FINAL FANTASM (HUN)

8. fejezet

A fal túloldala szerencsére már az Azvarald királyság területeihez tartozott ezért a Birodalom fenyegetése megszűnt. De viszont még le kellett jutnunk a hegyről úgy hogy nem vesznek észre. És hát mit ne mondjak a lovak nem hegyi kecskék, ezért eltartott pár óráig míg leértünk. Onnan viszont már sokkal simábban ment az út. Nem is volt annyi hó és nem kellet minden második percben a hátunk mögé bámulni. Már csak egy probléma volt. Az hogy nemsokára besötétedett. Így hát letáboruztunk az egyik hatalmas fa tövében. Nem sokat tudtam aludni ezért éjféltől csak én őrködtem mert legalább Eita és Anzu had aludjanak. Egyszer csak úgy láttam mintha valami mozogna a bokrok között vagy talán maguk a bokrok mozogtak? Nem voltam benne biztos. Úgy hajnal környékén megint mozgolódásokat vettem észre és úgy döntöttem hogy felkeltem a többieket mert valami nagyon nyugtalanított.

Hahó, srácok ideje lenne felkelni - Mondtam de mivel egyikük sem reagált ezért odamentem Eitához és egy picit oldalba böktem. Erre szerencsére már felkelt

Huh, mi történt? - Pattant fel azonnal

Nem tudom csak mindenfelé zörögnek a levelek, olyan mintha lenne itt valami más is

Jobb ha felkeltjük Anzut

Jó - léptem oda a lányhoz de mikor meg akartam érinteni orrba vágott

Meg ne próbáld - mordult rám

Legalább tudjuk hogy ébren vagy - válaszoltam

Igen, na halljam mit láttál - ült fel

Valami egész éjszaka járkált de egyszer sem lát...........

Elakadt a szavam ott állt előttem egy hatalmas ant. Egy hatalmas tuskólábú falevelekkel tarkított fa ant. Azonnal előrántottam a tőreimet.

Mi az mit láttál? - kérdezte Anzu

Fordulj meg - mondta Eita aki azóta felkapta a lándzsájt

Azt a rohadt - képedt el a lány mikor megfordult

Ebben a pillanatban a fák mögül még három ant lépett elő és teljesen körbezártak minket. Anzu a könyvéért nyült mire az egyik falábú lesújtott hatalmas karjával. A lány könnyedén félreugrott majd csettintett egyet és az ant karja lángra lobbant. Nekünk sem volt több vesztegetni való időnk ugyanis a többi is támadásba lendült. Én elhajítottam a tőröme ami beleált az egyik fába. Egy rántással máris Az antek fölött teremtem és felülről sújtottam le rájuk. Belevágtam az egyik fejébe és sikerült felhasítanom a kérget ami alól vagy száz denevér repült ki és az ant elkezdett előre dőlni. Éppen Eita felé aki háttal nekem egy másik tukó lény lábait kaszabolta. Azonnal kellett cselekednem, Leugrottam és nekivetődtem a másik fiúnak és elgurultunk a hatalmas puffanással földet érő ant elől. Egy igen kínos pozícióban álltunk meg. Eita fölött könyököltem és az arcunk csak pár centire volt egymástól. Mind a ketten rákvörösek lettünk.

Hé, elkéne egy kis segítség - kiáltott oda nekünk Anzu aki éppen egy Tűzgömbbel leégette az egyik ant fejét

Máris megyünk - álltam fel majd felhúztam Eitát is

Ezután rohantunk hogy segítsünk Anzun. A nagy hangzavarra az egyik tuskóláb szembe fordult velünk. Én elhajítottam a tőreimet amik az ant vállába álltak majd rántottam eg hatalmasat a láncokon mire azok az leválasztották az ant kezeit. Miközben estek lefelé eita dobbantónak használva azokat felugrott a falábú vállára és keresztül döfte a fejét. Ebből is egy csomó denevér repült ki amikor kirántotta a fegyverét a fából. Ezek után Anzuhoz fordultunk aki az előbb fejezte be az utolsó ant porig égetését.

