FINAL FANTASM (HUN)

18. fejezet

Mikor kinyitottam a szememet ismételtem Eita arcával találtam szembe magam. Ugyanabban a szent pillanatban nyitottuk ki a szemünket. Néhány másodpercig bámultuk egymást majd mikor rájöttünk mi is a helyzet, azonnal vörös arccal és nagy hévvel fordultunk egymástól. Ennek a következménye az lett hogy kétoldalt leborultunk a keskeny ágyról. Én azonnal hangosan felnevettem a helyzeten ám amikor észrevettem hogy Eita hangját nem hallom átmásztam az ágyon és megnéztem mi van vele. Ő az ágy mellett feküdt a plafont bámulva céklavörös fejjel. Ezen csak mosolyogni tudtam.

Eita élsz még? - böktem meg az oldalát

Naaa - fordult el

Mi nem tetszik? Ez? - csiklandoztam újból meg

Yuuuutaaa, elég! - nevetett

Nem - piszkáltam tovább

Hagyd abba - unszolt

Na jó - sóhajtottam fel

Köszönöm - pihegett boldogan - De tudod ez most bosszúért kiállt

Mi? - lepődtem meg

Nem volt sok időm gondolkodni mert a következő pillanatban már Eita térdelt felettem és csiklandozta az oldalamat. Én meg csak nevetve próbáltam leszedni magamról. Aminek az lett a vége hogy a nagy ficánkolás közben lefejeltem a másik fiút.

Au - fújta fel az arcát

Nem direkt volt - szabadkoztam

Keményfejű - mondta és kiült az ágy szélére

Naaaaa nem akartam - csinpaszkodtam a nyakába

De - folytatta a sértődöttet

Ide figyelj - fordítottam magammal szembe - te aztán makacs vagy.

Erre nem tudott felelni mert egy csókkal belé fojtottam a szót. Először meg volt lepődve de egy másodperc sem kellett hozzá méris viszonozta a tettemet. Addig faltuk egymás ajkait míg a levegőhiány el nem választott bennünket. Mentünk volna tovább is de Anzu beüvöltött a szobánkba hogy indulunk. Így hát gyorsan magunkra kaptuk a ruháinkat. Mind a ketten egy fehér inget, egy szürke vászonnadrágot és szandált viseltünk. Erre a furcsa öltözékre a "remek" éghajlat miatt volt szükségünk. Az öltözés végeztével lesiettünk a többiekhez. Mire leértünk már mindenki készen állt hogy elhagyjuk Zrync városát. A fogadó előtt én és Eita lovakra szálltunk a Homok cselédekkel egyetemben, míg linde és a többiek a kocsin foglaltak helyet.A városból való kinavigálni is egy jó fejtörést okozott annak ellenére hogy Yoko nővérék is velünk voltak. Mivel mint megtudhattuk ők főleg a föld alatti átjáróikat használják. Viszont most jött csak az út nehete mivel az állandó szélviharok miatt nincsenek normális utak kiépítve Shamiában. És az időjárás sem segített, annak ellenére hogy reggel volt már a levegő is olyan forrón izzott mintha egy kályhában utaznánk. Meglepő módon Se Celica nővért se Yoko nővért nem zavarta a hőség. Ők még mindig a többréteges szoros cseléd öltözetüket viselték. Ellenben velünk akik máris izzadtak mint a ló. Rettentő kellemetlen volt a kánikula, csak abban mertem reménykedni ,hogy Shinmara vára valami hatalmas kőépület lesz és a kazamatákban kellemes hidegre lelhetek.

