FINAL FANTASM (HUN)

19.fejezet

A város kapuinál megállított minket két őr. Eléggé furcsa öltözetben voltak. Egy széles kerek sisak amit szíjak rögzítettek a fejükhöz, emellett hasonló bő ruhát viseltek mint mi csak rajtuk még volt egy mellvért féleség. A kezükben egy érdekes fegyvert tartottak, valamilyen szintén hasonlított a lándzsára de a pengéje hosszabb volt és ráadásul hajlított is. Elsőként Yoko nővér szólalt meg.

A királyhoz jöttünk - közölte

Ki maga? - vetette oda neki az őr

A nevem Yoko, a Homok Cselédek rendjének tagja, hogy pontosabb legyek a király tanácsadója - mosolyodott el a katona egyre fehérebb árnyalatot öltő arcán. - És ha most megbocsájt.

Miután mind megkerültük a falfehér arcot öltött katonát feltárult előttünk a nyüzsfő város képe. Sokban hasonlított Zryncre csak sokkal nagyobb és élettelibb volt. Mindenhonnan hallani lehetett a kofák kiáltozásait és az alkudozó vásárlókat. Rettentően hangulatos volt a hely. Ahogy haladtunk beljebb a városba egyre kevesebb lett a zaj, és a házak is egyre nagyobbak lettek. Végül megálltunk a palota kapuja előtt. Meg kell mondjam lenyűgöző egy kertje volt ahhoz képest hogy a sivatag közepén voltunk. A pálmafélék és a kisebb szárazságtűrő növények és egy tavacska igazi oázisi hangulatot keltett. De nem sok időnk volt bámészkodni mert a kapu feltárult. Egy fiatal talán húszas éveiben járó férfi lépett ki rajta. Aranyszőke haja és mélybarna szemei igazán megbabonázóak voltak. A bőre napbarnította volt és hozzánk hasonló bő ruhákat viselt. Övéről pedig egy hajlított kard lógott.

Üdvözöllek benneteket Shinmaraban - hajolt meg illedelmesen - Rares vagyok. Melyikőtök volna Yuta Nakanoi?

Én - léptem előre - örülök a találkozásnak

Most pedig kérem jöjjenek velem - fordult meg és indult el - megmutatom hol fognak lakni míg nálunk tartózkodnak.

Köszönjük a nagylelkűséget - monda Eita

Elnézést - köhintett egyet Yoko nővér - mi most beszélünk a királlyal. - hajolt meg és Celica nővérrel az oldalán megindult a másik irányba

Erre kérem - szólt Rares aki már a folyosó végén állt

A harmadik folyosó után megérkeztünk egy lefelé vezető lépcsősorhoz. Amint megálltam azonnal megcsapott a hideg szellő. Hihetetlenül örültem mert már azt hittem hogy a hőségtől fogok meghalni. Rares vezetésével elindultunk lefelé. Miután elértük a lépcsősor alját még két folyosón mentünk végig. A harmadikon voltak a szobák amiket mi kaptunk. Én természetesen Eitával mentem egy szobába. Ami ott várt arra nem számítottam. Az ablakból rá lehetett látni az egész városra és a kanyonban hömpölygő folyóra. Csodálatos látvány volt, de nem ez volt a legjobb, hanem az hogy végre a hőmérséklet harminc fok alá csökkent. Amíg én az ablakon keresztül bámultam kifelé addig Eita elterült az ágyon. Mikor már kibámultam magamat, akkor odasétáltam hozzá és fölé hajoltam. Két kezemet feje mellé szegeztem. Mikor kinyitotta csukott szemeit, nagyon meglepődött és arca elvörösödött. Zavarában mondani akart valamit, de belefolytottam a szót egy lágy csókkal. A zavara rögtön alábbhagyott és lágyan viszonozta. Mentünk volna tovább is de kopogtak a szobaajtón.

Szabad - kiáltottam miközben felkeltem

Elnézést - lépett be Rares - de a Soshi.... úgy értem a király szeretne önökkel találkozni - mondta kicsit zavartan

Persze azonnal indulunk - ragadtam karon Eitát akinek kezdett elege lenni hogy rángatom mint egy rongybabát

Erre kérem - sétált ki az ajtón de látszott rajta hogy egyre nehezebben tartja a tiszteletteljes formát.