2. fejezet

20 2 0
                                    

Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a közeli városba, mert ha Eita folytatni akarja a fejvadászkodást akkor fegyverekre lesz szüksége. Nagy szerencséjére velem találkozott. ugyanis én ismerem a város feketepiacának a legjobb árusait.

Már egy jó ideje haladtunk az út melletti fákon amikor meghallottuk pár közeledő katona hangját. Azonnal hátrafordultam, hál istennek Eita ott guggolt a mögöttem lévő faágon. Összenéztünk és azonnal tudtuk hogy megtalálták a rabszállíto kocsit a hullákkal.Úgy utálom magam hogy nem takarítottam fel.

- Jobb hogy ha sietünk - szóltam hátra és Eita kezébe nyomtam egy tőrt - ha valami netán balul sülne el

- Nem fog - nézett a szemembe

- Rendben akkor menjunk - ugrottam a következő ágra

Mikor az erdő széléhez értünk észrevettem egy kisebb csoport birodalmi katonát amint az utunkat készülték elállni. szerencsére csak egy tucat volt belőlük. Ezekkel pedig igazán konnyen végzek. Odafordultam a mellettem álló Eitához és mintha már évek óta eggyütt dolgoznánk a katonákra vetettük magunkat.

Én elhajítottam mind a kettő tőrömet amik belehasítottak egy birodalmi vállaiba, és ezzel harcképtelenné tettem őt. Eközben Eita már kettő másik torkát elvágta. Ugyes srác, gondoltam, ha így folytatja még le is maradok. A következő pillanatban már én is két katona hullája fölött álltam. De máris jött a következő, lesujtott a csata bárdjával de félre ugrottam és a következő pillanatban az ellenfelem fejetlenül hevert a földön. Ezután körülnéztem és megpillantottam ahogy egy alattomos birodalmi hátulról közelít Eita felé. Azonnal ott termedtem a Fiú mögött és egy csapással leszűrtam a támadót.

- Kösz - szólalt meg Eita - azt hiszem itt végeztünk

- Ja, de most már új ruhákat is kéne szereznünk. Ezek csupa véresek - válaszoltam

- Felőlem jó, de hogy fogunk bejutni a városba így?

- Oh előtte még feltakarítunk. nem akarom hogy így a nyomunkra akadjanak

- Rendben de hova rakjuk a hullákat?

- Természetesen behalyigáljuk őket a folyóba

- De akkor nem kerülnek elő túl hamar?

- Nem mivel a folyó nem a város felé folyik ezért nem igen fog előkerülni meg amúgy is a nehéz páncélzatuk lehúzza őket

- Ha te mondod

Ezzel elkezdtük a folyó felé vonszolni a hullákat. Mire mindegyik katonát bele haljítottuk a folyóba addigra már teljesen beesteledett tehát eljött a mi időnk. Hála az árnyékoknak könnyen elosonhattunk a fal egy olyan részéhez amit nem őriztek. Mikor hirtelen megálltam Eita egyenesen nekem jött.

- Bocsesz - kezdte

- Semmi - vágtam rá

- És hogy is akarsz bejutni? - kérdezte a fiú miután körbenézett

A szennyvíz csatornán át

- Hogy mi? De hát ez undorító!

- Ha van jobb ötleted, hallgatom

Mivel nem válaszolt úgy értelmeztem hogy nincs tehát az én tervem lépett életbe. Mikor az egyik felhő eltakarta a holdat odaléptem a csatornát takaró rácshoz és lefeszítettem. Azután Eita belépett a csőbe utána meg én is és visszahúztam a rácsot magunk után. egy idejig mászkáltunk a szennyvízben amíg ki nem lyukadtunk a Szenny tó partján.

- Ez a hely meg mi a fene? - csodálkozott el Eita

Kérlek szépen ez itt Lyondess alvilága - mutattam végig a Szenny tó partján elterülő városon - van itt minden a kalózoktól kezdve a fekete kereskedőkön át a piti tolvajokig és persze ez a fejvadászok eggyik fellegvára

- Aha, de hol szerzünk fegyvert és új ruhákat?

- Ó ezen ne törd a fejed. Ismerem a város legjobb kereskedőjét

Így elindultunk drága ismerősöm Madame Daruma kacatboltja felé.

FINAL FANTASM (HUN)Where stories live. Discover now