azon a napon | taekook ff (befejezett)

Prológus

Lassan kezdtem nyitogatni pilláimat, de mikor rájöttem, hogy hol is vagyok inkább visszacsuktam azokat. Hogy hol vagyok? A kórházban. És ki miatt? A volt legjobb barátom miatt. Miért csak volt? És miért miatta vagyok itt?

~2 évvel korábban

Május van, a suli utolsó napjait járjuk a legjobb barátommal, Taehyunggal. Mióta az eszemet tudom, ő a legjobb barátom. 2 éves korom óta ismerem, és azóta jóban-rosszban együtt vagyunk. Sokszor alszunk egymásnál, sokszor napokat töltünk úgy együtt, hogy a szüleink nem is tudnak róla. Vele kempingeztem először az erdőben, vele voltam először moziban, vele ettem először fagyit, szinte mindent vele csináltam először. Hogy bánom-e? Nem. Viszont, van egy dolog, amit nem tud rólam. Mégpedig a nemi identitásom. Ja meg, hogy valószínűleg belészerettem, de ez mindegy. Ma is a szokásosat csináljuk. Kihagyjuk az órákat és elmegyünk a plázába.

Most már itt ülünk a kedvenc kávézónkban és készülök neki elmondani.
-Taehyung, tudnánk beszélni?- kérdeztem tőle teljes komolysággal, ami nem olyan megszokott tőlem a személyisegemet ismerve.
-Persze, mondjad nyugodtan- bólintott egyet, a tipikus tégla mosolyát megvillantva.
-Megígered, hogy nem ítélsz el? És velem maradsz?- kérdeztem, majd kisujjamat az asztalra helyeztem, és ő készségesen összekulcsolta azokat
-Barátok leszünk, örökké. Na most már pedig mondjad- húzta el kisujját és mélyen íriszeimbe nézett.
-Én..én nem a...én nem a lányokhoz vonzódom-
-Te..te meleg vagy?- hangjában hallani lehetett a megvetést, az ítéletet, az undort.
-I..igen- dadogtam el keservesen.
-Egy hülye buzi volt a legjobb barátom?- nézett rám szégyenkezve, majd hangos nevetésben tört ki -Azt hittem ennél több vagy Jeon- nézett szemeimbe, majd megfogta magát és kiviharzott.

Azon a napon teljesen megváltozott az életem. Minden egyes nap a suliban megalázott, volt alkalom, hogy megveretett. Ha pedig vissza szóltam, vagy felhoztam a múltat rögtön elterelte a témát, vagy csak szimplán pofon vágtak a barátai. Ez történt ma is. Csak durvább volt. Sokkal durvább. Újra megtalált a két haverjával, akik egyébként egy párt alkotnak, persze az nem gond. YoonGi és Jimin. Igazából semmi bajom nem lenne velük, aranyosak, sőt még tisztelném is őket, amiért felvállalják másságukat, de nem fér a képbe, hogy hetente megverjenek.

Nyugodtan sétáltam ki tesi óráról, mikor az ajtó kicsapódott az pedig úgy fejen vágott, hogy rögtön hátra estem. Újra jöttek a szavak, aztán egy két rúgás, és ütés. Már megszoktam. De a végén mikor Tae odajött, és belerúgott a gyomromba teljes erővel, nem bírtam ki.  Ő még sosem vert meg. Azt mindig a csatlósaira hagyja, viszont ma megtörtént. Csak rugdosott, én pedig zokogtam. Majd kikapcsoltam. A végén még valamit mondott nekem, de nem bírtam felfogni.

Kinyitottam szemeimet újra, de minden homályos volt, oldalra pillantottam, ahol valaki fogta a kezem. És ez..Tae volt? Mikor felfogtam, hogy Ő Tae, szemeim kikerekedtek és elhúztam a kezemet.

-Mit...mit keresel itt?- néztem rá, mire csak nyammogott párat, majd szemeit kinyitva egy szoros ölelesbe vont.

-Én úgy sajnálom, nem akartam ilyen messzire menni, nagyon nagyon sajnálom- hadarta el fülembe, és nekem pár könnycsepp legördült az arcomon majd keservesen felszólaltam.

-Fáj a hasam, tehát légyszi..- csak ennyit mondtam, ő pedig vette az adást, és elhúzódott tőlem visszaülve a székre.

-Haragszol rám?- kérdezte lehajtott fejjel, én pedig nem bírtam ki, hogy ne nevessek.

-Haragszok-e? Szinte gyűlöllek Taehyung, de ha ezt haragnak akarod nevezni, felőlem hívhatod úgy is.- mondtam gúnyos hangnemben, majd Taehyung felnézett rám.

-Én tényleg sajnálom Jungkook, nagyon sajnálom- legördült pár könnycsepp az arcán, és én még jobban elmosolyodtam.

Annyi szenvedés, annyi megalázottság, annyi bantó szó, és bántó tett után most itt ül mellettem és a bocsánatomért könyörög.

-Bizonyítsd be, Kim Taehyung- mondtam, majd szemeimet lecsukva mély álomba merültem újra.

————————
Ha már elolvastad, remélem elnyerte a tetszésedet!❤️