azon a napon | taekook ff (befejezett)

11. rész

Már több, mint két órája itt ülünk. Mindent sikerült megbeszélnünk. Sok dolgot elmagyarázott, például Namjonnnal kapcsolatban. Tudtam, hogy ki ő, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli a szánalmas életem. Tae próbált kérni egy újabb esélyt. Megállapodtunk abban, hogy egy kis időre van szükségem, aztán majd eldől, hogy mi lesz a sorsa kettőnk kapcsolatának. Mikor ezt mondtam, neki csak egy ravasz mosoly ült ki arcára és elmotyogott egy "úgyis újra az enyém leszel Jungkook" mondatot. Természetesen arcomat rögtön pír fedte el. Lehet igaza van, sőt biztosan. Ha már most meg tudtam neki bocsátani, akkor mégis mit várok magamtól? Meddig fogom bírni távol tartani?

Megegyeztünk, hogy nem sietjük el a dolgokat, s ha kell ő tud várni. Egyedül annyit kért, hogy ne ignoráljam. Nem fogom. Hiányzott már ez az idióta, aki történetesen a szerelmem.

Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz lesz mindent elfelejteni neki újra. De valamilyen szinten meg tudom őt érteni. Bármennyire hülyén hangzik, de nem tudok rá sokáig haragudni. Inkább okozott csalódást, de nem vagyok rá dühös.

Sajnos, a szerelem ilyen. Fájdalmakkal jár, és mindent elnézel a másik személynek, mert annyira szereted, hogy félsz attól, hogy egy rossz döntés és elveszíted.

-...na Kookieee~ menjünk el moziba!- már vagy tíz perce könyörög nekem, de nekem az ég világon semmi kedvem nincsen ülni a sötétben, szótlanul órákon keresztül.

-Mennyire vagy kitartó?- kérdeztem, miközben nagyot sóhajtottam.

-Nagyon az vagyok!- mosolyodott el miközben kézfejemre simított. Nem húztam el, hisz a barátok is csinálnak ilyet...igaz? Persze, hogy igaz.

-Megölsz, Taehyung! De jó..menjünk moziba.- mondtam, és már csak azt vettem észre, hogy Tae a nyakamon csüng. Kissé bizonytalanul de én is átlendítettem karjaimat a teste körül és szorosabban magamhoz vontam. Ez neki, mint éreztem tetszik, hisz fejét nyakamba temette, s hallottam kuncogását, mit vékony bőrömre lehelt.
Pár percig így lehettünk, hisz már kezdtek zsibbadni a karjaim. Ebben az ölelésben érezni lehetett mindent...sajnálatot, bűnt, szeretetet, fájdalmat.
Nehézkesen elváltunk egymástól, majd megláttam hogy Tae szemei könnyesek. Arcát kezeim köze fogtam és hüvelykujjammal letöröltem könnyeit. Pofikáját cirógatni kezdtem, ő pedig még jobban sírni kezdett. Nem tudom, hogy mi lehet a baja, de nagyon rossz így látni. Újra magamhoz vontam, és szorosan tartottam karjaimban. Mivel elég kényelmetlen póz volt jobb kezemmel megütögettem a combját. Vette a célzást és lábát átemelte csípőm fölött, majd sikeresen helyet foglalt az ölemben.
Szerencsére ebben a parkban nagyon kevesen tartózkodnak, kissé elhagyatott, ezért is szeretem ennyire.

-Tae...shh..mi a baj?- simogattam hátát, miközben ő tincseimmel kezdett szórakozni. Bár még mindig éreztem, hogy könnyei potyognak, de már közel sem annyira, mint az előbb.

-Én...nagyon rossz ember vagyok, Jungkook. Nem érdemellek meg téged.- húzódott el a nyakamtól, és lehajtott fejjel intézte hozzám szavait.

-Figyelj Taehyung!- fogtam arcát kezeim köze, és felemeltem azt. -Nem vagy rossz ember, csináltál pár hülyeséget, de ki nem? És Tae...tudod, hogy szeretlek. Csak adj időt. Rendben...kicsim?- mosolyodtam el a végén, ő pedig újra zokogni kezdett. Két almácskájára pusziltam, hogy könnyei eltűnjenek. Ezt a tettemet megmosolyogta, de láttam, hogy ez most nagyon jól esett neki.

-Rendben- húzta ő is széles mosolyra ajkait, majd újbol megölelt, miközben nyakamra adott egy csókot. Akaratomon kívül is egy jóleső sóhaj csúszott ki a számon. Mikor rajöttem, hogy mit is csináltam arcomat hatalmas pír fedte el. Hat ez nagyon jó. Tae gondolom felbátorodott, és újabb puszikat adott nyakamra. Amik be kell vallani, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jól estek. Pár perc kellemes kényeztetés után, elhúzódott. Kissé szúrós volt a tekintetem, ő pedig egy puszit adott homlokomra és odasuttogta.

-Szeretlek Jungkook- szivem kihagyott egy ütemet. Na jó, szerintem leállt. Elengedte az arcomat és már ki akart szállni az ölemből, de visszahúztam.

-Én is szeretlek Téged!- mondtam, majd én is megpusziltam homlokát. Kipattant az ölemből és felállt elém.

-Na mi az?- mosolyogtam rá.

-Megyünk akkor?- nyújtotta felém kis kacsóját, én pedig tenyerébe bújtattam a kezemet. Ujjainkat összekulcsolta, és így kezdtünk el sétálni.

Egy bő fel óra sétálás után elértünk a mozihoz. Taehyung, mint egy kisgyerek ugrált a pénztár felé, de természetesen nekem kellett fizetni. Bár legalább kaptam érte egy puszit. Annyira hiányzik már a csókja, lassan egy hónapja nem érezhettem puha párnácskáit. De én kértem, hogy várjunk. Hülyeség lenne, ha mégis én csókolnám meg?

A moziban semmi érdekes nem történt, végig fogtuk egymás kezét, míg a film tartott. Bár kaptunk pár nem túl szép tekintetet, de néhány kis tizenéves kislány szinte rajongva bámult ránk. A film után elindultunk haza. Csendben sétáltunk egymás mellett, míg ő derekamat én pedig már vállát karoltam át.

-Jungkook- nézett fel rám boci szemekkel.

-Mondjad- kezdtem el simogatni felkarját.

-Ott aludhatok ma nálad?- megtorpantam kérdésére, ő pedig csak szomorúan nézett rám, gondolom meglepte, hogy így reagálom le.

-Miért akarsz ott aludni?- kérdezem tőle miközben már karjaimat is leengedtem magam mellé.

-Csak...szeretnék újra veled aludni...de ha ennyire baj...-szipogott-Akkor megyek haza. -sarkon fordult és elindult. Kicsit későn kapcsoltam, de a nevét utána kiáltottam. Nem állt meg, így utána szaladtam. Karja után kaptam, és szembe fordítottam magammal. Arcunk között alig volt tíz centiméter. Annyira megszüntetnem most ezt is a kicsike távolságot is kettőnk között. De nem tehetem.

-Aludhatsz nálam, Tae- mosolygok rá, ő pedig gyorsan atölel derekamnál. Kezeimet én is átlendítem nyaka körül, és hátát kezdem simogatni. Majd fülébe suttogtam:
-Remélem, hogy minden rendben lesz közöttünk újra, TaeTae!-

—————
I'm done.
Fárasztó hetem volt, nem tudom, hogy hozok-e részt a hétvégén de próbálok.

Köszönöm ha elolvastad és ha adsz valamilyen visszajelzést erről a részről is.♥️♥️♥️

Puszi a pocitokra, kedves olvasóim!🧡