FINAL FANTASM (HUN)

11. fejezet

Másnap arra keltem fel hogy valaki dörömböl az ajtón, ezért kikászálódtam Eita öleléséből és ajtót nyitottam. Kint Minával találtam szembe magamat.

Úgy nézel ki mint egy élőhalott -közölte

Csak ezért ébresztettél fel? - kérdeztem mogorván

Nem, készen van a reggeli és ideje lenne felkelnetek - mondta és perverzen elmosolyodott

Te aztán igazán szemét tudsz lenni - vetettem a lányra egy gyilkos pillantást

Oh te még nem is ismered a rossz oldalamat

Ne is akard - figyelmeztetett Taisei aki most lépett ki a szobája ajtaján

Kösz a tanácsot, és ha megbocsátanál - mondtam Minának

Ezzel a lány orrára csaptam az ajtót és odasétáltam a csomagjainkhoz hogy előszedjek egy adag friss ruhát magamnak és Eitának. eltartott egy ideig amíg mindent megtaláltam de végül mindent sikerült összeszednem.

Mit mondott - kérdezte Eita

Semmi fontosat

De mégis felbosszantott

Nem

Naaa mondd meg lécci - kérlelt

Nem

Kérlek - állt elém

Válasz helyett megcsókoltam hogy beléfolytsam a további kérlelést. Erre ő átölelte a nyakamat én meg ledöntöttem az ágyra. A nyelve lassan átférkőzött az ajkaim között. Ekkor már nem bírtam tovább becsúsztattam a kezem az inge alá és végigfutattam az ujjaimat a hátán. És megint kopogtak, hogy a világért se lehetne egy kis időnk együtt. Most Eita ment ajtót nyitni. Ez alkalommal Linde volt az. Azt kérte hogy siessünk mert valami fontosat kell elmondania. Pár perc múlva már lent is voltunk a raktár földszintjén.

Na végre - mondta idegesen Linde

Mi történt? - kérdezem meglepve

Azonnal el kell hagynunk a várost - közölte a nő

Világos. Két percet kérek és indulhatunk - mondtam

Ezt megbeszéltük két perc múlva itt - bólintott ő is

És megint fölcaplattunk a szobánkba és kapkodva összeszedtünk mindent. Nemsokára útra készen lent gyűltünk össze. Lind már felpakolta a kocsit dobozokkal hogy legyen ürügyünk kilépni a városból. Mi meg nemsokára felraktuk a nyerget és a nyeregtáskát a lovainkra. Mina, Anzu és Taisei a kocsiban mi ketten Eitával a lovainkon Linde pedig a kocsis helyén utazott. Nemsokára elértük a kapukat. Hál istennek probléma nélkül átengedtek bennünket.

A várostól nem messze már kezdtem is megnyugodni hogy már megúsztuk de természetesen nem lehetett ekkora szerencsénk. Egy hídon mentünk át éppen ami egy kisebb völgy fölött ívelt át. Ekkor megpillantottam egy fiatal fiút aki berohant a völgybe. Lentről nem láthatta de a völgy zsákutca volt. Pár másodperc múlva meghallottam a katonák páncélzatának a zörgését ekkor jobban megnéztem a fiút. És azonnal felismertem ő volt az aki kihúzott a szorult helyzetből Lady Lakeben. Segítenem kell neki ennyivel csak tartozom.

Mi az? - állt meg melletem Eita

Ő az a srác aki kimagyarázott a katonáknál - mutattam a fiúra aki már rájött a völgy egyirányúságára - Segítenem kell

De jusson eszedbe hogy minket is keresnek

Talán de nekünk nem ismerik az arcunkat - ellenkeztem

Mi a probléma? - szólt hátra Linde aki már a híd túlsó oldalán járt, majd ő is lenézett - szegény gyerek

Segítenem kell ő mentett meg - jelentettem ki

Csak ha tíz percen belül visszaértek - válaszolt

Egyedül megyek - mondom

Tudom de hozd el azt a fiút is, ha keresik nálunk biztonságra lelhet

Biztos jó ötlet? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Taisei

Igen - jött a válasz Lindetől - elvégre egy csapat bérgyilkos veszi körül csak nem akarna magára haragítani minket

Elég a dumából imdulok - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon

De gyere vissza biztonságban - nyomott egy csókot az ajkaimra Eita. Teljesen meglepve engem ezzel

Ezután a kicsit kínos búcsúzkodás után levetettem magam a hídról, lent a katonák szerencsére áthaladtak így sikerült mögéjük kerülnöm. Halkan mint az árnyék osontam utánuk. Nemsokára bekerítették a fiút. És ekkor jött el az én időm. Lecsatoltam a hátamról a kardot amit Daruma készített nekem. A fegyver szerencsére könnyű volt ezért könnyen tudtam forgatni. Nekiindultam és mielőtt észrevehettek volna már hármat is levágtam közülük. A pengém könnyedén siklott az ellenfeleim húsában, a páncéluk sem segített mert könnyedén találtam rajta szabad foltokat. Az egyik cselesebb katona megpróbált a látóteremen kívülre helyezkedni de ezt a trükköt annyiszor próbálták már eljátszani velem hogy egy másodperc múlva már ő is holtan hullott a földre. körbenéztem és már csak két ellenfelem maradt talpon akiki két oldalról közelítettek. A támadásuk nem volt összehangolt ezért az egyikőjük előbb ért ide hozzám mint a másik. A közelebb lévő katona nekifutásból támadott ami elől kitértem és a következő mozdulattal keresztül vágtam a gerincét. Amint a társát látta elhalálozni a másik szinte megfutamodott de túl lassú volt ezért ő is meghalt. A rutinfeladat után jött a neheze, elmagyarázni a megmentőmnek hogy mit keresek itt.

Na hát ez kegyetlen volt - törte meg a csendet

Inkább te haltál volna meg - kérdeztem szemrehányóan

Nem de amúgy hogy kerülsz ide? - kérdezte

Eljöttünk a városból és beléd botlottam és hát tartoztam neked ennyivel - foglaltam össze egyszerűen

Világos de most mit kezdjek nem menekülhetek örökre

Szépen velem jössz és meglátod - mondtam és előkaptam az egyik tőrömet és megragadva a fiú kezét elkezdtem a híd felé rohanni

Mikor odaértem átkaroltam és felrántottam magunkat a hídra, ahol a többiek vártak ránk.

Ő mentett meg? - csodálkozott Taisei

Hát valahogy úgy, amúgy Tatsukinak hívnak - mutatkozott be

Örülök a találkozásnak - nyújtott kezet Eita - én Eita vagyok

Én is - fogott kezet a két fiú

Ők pedig - mutattam a kocsi felé - Linde, Mina, Anzu és Taisei

Üdv - mondták egyszerre

Azt hiszem jobb ha továbbállunk - jegyezte meg Eita

Szerintem is - mondtam

Mindenki bólintott majd Taisei felsegítette Tatsukit a kocsira én pedig visszaültem a lovamra és elindultunk az ország határa felé. Immár egy újabb taggal a furcsa kis csapatunkban.