Ezzel megvolnánk - porolta le a könyvét - de induljunk még mielőtt mégtöbb jön

Ez egy remek ötlet - mondta Eita

Remek akkor összeszedem a cuccokat - indultam el

Segítek - ajánlkozott a másik fiú

Okés

Öt perc múlva már kifelé is tartottunk az erdőből. Szerencsére útközben nem futottunk bele több furcsaságba. Nemsokára elértük a Lady Lake be vezető utat.

Már egy fél órája voltunk úton amikor meghallottam hogy egy lovaskocsi közeledik hátulról. Félrehúzódtunk és én a kezembe csúsztattam a kést amit az ingem ujjába rejtettem el. Mikor mellénk értek és lassítottak. És az egyik elöl haladó lovon ülő nő megszólalt.

Nahát Eita azt hittem hogy már sose látlak újra - mondta

Linde? - kérdezett vissza Eita

Igen, jó újra látni - válaszolt a nő - és kikkel utazol

Ő itt Yuta, ő szabadított ki miután a Birodalom elkapott

Ó istenem hányszor megmondtam hogy vigyázz! - koholta a fiút Linde - és a kishölgy?

Anzu vagyok, tűz boszorkány

Örülök a találkozásnak - nyújtott kezet a nő Anzunak

És hogy megy az üzlet? - kérdezte Eita

Remekül. Most meg szereztünk egy nagy adag értékes keleti teát a Birodalomból és visszavisszük Lady Lakebe. Sőt mit szólnátok ha ti is eljönnétek. Végre megint találkozhatnál a többiekkel is

Remekül hangzik - felelte a fiú

Úgy is Lady Lake be tartunk - vetettem közbe

Nahát és mi célból? - érdeklődött Linde

Onnan Nifleheimbe megyünk egy ismerősömhöz - válaszoltam

Ó csodás egy ország és igazi ínyenc gyümölcseik vannak - mondta a nő

Ekkor felértünk egy dombtetőre és elénk tárult Lady Lake városa. Egy hatalmas nyüzsgő város az azúrkék tavon. Elképesztő látvány volt.Innen már nem tartott sokáig az út, nemsokára el is értünk a kapuhoz. Linde azonnal elrángatott minket a piaci forgatagba hogy büszkélkedhessen a céhével és hogy áradozzon a város piacának szépségével. Az igazat megmondva kifejezetten élveztem ezt a túrát a városban. Eddig mindig csak áthaladóban vagy küldetésen voltam itt. De sosem figyeltem meg a város gyönyörű apró részleteit. Estefelé elindultunk a város raktárai felé. Mikor Linde megállt az egyik raktár előtt hátranézett.

Itt volnánk - jelentette ki büszkén

Nahát még mindig ugyanolyan - csodálkozott el Eita

Ideje bemenni - szált le a lováról a nő majd odasétált az ajtóhoz és bekopogott rajta. Az ajtó pár másodpercen belül kinyílt és két fiatal lépett ki rajta

Na végre hogy megjöttél Linde - mondta a fiú

És látom vendégeket is hoztál - lépett elénk

Nahát Eita végre visszajöttél - jött oda a srác is

Igen végre itt vagyok Taisei - mosolyodott el a barátom

Gyertek be mielőtt megfagytok - kiáltott már bentről Linde

Máris - kiáltotta a lány és megragadta Anzu kezét és befelé kezdte vonszolni miközben mindenfélét csacsogott. Taisei pedig bement Eita mellett. Én meg kint maradtam.

Nem kívántam még bemenni inkább kikötöttem a lovakat és megkérdeztem Lindetől hogy hol van az abra. Miután a lovakat megetettem segítettem a vendéglátónknak bevinni az árut azután pedig felmásztam a tetőre és a csillagokat bámulva aludtam el.

___________________________________________________________________

Bocsesz a késésért csak suli volt meg minden összejött ellenem és nem tudtam írni.

De remélhetőleg a hétvége produktívabb lesz ;)