FINAL FANTASM (HUN)

7. fejezet

Akkora egy mázlink volt azokkal a lovakkal. Így sokkal könnyebb lesz haladnunk. Máris vagy annyit mentünk mint gyalog egy hétig. De a lovak sem gépek azok is elfáradnak, és hova értünk el már megint? Egy erdőbe! Nem baj hiszen valahol csak meg kell állnunk pihenni. Úgy döntöttünk hogy estére letáborozunk. Kikötöttük a lovakat én meg elindultam egy kis tüzifáért amíg Eita kipakolt. Olyan sok volt a letört ág hogy tényleg meggondoltam hogy itt kéne e táboroznunk. Mikor visszaértem már minden elő volt készítve a tűzhöz. Én meg elővettem a tűzgyújtó követ a táskából és meggyújtottam a száraz ágakat. Nemsokára besötétedett és kellemes volt a tűz fénye és melege. Úgy döntöttünk este felváltva őrködünk majd. Most én voltam az első.

Reggel egy furcsa dologra ébredtünk. Egy fura csuklyás lány ücsörgött az egyik fa ágán és bennünket figyelt. Én azonnal felkaptam a tőreimet és felpattantam. Eita is harcra készen tartotta a lándzsáját. Ekkor a fura lány leugrott a földre és csak most vettem észre hogy egy könyvet tart a kezében. Elkezdtem aggódni mert ha így reagál arra hogy fegyvert fogunk rá akkor csakis egy varázskönyv lehetett.

Ki vagy te? - kérdeztem

És ti? - válaszolt az idege - És hogy merészeltek belépni az erdőmbe?

Nahát ez itt a tied nem tudtuk bocsáss meg kérlek azonnal tovább állunk - mondta Eita mielőtt vissza szólhattam valami csípőset

Addig nem amíg el nem áruljátok miért véd titeket Niflheim varázslata - jelentette ki az idegen

Rendben de kérlek mondd meg ki is vagy te - kértem újra

Ám legyen, a nevem Anzu Mori és én vagyok az erdő druidája. Most ti következtek

Yuta Nakanoi, fejvadász - vetettem oda neki

Én Eita Fujiwara vagyok, szint úgy fejvadász

Még egyszer megkérdezem miért véd benneteket Niflheim varázslata

Mivel Gunnthrá királynő megkért bennünket hogy segítsünk az országának a Múspellheim elleni háborúban - foglalta össze röviden Eita

Értem tehát veletek is kapcsolatba lépett

Hogy érted hogy is? - kérdeztem meglepve

Én is kaptam egy üzenetet hogy szeretne velem találkozni

És miért higgyünk neked - kérdeztem gyanakodva

Megmutathatom az üzenetet ha nem hiszed

Legyen - mondtam

Ekkor fellapozta a könyvét és a keze ragyogni kezdett majd minden elsötétült. Megjelent előttem egy kép ahol megint az jégkastély tróntermében álltam. Gunnthrá királynő megint elmondott minden amit én is hallottam. Megint sötétség. Amikor kinyitottam a szememet akkor Eita aggódó arcát láttam magam előtt. A földön feküdtem ő pedig mellettem térdelt.

Ugye nincs semmi bajod - kérdezte és közelebb hajolt

Nincs - ültem fel még kicsit szédelegve - de igazat mond - mutattam a lány felé

Na látjátok megmondtam - lépett mellém - tehát van még egy utolsó kérdésem

Hajrá - álltam fel Eitára támaszkodva

Veletek tarthatok Niflheimba?

Igen - mondtam hosszas gondolkodás után

Okés akkor én addig leülök oda a fa alá ameddig összekészültök - mutatott egy fára

De csak két lovunk van - mondta Eita

No problemo tudod én varázsló vagyok

Nemsokára útra készek voltunk mi felültünk a lovainkra Anzu pedig kiszakított egy lapot a könyvéből ami hirtelen növekedni kezdett míg úgy nem nézett ki mint egy szőnyeg. Majd felugrott rá. Elindultunk hogy végre átlépjük a Lydiai Birodalom határát. De ehhez át kellett kelnünk a Diana hegységen és falon.

Pár fontos infó a Diana falról. Ez a fal védi a birodalom északi határát. Emellett még másik három fal veszi körül a királyságot. Ezeket a falakat a négy istennőnek ajánlották. Délen a Szeléna fal, nyugaton a Minerva fal, keleten pedig az Ishtar fal. A négy közül a legkegyetlenebb a Diana fal mivel a Diana hegyvonulat tetejére épült.

Jó pár óra lovaglás múlva elértünk a hegység lábához. Egyre hidegebb volt az idő ezért Anzu egy melegítő varázslattal vette körül a kis csapatunkat. A hegyen igen nehéz volt átkelni mivel mindig vastag hó fedte. Régebben egyszer át kellett mennem itt mert a célpontom az itteni helyőrség parancsnoka volt. De az már a múlté. Végre elértünk a fal tövéhez.

És itt hogyan terveztek átjutni - kérdezte Anzu miközben visszaillessztette a lapot a könyvébe

Megvannak az eszközeink és veled mi a helyzet?- kérdeztem vissza

Válasz helyett elemelkedett a földtől és elindult felfelé kisebb hőhullámok keretében. Én sem vártam sokat fogtam a tőrömet és felhajítottam a fal tetejére ezután átöleltem Eita derekát és megrántottam a láncot egy picit amitől az újra összerándul és mi felrepültünk a fal tetejére. Pár másodperc múlva Anzu is megérkezett.

Nyerünk - vigyorodtam el

Azért ennyire ne telj el magadtól - bokszolt a vállamba -hogyan tovább?

Tovább északra egészen Lady Lake-ig - vettem elő a térképet amit Darumától kaptunk

Ó, oda mindig is el akartam menni - örvendezett Anzu

Öö, srácok szólalt meg Eita

Hé ti ott mit kerestek a falon? - kiáltott ránk az egyik őr

A francba jobb ha sietünk - mondtam

Nyugi most én jövök - lépett előre a lány

Előrelépett és kinyitotta a könyvét. Valamit érthetetlenül mormogott azután megjelent egy vörösesnarancs jelkép előtte a levegőben és kilőtt egy lángoló gömböt ami telibe kapta az őrt. Miután a gömb elszállt csak az őr lábainak füstölgő maradványai látszottak.

Nahát ez aztán lenyűgöző volt - csodálkozott Eita

Mit ne mondjak tudok egysmást - válaszlot Anzu - de hogyan akarjátok áthozni a lovakat?

Nagyon jó kérdés erre nem gondoltam - mondtam

Hogy itt mindent nekem kell csinálnom - kezdte a lány álszenten

Odalépett a fal széléhez és elkezdte kántálni a varázsige szövegét. A hőhullámok fellebbentették vörös köpenyét és a csuklyája is lecsúszott és kilobban hosszú hófehér haja is. Nemsokára már a túl oldalon álltunk. A kilátás csodálatos volt, egy tajga erdő terült el előttünk hatalmas fenyőkkel. Úgy döntöttünk elindulunk lefelé a hegyről.