FINAL FANTASM (HUN)

4. fejezet

Álmodtam. Biztos hogy álmodtam egy hatalmas üvegpalotában álltam. Még soha életemben nem jártam ilyen gyönyörű helyen. Hatalmas üvegoszlopok tartották a csodálatosan kifaragott kristály mennyezetet amin keresztül beragyogják a napsugarak. Elképesztő volt. Előttem egy hatalmas ajtó terült el. Viszont ez nem lehetett üveg ahogy a padló sem. Úgy döntöttem hogy megnézem miből van az ajtó. Elindultam de már az első lépésnél majdnem hasra estem volna ha valaki el nem kap. miután az idegen felsegített jobban megnéztem magamnak. Egy jó kiállású lánnyal találtam szembe magam amint megfordultam. Vállig érő éjfekete haja belelógott néhol mélykék szemébe. Mikor mind a ketten jól szemügyre vettük egymást, halvány ajkát mosolyra húzta.

Vigyázz, a padló jégből készült - mondta miközben próbálta visszafolytani a nevetését

Köszönöm hogy elkaptál - mosolyogtam vissza

Amúgy a nevem Ylgr

Én Yuta vagyok - válaszoltam - de hogy a fenébe kerülök ide?

Ezt nemsokára megtudod de előtte bemutatlak a nővéremnek, Niflheim királynőjének

Mi? én találkozzak egy királynővel? Merőrültél, tudod te egyáltalán ki vagyok?

Persze, egy véreskezű orgyilkos aki most szépen velem jön - húzta össze a szemöldökét. Jézusom annyira emlékeztetett Darumára.

Rendben ahogy akarod

Na ez a beszéd

Nemsokára egy gardróbban találtam magam Ylgrrel és egy csomó ruhával. Vagy százat felpróbáltunk mire olyat találtunk ami jó is volt rám és én is hajlandó voltam felvenni. Mikor odaálltam a tükör elé akkor jöttem csak rá hogy milyen jól is áll ez az öltözék. Egy fehér ing rajta egy világoskék kabát egy halványkék nadrág és egy hosszú szárú barna csizam. Kimentem a szobából hogy Ylgr is átöltözhessen. Amikor kilépett egy hosszú kék ruhát viselt egy fehér szőrmekabáttal.

Mehetünk? - kérdezte és belémkarolt - csak azért nehogy hasra ess a nővérem előtt

Te tudod - válaszoltam egy kis gúnnyal

A palota hatalmas volt ide oda bolyongtunk a folyosókon de úgy tűnt Ylgr teljesen magabiztos. Három emeletet föl Jobbra egy folyosón majd kétszer balra. Egyre jobban szédültem. Majd hirtelen megtorpantunk egy hatalmas jég ajtó előtt. Ylgr körülnézett mintha keresne valakit. Ekkor megjelent két fiú a folyosó másik végén. Mikor elértek hozzánk a kísérőm a magasabb fekete hajú sráchoz szólt.

Jaj istenem Hírd nem tudnál egyszer valamit pontosan csinálni

Nyugodj meg Ylgr nem késtem

Dehogy nem - mondta a lány - ne haragudj Yuta ő itt a bátyám Hírd és......

Ránéztem a másik fiúra és felismertem, Eita volt az. Ő meg hogy a frászba kerül ide, ez lehetetlen. Valószínűleg túl sokáig bámultunk egymás szemébe mert Ylgr elkezdett halkan köhécselni.

Öhm ti ismeritek egymást? - kérdezte meglepetten

Igen valami olyasmi, Yuta kiszabadított a fogságból megöltünk pár ember és most egy feketepiaci barátjánál vagyunk, tehát mondhatnánk hogy ismerjük egymást - foglalta össze röviden eita ez elmúlt napokban történteket.

Mindegy most viszont jobb hogy ha nem váratjuk meg a királynőt - mondta idegesen Hírd

Rendben menjünk - indult el Ylgr az ajtó felé mi pedig követtük

Ahogy beléptünk a fáklyák azonnal fényesebben kezdtek el ragyogni. Olyan furcsa volt hogy kék lánggal égtek. De a terem többi része sem volt semmi még nagyobb és díszesebb teremben álltunk mint amelyiket először láttam. Hála istennek itt volt szőnyeg úgyhogy annak a veszélye hogy elesek a jégen megszűnt. A szőnyeg végén egy hatalmas jég trón foglalt helyet és rajta ült Niflheim királynője. Kecses tartású sötétkék hajú és szemű fiatal hölgy ült. A korona a fején csak úgy ragyogott a jégkristályoktól. Köpenye szintúgy ragyogó kék volt. Mikor beléptünk éppen egy könyvet olvasott. Az ajtó nyílására felnézett és becsukta könyvét. Nem messze a tróntól Ylgr megtorpant és meghajolt mi pedig követtük a példáját.

Jaj Ylgr nem kellenek ezek a formaságok - szólalt meg a királynő

De igen nővérem - válaszolta a lány

Rendben - bólintott majd hozzám és Eitához fordult - üdvözöllek benneteket Niflheim királyságában, én Gunnthrá királynő vagyok, örülök a találkozásnak

Az én nevem Yuta Nakanoi, részemről a megtiszteltetés - mondtam és meghajoltam megint

Én Eita Fujiwara vagyok, örvendek a találkozásnak - hajolt meg Eita is

Gondolom kíváncsiak vagytok miért vagytok itt - kérdezte Gunnthrá királynő

Természetesen - válaszoltunk egyszerre

Milyen aranyosak - mormogta valószínűleg csak magának - tehát az a helyzet hogy a királyságom háborúban áll Múspellheim királyságával. de ez sajnos egy végtelen háború jég és tűz között. Ezért volna szükségem a segítségetekre.

Miért pont mi felség - bukott ki belőlem a kérdés.

Örülök hogy megkérdezted. - mosolyodott el Gunnthrá királynő - Sokkal különlegesebbek vagytok mint azt hinnétek. Viszont el kell jönnötök Niflheimbe, itt biztonságban lesztek Múspellheim királya elől. ha megtalál akkor megöl benneteket és az végzetes lenne számunkra.

És hogyan juthatnánk el ide? - kérdezett közbe Eita

Kedves ismerősötök Darum sokat tud ezzel nektek segíteni

Ön ismeri Darumát? - lepődtem meg

Azt nem mondhatnám de hallotam a nagyhatalmú fegyverekről amiket készít - válaszolt a királynő

Köszönjük az információkat és remélem minél hamarabb találkozhatunk élőben is

Mi is - bólintott - hamarosan

Ezután minden teljesen elsötétedett és úgy éreztem hogy zuhanok a végtelenség felé. Az egyetlen pont amibe kapaszkodni tudtam az Eita volt.