Csak én érzem úgy vagy a hőmérséklet megint ugrott egy két fokot? - kérdezte a mellettem lovagló Eita

Nem hiszem - töröltem meg a homlokom vagy már ezredjére

Sajnos le kell hangoljalak de a barátodnak igaza van - szólalt meg Celica nővér a másik oldalamon amitől kaptam egy kisebb szívrohamot - nálunk ez igen gyakori

Most komolyan mennyivel lesz még melegebb? - siránkozott tovább Eita

Most olyan tizenegy óra körül lehet - gondolkodtam hangosan

Ami azt jelenti hogy még minimum három fokkal fog emelkedni a hőmérséklet - közölte Celica nővér - de ha nincs szerencsénk akkor öttel is lehet

Uram isten - hajtotta le a fejét Eita

Nyugi van egy ötletem - mosolyodtam el

Mi az? - nézett azonnal rám

Ime - és átnyújtottam neki egy legyezőt amit még tegnap Lindeék szereztek be a ruhákkal együtt

Te vagy a megmentőm - nézett rám hálás tekintettel

Bármikor - kuncogtam egy rövidet

Az út rettentő lassan telt, és amerre a szem csak ellátott homok volt. Semmi más, egy árva bogarat sem láttunk. Nem csodálom hisz a hőség mostanra olyannyira döglesztővé vált hogy egyetlen értelmes élőlény se merészkedne ki. Mi meg itt baktatunk a sivatag közepén, szép mondhatom. Nem csak az unalommal volt probléma hanem azzal is hogy a meleg minden erőnket elszívta. MIndenki úgy nézett ki mint a virág ami már egy hete nem kapott vizet. Leszámítva Yoko és Celica nővéreket. Ők teljesen jól megvoltak.

Ahj mikor leszünk már ott - kezdte a nyafogást Eita

Nyugodj meg már csak körülbelül egy vagy két óra - villantottam meg egy fáradt mosolyt

De én nem bírok ki - csapott egy hatalmasat a nyitott legyezővel

Ami történt arra nem számítottam. Abban a szent pillanatban amikor Eita meglendítette a legyezőt egy hatalmas szélkavalkád kelt útra. Ez még magában nem is lett volna akkora baj csak hogy az orkán erejű szél felkapta a homokot. Szerencsére a kis csapatunk azonnal összehúzódott de még így is alig lehetett látni. Ami még rátett egy lapáttal az a homok volt. Nemcsak hogy a látást akadályozta hanem a bőrünkbe is belemart. éreztem hogy több helyen is felsérti a kezemet. A lovak is egyre hangosabb nyerítésbe kezdtek. Ekkor pillantottam meg Celica nővért a kocsi előtt, úgy állt ott mint egy megrendíthetetlen szikla. Aztán hirtelen dobbantott egy ett a jobb lábával, majd összecsapta a két kezét. Összezárta a lábait majd elfordította egymáson a két tenyerét. Ekkor a levegő körülötte elkezdett zöldes árnyalatban vibrálni, és a talpai alatt egy hasonló színű szimbólum jelent meg. Egy pár másodpercen belül pedig az egész homokvihar abbamaradt és minden amit a szél felkapott az a földre hullott.

Mégis mi a jó isten történt itt? - nézett ki a kocsiból Anzu

Amint a fővárosba érünk a királyunk majd mindent elmagyaráz - monda Celica nővér és meghajolt majd vissza ült a lovára

Most már még jobban oda akartam érni és ezért is lepődtem meg mikor a következő dűnére felérve megpillantottam Shinmarat. Egy hatalmas kanyon közepén ágaskodott egy szikla és annak a tetején pedig maga a város. Magas tornyok körös körül a városfalon beljebb még magasabb homokkő épületek meredtek az égnek. De az egészet igazán a kastély csodálatos kupolás épülete és függőkertje koronázta meg. Már ilyen messziről is látszott, hogy milyen életteli a város. lassan mikor már mindenki feleszmélt a csodálatból elindultunk a városhoz vezető hidak felé.

Megint egy hosszabb rész egy kis kihagyás után

Remélem jó lett és az összes eddigi hibáért elnézést.

És annak aki egyáltalán olvassa legyen szereplők fejezet?