azon a napon | taekook ff (befejezett)

6. rész

Percekig, sőt szerintem már egy órája állok itt és bámulok magam elé. Még mindig sokkban vagyok, hisz azt mondta, hogy szeret. Ez hülyeség! Ő engem nem szerethet, hónapokig alázott meg, hol szavakkal, s volt, hogy tettekkel. Nem mondom, hogy nem örülnék neki, de jelen esetben nem tudok emiatt boldog lenni. Biztos, csak valami átmeneti fellángolása van.

Felsétáltam az emeletre, és kopogtam az én szobám ajtaján, hogy bemehessek. Egy idő után sem érkezett válasz, így benyitottam. Megpillantottam az ágyamon fekvő Taehyungot, aki magzatpózba húzta magát össze és a párnámat ölelgetve alszik. Elaludt. Körülötte legalább harminc zsebkendő van, de a lepedő így is átázott. Ez most a legkevésbé sem érdekel, hogy őszinte legyek. Ami fontos, hogy nem akarom őt megbántani.

-Én is szeretlek- suttogtam neki, majd egy nyálas puszit adtam arcára. Olyan aranyosan alszik, ahogy szuszog ajkai kicsit elválnak egymástól. Olyan békés, olyan nyugodt. Betakargattam egy pléddel, majd ezután visszamentem a nappaliba.

Mivel elég korán volt, igazából alig múlt el dél így leültem és csak gondolkoztam. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Nem tudom, hogy mi történt vele az elmúlt két évben, ami miatt ilyen lett. Azt sem értem, hogy mire volt jó ez a sok bántalmazás, ha szeret engem. De várjunk egy kicsit. Szeret? Akkor ez azt jelenti, hogy az érzéseim végre viszonzottak lettek? Erre a gondolatra akaratomon kívül is elmosolyodtam, majd egy nagy koppanást hallottam fentről. Rögtön felsiettem, de a látvány, ami fogadott nevetésre késztetett. Taehyung a földön feküdt és simogatta a fenekét miközben próbált feltápászkodni a padlóról.

-Ne segítsek?- szóltam hozzá, mire ő csak megijedt és rögtön fel is pattant.

-Jungkook..te mit csinálsz itt?- kérdezi tőlem kikeredett szemekkel.

-Itt lakom?- mosolyodok el, majd leülök az ágyamra és megütöm magam mellett a helyet jelezve, hogy ő is leülhetne mellém. Természetesen vette az adást, és rögtön le is huppant elém, lábat törökülésbe húzva.

-Akkor nem álmodtam...basszus- mondta elhaló hangon, de én tisztán értettem.

-Nem álmodtal, tényleg azt mondtad, hogy szeretsz- mosolyodtam el, de válaszképpen, csak egy párnát kaptam az arcomba -YA!- kiáltottam fel dühösen, mégis mosolyogva -mi a baj Tae?- Ő erre csak arcát kezeibe temette, de én elhúztam azokat és közelebb hajolva hozza ujjainkat összekulcsoltam. Nem válaszolt, így hüvelykujjammal cirógatni kezdtem kézfejet így az ő arcára fokozatosan kúszott egy mosoly. -Kérdezhetek valamit?- erre sem felelt csak félénken bólintott párat. Mióta vagyok én a bátrabb? -Komolyan gondolod?- felemelte fejét. Sötétbarna íriszeivel az én tekintetemet kereste, amit mikor megkapott szinte el is veszett benne. Újból csak pár bólintást kaptam, de ez mindennel többet ért. Ha lehet még közelebb másztam hozzá, és a szabad kezemmel arcára simítottam. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottuk meg, s mostmár csak arra eszméltem fel, hogy egyre közelebb hajolok hozzá. Észrevettem egy kisebb félelmet, esetleg kétségbeesettseget az arcán, de nem foglalkoztam vele. Szemeim lecsukódtak és párnácskaimat az övére tapasztottam. Lágyan kezdtem mozgatni ajkaimat az övén, de mikor már egy idő után sem csókolt vissza el akartam húzódni. Mintha ez valamifajta áramütésként érte volna őt, úgy kulcsolta össze karjait a nyakam körül és húzott közelebb magához. Megharapta alsó ajkam, hogy bejutást nyerjen de nem adtam meg neki. Itt most én dominálok TaeTae.

Mikor már megelégeltem a finomkodást, és az enyhe puszikat én nyaltam végig mézédes ajkán és nyelvemet már rögtön át is helyeztem a szajüregébe. Felterkepeztem az utolsó négyzetmilimétert is, mire pihegve, levegőért kapkodva elváltunk egymástól. Szánk között egy nyálcsík csüngött, amit újra ajkaira hajolva lepusziltam. Jobb kezemmel arcára simítottam, majd eldőltem vele az ágyon. Ő a fejét mellkasomba fúrta én pedig haját kezdtem cirógatni.

Nem kellenek most ide szavak, tökéletesen sugárzik mind a kettőnkből az, amit egyébként el akarunk mondani.

Pár perc elteltével Tae elkezdett fészkelődni és alkarján megtámaszkodva mellettem fordult felém. Arcán ott lapult egy őszinte mosoly, szemei pedig ragyogtak. Se szó, se beszed közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ez a csók másabb volt, mint az előző. Sokkal több érzelem volt benne. Szeretet, kétségbeesettség, sajnálat, félelem, de legfőképp csak is szerelem. Miután meguntuk egymás ajkainak kóstolgatását, izlelőszerveinket egymáshoz érintettük és azok rögtön vad táncba kezdtek dominanciáért küzdve. Nem hagytam magam, így Tae egy idő után feladta a harcot, ami engem mosolygásra késztetett.

Mikor már egy cseppnyi oxigénünk sem maradt muszáj volt, hogy elváljunk. Újra ráhajolt mellkasomra és ujjaival kisebb köröket rajzolgatott a hasfalamon, természetesen pólómon keresztül.

-Szeretlek, Kook

——————
Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!❤️😊
Kitartást a sulihoz!😝