azon a napon | taekook ff (befejezett)

2. rész

Taehyung szemszöge:

2 hét telt el a Jungkookkal való találkozásom óta. Azóta nem mentem suliba, és igazából a házból se nagyon megyek ki. Hogy mit akartam vele aznap beszélni? Elmondani elsősorban, hogy én is meleg vagyok. Aztán, amikor sikerül kibékülnünk teljesen bevallani neki, hogy szeretem. Igen, szeretem őt. Nem, nem legjobb barátként. Sokkal több. Mikor megláttam a suliban, hogy milyen jóban van azzal a HoSeok gyerekkel elkapott a féltékenység, azért ütöttem meg őt. Nagyon megbántam, de nem csak ezt, mindent, amit tettem ellene. Tudom, hogy nehéz időkön ment keresztül, de én mégis megtettem. Borzalmas ember vagyok. Nem tudok mit tenni ellene. Mindig is elleneztem azokat az embereket, akik a saját nemüket szeretik, erre most én is ilyen lettem. Mikor két évvel ezelőtt Kook elmondta, hogy ő más nagyon kiakadtam. Aztán kezdődtek a legjobb barátom nélküli napok. Rájöttem, hogy mennyire is hiányzik ő nekem. De nem tettem ellene semmit, sőt jobban elkezdtem őt bántalmazni. Mondhatni terrorban tartottam. Olyat is hallottam, hogy majdnem depresszióba esett emiatt. Ha ez tényleg igaz, és az én hibámból, azt sosem bocsájtom meg magamnak.

De hogyan is jöttem rá, hogy meleg vagyok? Egyszerű. Nem állt fel lányokra. Emellett, ha megláttam egy párt, nem a lány formás melleit néztem meg, hanem a mellette levő férfi annál is formásabb fenekét. Aztán a két haverom összejött, és nem elleneztem, sőt örültem nekik. Már ez is fura volt. Lett egy barátnőm. Undorodtam akárhányszor meg kellett érintenem, de ami a leggázabb volt, az az, hogy mikor le akartunk feküdni, nagyjából fél óráig kényeztette tagomat, sikertelenül. Aztán, ha láttam Kookot a szívem kihagyott egy ütemet, volt, hogy az ő képére kényeztettem magamat esténként. Ijesztő.

Csengettek, és én lementem. Gondoltam a postás, hisz őt érdeklem csak. Jimin és Suga az első pár napban még kerestek, de elmondtam nekik mi történt, és mondtam, hogy magányra van szükségem. Ezt meg is értettek. Azóta csak naponta írok nekik, hogy tudják életben vagyok. Ezzel ők megelégszenek és nekem is elég.
Lesiettem a lépcsőn, majd ugrottam is az ajtóhoz, hogy kinyithassam. De, amikor ezt megtettem, nem várt személy állt az ajtómban.

-Jungkook?- kérdeztem tőle, aki csak lesokkolva nézett engem. Nem lepődök meg, fogytam vagy 5 kilogrammot, és sápadt is lehetek. A szememimről ne is beszéljünk a sok sírás miatt.

Jungkook szemszöge:

Miután találkoztam Taeval semmit nem hallottam róla. Pár napig még tűrtem de aztán megkerestem a barátait és megkérdeztem tőlük. Aggódtam Taehyungért, és ha ehhez az kell, hogy attól a két embertől kérjek segítséget, akik megaláztak, hát rendben. Szerda délután megvártam Yoongit és Jimint és odamentem hozzájuk. Legnagyobb meglepetésemre ők nyitottak velem beszélgetést, és nem durvák voltak, hanem kedvesek és segítőkészek. Azt mondták nekem, hogy Tae beteg, de éreztem, hogy ez nem igaz. Ezért, igaz kicsit nehezen, de sikerült kiszednem belőlük azt, hogy miattam van rossz kedve, de azt már nem mondták el miért. Átgondoltam minden lehetséges opciót, amivel megbánthattam, és ami miatt csak így felszívódik. Semmi nem jutott eszembe. Azon a héten nem firtattam tovább a témát. Írtam Taenak egy SMS-t vasárnap este, hogy találkozzunk, de nem válaszolt. Na itt már kezdtem félni. Úgy álltam hozzá, ha most hétfőn se jön iskolába elmegyek a házához. Nem jött. Újra megkerestem Jiminéket, akik nagylelkűen elmondtak nekem Tae lakcímet. Nem mintha nem emlékeznek rá, de azért biztos, ami biztos.

Utolsó órám után, ami történetesen matematika volt, szaladtam is a már rég nem látott ház felé. Elindultam teljesen magabiztosan, szinte kocogtam, de mikor a kapuhoz ertem megtorpantam. Miért is vagyok itt? Ez az egy kérdés keringett a fejemben, de végül habozás nélkül sétáltam át a kapun, majd kezdtem csengetni. Na jó, szinte ráfeküdtem a csengőre. Egy kis idő múlva Tae nyitott ajtót. Nem tudom melyikünk lepődött meg jobban a másik látványán. Taehyung nagyon rosszul nézett ki. Szemei pirosak és duzzadtak voltak, ebből következtetek, hogy sokat sírt. Sápadt volt, kócos hajjal, és ha jól megnézem még fogyott is nem keveset. Istenem, mit tettem? A kínos csendet, és egymás felmérést köztünk ő törte meg mély, de mégis bájos hangjával.

-Jungkook?- nézett rám kikeredett szemekkel, én pedig még mindig lesokkolva álltam előtte, hisz én nem ezt a Taehyungot ismerem.

-Mit keresel itt Jungkook?- kérdezte az ajtonak dőlve, és közben pulcsija ujját szorongatta.

-Be..bemehetnék?- kérdeztem tőle dadogva.

-Hát..ahj..gyere- állt félre az ajtóból, és én rögtön bementem. Cipőmet a szokásos helyre tettem miután levettem magamról, majd Taet követve a nappaliba mentünk és ott leültünk egymással szembe. Pár percig kínos csönd uralkodott közöttünk, amit én szakítottam meg.

-Mi történt Tae? Miért nem jöttél suliba? Miert nem válaszoltál?- kérdeztem tőle kétségbeesetten.

-Tudni akarod az igazi okát?- ráncolta össze homlokát, majd rám vezette tekintetét.

-Persze- válaszoltam rá rögtön.

-Miattad.

——————
Remélem tetszett ez a rész is, és ha így van akkor adjatok valami visszajelzést, hogy megéri felraknom a többi részt is. ❤️😊
Legyen szép napotok! ❤️❤️