elvetemült, mint én, hogy shippeli Tadashit és Hirot? xD (egyébként szerintem Tadashi és Hiro kicsit olyan Wataru x Sora hatást keltenek, csak Wataru idősebb mint Hiro)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
