FINAL FANTASM (HUN)

6. fejezet

Másnap reggel kaptunk Darumától egy újabb adag ruhát és még párat az útra. Miután felöltöztünk lementünk a konyhába ahol reggeliztünk. Csodák csodájára Daruma kivételesen nem égetett oda vagy rontott el semmit sőt kifejezetten jó volt amit csinált. Evés közben a vendéglátónk elővett egy térképet. Hatalmas volt tele olyan országokkal amikről még hallani sem hallottam. Sajnos Niflheim eléggé messze volt a Lyndiai Birodalomtól, és útközben volt minden a tengertől kezdve a sivatagig. Hosszú út áll előttünk de valami furcsa módon mégis csak el akarok menni Niflheimba. Ránéztem a mellettem ülő Eitára és látszott hogy ő is így gondolja. Reggeli után mi felmentünk a szobánkba és összekészültünk. Ezután újra lementünk a konyhába és elköszöntünk Darumától.

Mindent köszönünk - mondtam az ajtó fele menet

Semmiség de aztán élve gyertek vissza nekem - bokszolt Eita vállába

Persze de addig te is vigyázz magadra - válaszolt a fiú

Úgy lesz

Lesétáltunk a tópartig ahol megkerestük Aotot és megkértük hogy vigyen el minket az északi kijárathoz. Szerencsére ez közelebb volt mint a déli ahol bejöttünk ezért az út rövidebb volt. Miután kiszálltunk a parton elindultunk a csatornákban nemsokára eljutottunk a rácsokig innen pedig rögtön bevetettük magunkat a közeli erdőbe. Fú hogy én mennyire utálom az erdőket. Mindenhol bogarak és egyéb vackok mászkálnak. Undorító. De legalább itt előnyben vagyunk a katonákkal szemben. Egyik ágról a másikra, Eita haladt elöl én pedig utána. Nemsokára elértük az erdő szélét, sajnos innen gyalog kellett tovább mennünk mert egy hatalmas mezőhöz értünk. Termőföldek amíg csak a szem ellátott. Elképesztő volt, ahogy haladtunk alig pár emberrel találkoztunk. Máskor amikor erre jártam ez az út mindig nyüzsgött. Na mindegy hisz ez nekünk csak jó volt. Hamarosan az eső is eleredt. Igy gyalogoltunk vagy két-három órát mikor végre kitisztult az ég. nemsokára elértünk egy kis falucskát, úgy döntöttünk hogy itt megpihenünk estére.

Hogy micsoda - háborodtam fel a fogadó árait szemlélve - ez egy kész rablás.

Figyelj a semmi közepén mi másból keresne - hajolt oda Eita is

Igaz de akkor is, 50 lynn két szobáért egy éjszakára

Elég egy is és az csak 20 lynn

Rendben - vágtam rá azonnal

Akkor megyek és kiveszem a szobát - indult el a fogadós felé

Én meg nekidőltem a falnak és csak bámultam magam elé. El sem hiszem hogy megint csak egy ágyunk lesz, nem mintha nem örülnék csak.....

Megvan - kiáltott oda nekem Eita

Megyek - válaszoltam

A szobánk az emeleten volt, semmi furcsa nem volt benne. Egy átlagos fogadói szoba mint ahol már százszor jártam küldetések után. Még szöszmötöltünk és beszélgettünk egy óráig majd lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel egymásba gabalyodva ébredtünk fel. Gyorsan nekiláttunk elkészülni mert nem tartottuk jó ötletnek hogyha túl sokat időzünk egy helyen. Miközben gomboltam az ingemet odasétáltam az ablakhoz hogy megnézzem az időt. Amint körülnéztem megpillantottam két birodalmi katonát amint a falu felé lovagolnak.

Eita siess itt vannak a birodalmiak - kiáltottam oda neki

Hogy micsoda? - jött ő is az ablakhoz - a francba sarokba szorítottak!

Még ki tudunk jutni...... - kezdtem volna

Nem mind a ketten nem - vágott a szavamba Eita - Úgy is csak engem keresnek. Amíg én feltartom őket te elmenekülsz

Na azt már nem - fordultam szembe vele mérgesen -ne játszd nekem itt az önfeláldozó hőst. Van egy tervem amivel megszökhetünk.

De.....

Nincs semmi de. Pakolj össze és azonnal indulunk

Rendben de hogy akarsz megszokni?

Tudod a tőreim végéhez láncot köttettem

De az nem lesz rövid?

Nem mivel hála Darumának a lánc képes megnyúlni.

Okés

És látod azt a fát, valószínüleg oda fogják kikötni a lovaikat és mi átlendülünk a fára ellopjuk a lovakat és már meg is szöktünk

Rendben

Két perc múlva már az ablakpárkányon álltunk és a lovak ahogy jósoltam ott álltak kikötve a fánál. Átkaroltam Eita derekát és elhajítottam a tőrömet miután meggyőződtem hogy biztosan kitart nekilendültem és átrepültünk a fára. Majd elengedtem Eitát és mind a ketten leugrottunk egy lóra. Azok felnyerítettek és elkezdtek vágtázni kifelé a faluból. Hallottuk a katonák kiáltozását a hátunk mögött, majd az is elhalt és a mezőn vágtáztunk tovább.