FINAL FANTASM (HUN)

9. fejezet

Arra ébredtem hogy esik az eső. Már bőrig áztam mivel valószínűleg már egy ideje eshetett. De valahogy az eső annyira kellemes volt. Ezután felmértem a helyzetet a tetőn aludtam el. És valószínűleg senki sem keresett. Hála istennek, most úgy sem volt az emberekhez kedvem inkább elhatároztam hogy teszek még egy sétát. Valahol a főtéren járhattam amikor valami fejbe vágott, majd megint. Felnéztem az égre és egy jégdarab a homlokomra esett. általában keményfejű vagyok de ez most fájt.Úgy döntöttem mégis inkább visszamegyek a raktárba. Amikor odaértem kopogtam az ajtón az azonnal kivágódott és Eita berántott rajta. Ezután megragadta a vállamat.

Hogy képzeled hogy csak így eltűnsz? - förmedt rám idegesen - el sem hiszed mennyire agyon aggódtam magam miattad te idióta. És hogy jutott eszedbe ilyen viharban egy szál ingben mászkálni? - A kérdések rohama majdnem ledöntött a lábamról

Nyugodj meg csak elaludtam este a tetőn és most ébredtem fel - válaszoltam higgadtan

A francba is miért nem néztelek ott is, pedig az egész várost felforgattam hogy megtaláljalak - mondta mérgesen és felfújta az arcát akár egy hároméves. Uram isten annyira aranyos.

Y-yuta az orrod - nézett rám furcsán. Én meg azonnal odakaptam a kezemet. Elemeltem és megláttam hogy eleredt az orrom vére. Istenem mit tegyek ebből mindenki rájön hogy teljesen belezúgtam Eitába. Ahogy felnéztem láttam hogy a másik fiú arcát is teljesen elöntötte a pír

De a lényeg hogy most itt vagyok - váltottam gyorsan témát

Igen de nehogy még egyszer ilyen csinálj - bokszolt a vállamba gyengéden

A kínos beszélgetés után Eita felvitt a szobájába ahol odaadta a csomagomat amiből én elővettem egy váltás ruhát és gyorsan átöltöztem. Majd visszamentem a többiekhez.

Most hogy végre itt vagy bemutatnék mindenkit - mondtam eita miközben leültem mellé

Lindet már ismered többé kevésbé - kezdte - ő a céh főnöke

Pontosan - mosolygott rám a nő

Én Mina vagyok - ugrott oda hozzám a lány aki eddig Anzu hajával babrált - én segítek beszerezni az árukat az igazán makacs eladóktól - villantott meg egy huncut mosolyt

Ő pedig - mutatott a fiú felé - Taisei

Én volnék a testőrség - nyújtott kezet - örülök a találkozásnak

Na és pontosan hogy is találkoztatok ti hárman? - kérdezte Linde miközben rákönyökölt a térdére

Igeeeeeen arra én is kíváncsi vagyok - kiáltott fel Mina

Rendben akkor hadd kezdjem a legelején - mondtam - először is én bérgyilkosként dolgozom általában és éppen egy akció után az erőben táboroztam mikor meghallottam a kocsit amiben Eitát vitték. Túl kíváncsi voltam ezért kiszedtem a kocsiból

Azt se felejtsd el hogy mindegyik őrt le csaptad - szólt közbe Eita

Igen de azért a véres gyilkolászást ki akartam hagyni. Tehát másnap reggel elmentünk egy ismerősömhöz Lyondess csatornáiban található városba. Ott eltöltöttünk pár éjszakát majd útnak indultunk errefelé. Egyik este megálltunk egy erdőben reggel pedig arra ébredtünk hogy Anzu bámul minket azután ő is csatlakozott. Együtt átkeltünk a Diana falon mjd pedig az erdőben a hegy mésik lábánál összetűzésbe keveredtünk pár antel. Azután találkoztunk Lindel és bejöttünk a városba.

Hú ti aztán nem lógattátok a lábatokat - pattogott össze vissza Mina

És a Diana falon csak úgy átengedtek két fejvadászt és egy banyát? - kérdezte Taisei

Kit nevezel te banyának? - háborodott fel Anzu majd csettintett egyet és a fiú haja lángra lobbant.

Basszuskulcs! - kiáltott fel. Én azonnal felkaptam egy kancsó vizet és azonnal nyakonöntöttem Taiseit

Kösz

Semmiség - mosolyogtam rá, ő is elengedett egy félmosolyt

A nap maradék részét is történetmeséléssel töltöttük, és sok jó sztórit hallottam. Elképesztő hogy Mina a kis aranyos cukiság egy komoly kardforgató és zsoldos. Taisei pedig egy mesterlövész. Mint kiderült Linde pedig méregkeverő és valamilyen szinten varázslónő is. Azt is megtudtam erről a kis céhről hogy egy veszélyes bérgyilkosokból álló kis csapat. Nagyon jól éreztem magam úgy éreztem végre hozzám hasonló emberek vesznek körül akik megértenek. Mikor már mindenki belefáratd a sztorizgatásba Eita felkísér a szobájába és törökülésben leült az ágyra én pedig vele szemben.

Csak hogy tudd aggódtam amikor nem találtalak...... - mondta halkan

Aggódni, miattam - kérdeztem meglepetten. Még soha senki nem mondott ilyesmit nekem

Hát persze idióta - mondta mérgesen és megint felfújta az arcát. Nem bírta tovább, megragadtam az arcát és megcsókoltam. Az első pár pillanatban Eita megfeszült de aztán a nyakam köré fonta a karjait és átengedte magát a pillanatnak.

Szeretlek - súgtam a fülébe miután kibontakoztunk a csókból

Én is - mondta

Sosem foglak elengedni - szorítottam magamhoz a fiút

Ne is - jött a válasz

Így ültünk még néhány percig. Olyan jó volt érezni Eita szívverését, olyan jó volt a közelsége. Azt akartam hogy soha ne legyen vége a pillanatnak de ekkor kopogtak és mi szétrebbentünk. Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam, kint Taisei állt egy tányérral a kezében.

Hoztam egy kis kaját - nyújtotta át a tálat

Köszönjük - vettem át mosolyogva

Holnap reggel már indultok? - kérdezte

Még nem tudom - jött a válaszom

Ha nem Linde szeretne veletek beszélni reggel - szólt Taisei

Még meggondolom

Rendben akkor reggel - intett és elsétált

A tányérral a kezemben visszaültem az ágyra, ezután megettük az ételt amit kaptunk majd elmondtam Eitának amit Taisei mondott. És megegyeztünk hogy maradunk holnapra is. Miután ezt megbeszéltük lefeküdtünk aludni. Átöleltem a másik fiút aki odabújt a mellkasomhoz, így aludtunk el.