FINAL FANTASM (HUN)

14. fejezet

Amikor kinyitottam a szememet, a kocsi padlóján feküdtem. És a fejem rettenetesen fájt, gyorsan felidéztem mi is történt előző este. Először is találkoztam a Tó Úrnőjével és, a talizmánok. Gyorsan a zsebemhez kaptam, szerencsére mind a kettő benne volt. És miután visszamentem a táborhoz Eita lekevert nekem egy hatalmasat. Tényleg Eita, oda kell adnom neki az egyik nyakláncot ahogy a Tó Úrnője kérte. Már ültem volna éppen fel mikor egy kéz visszadöntött. Anzu volt az.

Na végre felkeltél - mondta a lány

Beszélnem kell Eitával

Van egy olyan érzésem hogy ő viszont nem szívesen beszélne veled

Mindegy akkor is mondanom kell neki valamit

Hacsak nem valami bocsánatkérés féle akkor szerintem meg sem hallgat, amúgy is mit képzelsz hogy csak így eltűnsz szegény halálra aggódta magát

Komolyan képesek voltatok azt hinni hogy majd csakúgy ott hagyok csapot papot

Háááát....

Na látod és majd azt is elmagyarázom miért és hol voltam de előte beszélnem kell Eitával

Ó felébredtél? - lépett be a kocsi hátsó részébe Linde - nemsokára elérjük a határt és átlépünk Shamia királyságába

Még soha nem jártam Shamiában. Igazából még soha nem jártam a Birodalmon és Lady Laken kívül. Nagyon kíváncsi voltam Shamiára, mert elvileg az ország felöleli az egész Shinmara sivatagot. És meglepő módon határos Niflheimmal. Sivatag és jég erdők egymás mellett bár aztán Niflheim határos Múszpellheimmel az örök tűz országával.A gondolatmenetemből a kocsi hirtelen megállása zökkentett ki. Gyorsan felültem és ekkor meghallottam egy ismeretlen hangot. Pár másodperc múlva egy turbános alak pillantott be a kocsiba. Én meg azonnal a kezembe csúsztattam a tőreimet de Anzu lefogta a kezemet. Miután az alak visszahúzta a fejét a lány odahajolt hozzám

A határőr te idióta - súgta a fülembe

Bocs - jött a válaszom

A kocsi újra elindult én pedig visszacsúsztattam a tőreimet az ingújjamba. Mint Lindetől megtudtam először Zrync városába megyünk mert az közel van a határhoz és a készleteink kezdenek kifogyni.

Na tehát mesélj miért mentél el? - kérdezte hirtelen

Majd ha mindenki hallja - mondtam

Ó, sztorizgatunk - pattant mellém Mina - hallgatom

Na jól van legyen - törődtem bele a sorsomba - Tehét üldögéltem az egyik fa ágán ám ekkor megpillantottam ahogy az erdőben felragyog egy hatalmas fénycsóva és elindultam hogy megnézzem. Mint kiderült a ragyogás egy tóból jött és ott találtam a Tó Úrnőjét.

Az lehetetlen hogy találkoztál Lady Lake első királynőjével - jelentette ki Mina

Oh igen is lehetséges de ha nem hiszed el nyugodtan - válaszoltam sértődötten. Elegem volt abból hogy mindenki olyan furcsán bizalmatlan lett velem.

Mindegy - mondta Linde - viszont mindjárt odaérünk Zrynbe

Ha te mondod.....

A város nagyon hangulatosnak látszott mikor távolról láttam de amint közelebb értünk egyre jobban látszódtak a romos házak és a lepukkant utcák. Zrync szélénél újabb határőrök néztek végig a kocsin. Nem tudom mi lelhette az itt lakókat hogy mindent ennyire szigorúan ellenőriznek, talán valami történhetett. Mindegy vetettem véget a gondolatmenetemnek mert a kocsi megállt. Amikor kiszálltam a kocsiból a város piacterén találtam magamat. Egy nyüzsgő kis tér amiből színes napernyőkkel tarkított utcák futottak szanaszét. Lassan mindenki leszállt a kocsiról és Eita és Tatsuki kikötötték a lovakat az egyik ház falánál álló farúdhoz. Eita még csak felém sem pillantott sőt kifejezetten kerülte a tekintetemet, és ez nagyon rosszul esett.