FINAL FANTASM (HUN)

13. fejezet

Eita egy ideje már visszament a többiekhez aludni én meg csak üldögéltem a faágon. Borzasztóan unalmas volt, és még csak éjfél felé járhatott az idő. Már meguntam a csillagok kötögetését és számolgatását ezért most az erdőt mustráltam. Ekkor megpillantottam hogy egy hatalmas zöldes kék fényáradat robban ki délkeleti irányba. Nagyon meglepődtem mindenképpen rá kell jönnöm mi a fene lehet az. Viszont a többieket nem akartam felébreszteni, ezért úgy döntöttem hogy magam vágok neki ennek a kis problémának elvégre én őrködtem. Csak remélni tudtam hogy addig senki nem talál rá a táborunkra. Átugrottam a következő faágra és még egyszer hátranéztem a csapatomra, akik lassan már a családom lettek. Milyen ironikus..... a magányos fejvadásznak családja lett. Ezért is kell mindenáron megvédenem őket. Ezekkel a gondolatokkal indultam el délkeletnek az erdő fáinak magastatain.

Amikor odaértem leesett az állam. Egy tó mellett álltam, egy nagyon nagy tó mellet. És maga a tó világított azúrkék fénnyel a sötét éjszakában. Jobban körülnéztem és megpillantottam egy nőt a tó túlsó partján. Valószínűleg ő idézte elő ezt a csodás látványt, de vajon miért. Nem kellett tovább várnom mert a nő rálépett a tó tükörsima felszínére és elkezdett befelé sétálni. Pár lépés után gyönyörű hangon dalra fakadt.

Nemsokára elérte a tó közepét ahol elkezdett táncolni és olyan kecsesen mozgott akár egy madár. Ebben a pillanat megállta és azonnal leesett hogy észrevett. Csak most vettem észre de volt nála egy gyönyörűen dekorált csatabárd, és úgy tűnt igen jól tudjahasználni. Ekkor kinyújtotta a kezét és megszólalt.

Lépj közelebb kedvesem nincs semmi okod félni tőlem - mondta olyan hangon hogy még én is elhittem hogy nem hazudik

Ezért leugtottam a fáról és beléptem a tó árasztotta azúrkék fénybe. A nő pedig odajött hozzám és megállt előttem. Sötét kék ruhája úgy lebegett körülötte mintha vízben úszna

Mi szél hozott - kérdezte gyengéd hangon

Nem messze jártam és megpillantottam a fényt - válaszoltam

Yuta ugye? - kérdése hasba vágott

I-igen, de honnan......

Tudom? - fejezte be a mondatot helyettem - onnan hogy én vagyok a Tó Úrnője Lady lake alapítója és első királynője és onnan hogy te nem csak egy átlagos ember vagy.

T-tényleg? - kérdeztem riadtan. Hogy a fenébe történik ez mindig velem

Igen nem csak Gunnthrá királynő képes hatalmas erejű varázslatokra. Az én mágiám például a víz és e köré a tó köré épül. Igazából az az eredeti Tündér Tó. Amire Lady Lake épült az csak a nevét viseli semmi más, csak azért hogy elrejtsük a tó varázslatát tettük mind ezt.

De miért ragyog ennyire fényesen a tó?

A tó nem csak a varázslatom forrása hanam egy interdimenzionális portál is. Időben és térben is lehet vele utazni. Én például csak ennek hála tudok itt lenni és csak én használhatom.

Ez szinte adta magát. Ilyen nagy erőnek határt kell szabni - gondolkodtam el

Pontosan. Ez is egy olyan rituálé mint a többi mágikus királyságé. Jó példa rá Gunnthrá királynő tükre. Annak segítségével tud álmokat közvetíteni.

Értem - kezdtem - de mégis mit keres itt?

Már vártam erre a kérdésre - jelentette ki - kérlek szépen azért mert én is segíteni akarok Niflheimnak. Mivel ha Gunnthrá királynő birodalmát lerohanják akkor Lady Lake is veszített. Ezért adom nektek az erőm egy részét

Biztos benne? - néztem a nőre

Teljesen biztos - és átnyújtott két kék zafír nyakláncot - az egyiket te tudod használni a másik pedig a barátodat illeti

Értettem - elvettem a nyakláncokat és jól megnéztem őket - És nagyon köszönöm - néztem volna fel a Tó Úrnőjére de ő addigra már eltűnt a hullámok habjai közöztt.

A beszélgetés után szépen lassan visszasétáltam a táborhoz. Közben lassan hajnalodott, észre sem vettem mennyi ideig elvoltam. Amikor visszaértem minden a feje tetején állt. Linde , Mina, Anzu és Tatsuki össze vissza rohangáltak pakoltak hol fel a szekérre hol le arról. Taisei pedig az idegroncsnak kinéző Eitával szemben ült. Úgy döntöttem belépek a tisztásra. Amint kiléptem a bokrok közül azonnal minden fegyver rám szegeződött. Majd mikor rájöttek hogy csak én vagyok leengedték a pengéket. Eita pedig ledobta a lándzsáját és ökölbe szorított kézzel és könnyes szemekkel mérgesen odaállt elém.

Te idióta! - kiáltotta és egy hatalmasat lekevert nekem

Ezután csak arra emlékszem hogy elterülök a földön Eita melletem térdre rogyva zokog a többiek meg össze vissza kiálltoznak és rohangálnak majd szépen lassan elsötétedett.