azon a napon | taekook ff (befejezett)

5. rész

Jó olvasást!❤️

A hirtelen kijelentése miatt köpni-nyelni nem tudtam, sőt még pislogni is elfelejtettem. Arról, hogy szerintem levegőt sem vettem, ne is beszéljünk. Pár percig csak bámultam rá értetlenül, és vártam arra, hogy mikor derül ki, hogy ez egy vicc és ver meg újra. Komolyan mondom, ettől az is jobb lenne. A nagy homofób Kim Taehyung meleg? Pár éve pont emiatt veszítettem őt el, most meg kijelenti nekem nemes egyszerűséggel, hogy ő is a saját neméhez vonzódik. Akkor ezért közeledett ennyire, de várjunk, attól, hogy meleg vagyok én nem foglalkozok minden fiúval így.
Pár perce figyelem őt szavak s tettek nélkül, mire ujjait kihúzta az enyémek közül és felállt.

-Mindent értek- egy fájdalmas sóhaj kíséretében hagyta el ez a két szó csodás ajkait, és az ajtó felé indult. Továbbá is csak bámultam a semmibe, de mikor a kilincset lenyomta hirtelen észhez tértem.

-Nehogy elmenj!- mondtam határozottan és felpattantam az ülőbútorról.

-M-mi?- kérdezte szegénykém dadogva, még mindig az ajtót bámulva. Mögé sétáltam és ujjait lefejtve a kilincsről újra összekulcsoltam az enyéimmel. Egy enyhe bizsergés járta át a testemet, enyhe? Tiszta libabőr lettem.

-Ne menj el! Nincs ezzel semmi bajom, mégis miért lenne? Csak meglepődtem. Ennyi.- széles mosolyra húztam számat, ő pedig szinte azonnal a derekamat átkarolva bújt közelebb hozzám, természetesen az ölelest azon nyomban viszonoztam és összefontam karjaimat a teste körül. Simogatni kezdtem a hátát, hogy kicsit lenyugodjon, mivel ha a szívverése nem csillapodik nagy valószínűséggel hívhatom a mentőket. Sokáig álldogaltunk így és már eléggé zsibbadt úgy mindenem. Eltoltam magamtól Taet, és kezemmel vegsimítottam arcán.

-Nagyon szeretlek, Jungkook!- mondta majd újra megölelt, de ez már sokkal határoztabb volt tőle. Szavai hallatán lefagytam, hisz ha ő nem is úgy szeret, mint ahogyan én őt, legalább szeret...

-Jól van Tae, mostmar elég, fáj a lábam- ütögettem meg a hátát majd elhúzódott tőlem és durcás arccal bámult rám. -Ne durcizz, mostmár ölelgethetsz, amikor akarsz, de ha így folytatod nem az ütések miatt leszek kórházba hanem emiatt- mosolyodtam el, mire ő csak megforgatta a szemeit és sóhajtott -Na mi az?-

-Sose hagyod abba, hogy azzal piszkálj? már annyiszor bocsánatot kértem, többre nem futja próbállak...kibékíteni, próbálom...behozni ezt a 2 évet, de ha nem hagyod nem megy- könnyezett be, majd cipőjét kezdte lehúzni magáról -mindegy is- elindult a nappali felé újra de megragadtam a csuklojat és visszahúztam magamhoz.

-Nem kérheted tőlem, hogy felejtsem el, de már megbocsájtottam- mondtam lágy hangon majd a hajába pusziltam és a konyhába vettem az irányt. Szemem sarkából még visszapillantottam a fiúra, hisz nem jött utánam, de mikor észrevettem mit csinál elmosolyodtam. Azt a pár tincset simogatta a fejen, ahova pusziltam. -Kérsz még puszit?- kacsintottam rá, ő pedig teljesen kővé dermedt, mikor rájött, hogy ezt láttam.

-Nem láttál semmit, jó?- kérdezte ingerülten, majd felém indult a konyhába.

-Jó jó- kuncogtam fel.

-Most mit nevetsz?- kérdezte rám pillantva, miközben felült a konyhapultra.

-Édes vagy, hogy a puszim helyét simizted TaeTae- pusziltam most homlokára, miközben átnyúlva fölötte elvettem egy serpenyőt, végig tartva a szemkontaktust.

-Mi..mit csinálsz Kook?- dadogta, miért dadog? Oh..elpirult!

-Nem puszilhatom csak úgy meg a legjobb barátomat?

-Ja..legjobb barát- motyogja, de én pont tisztán értettem ezt. Inkább nem is válaszoltam rá, nehogy vitába keveredjünk. A hűtöhöz mentem és kivettem pár tojást. Felütve azokat a serpenyőbe helyeztem és elkezdtem kavargatni. Hyungom minden mozdulatomat végkövette, néhol megnyalta az ajkait, valamikor be is harapta azokat. Ezzel tud az őrületbe kergetni. Na ezzel nagyon! Egy bő 15 perc után már kész is voltam a virslis rántottaval. Elkezdtem felvágni a zöldségeket, közben pedig beszélgettünk. Legalább 20x bocsánatot kért tőlem az elmúlt hónapok miatt, de már rászóltam, hogy fejezze be. Mikor minden elkészült, Tae megterített és leültünk enni egymással szemben. Jó étvágyat kívántunk a másiknak, majd elkezdtük enni.

-Ez nagyon finom volt!- fogta hasát Taehyung, miközben hátradőlt a székben.

-Örülök, hogy ízlett- mosolyogtam rá, majd a tányérokat összeszedve mentem a mosogatóhoz. Elkezdtem tisztítani a koszos edényeket, mikor hirtelen megölelt hátulról valaki. Illetve nem valaki, pontosan tudom, hogy ki fonta körém izmos karjait. Az én szerelmem. Kim Taehyung. A hideg rögtön végszaladt testemen, és mintha ezt megérezte volna adott egy csókot a nyakamra meleg lehelletével kísérve. Persze, ebbe mégjobban beleborzongtam, de eszem ágában sem volt eltolni magamtól. A legnagyobb baj az egészben, hogy nem értem őt, miért csinálja ezt velem? Miért játszik az érzéseimmel? Hirtelen ellepték az ilyen gondolatok az elmémet, és tengelyem körül megfordulva szembe kerültem vele.

-Miért csinálod ezt Tae?- kérdeztem tőle, miközben a földet pásztáztam, mintha annyira kíváncsi lennék rá.

-Mert szeretlek- miután ezt kimondta sarkon fordult, s az emeletre szaladt.

————————
Ha tetszett nektek ez a rész, akkor voteoljatok, mert tudnom kell megéri-e folytatnom. ❤️❤️